J
|
ób élete egyik
pillanatról a másikra megváltozott (Jób 2,1-13). Tragédiasorozat érte, és azt
látjuk, hogy Istenbe vetett hittel hordozza. Nem vádolja az Urat, elfogadja, hogy minden Isten ajándéka, és Ő el is
veheti ezeket, amikor akarja. Mi van a szívemben egy-egy veszteség idején? Gyakran elég kevesebb is, és már kiborulunk, lázadunk. Jób azért nem borul ki,
mert eddig is ismerte Istent. Élő
kapcsolata volt az Úrral, és ez erőt ad neki. Jób tudja, hogy törékeny az ember
élete. Bármikor mindent elveszíthet, a saját életét is. Nincs a kezünkben. Ezért
hívogat az Úr, még időben szól, keressük Őt, amíg megtalálható.
Ismét bepillantást nyerünk az Úr mennyei háztartásába. A mennyei lények
megállnak az Úr előtt, és megjelenik sátán is. Kíváncsi tette reakciójára. Sátán gyönyörködik a nyomorúságokban, és ha
nem ér célt, nem elégszik meg. Mert nem csak annyi a célja, hogy fizikailag
tönkretegyen valakit, hanem a tragédia által el akarja Istentől szakítani. Ha
pedig eddig is az övé volt, még jobban magához láncolja. Mert a gonosz az emberpusztító tetteit
Istenre hárítja. Nem mondja el a sértettnek, én akartam, Isten csupán
megengedte. Azt nem tudatja, hogy korlátozott hatalommal bír. Szeret úgy elénk
állni, mint akié minden hatalom, és mint aki mindennel rendelkezik. Még
Jézusnak is azt mondta, az enyém, és annak adom, akinek akarom. Sátán a hazugság
atyja, ezt ne feledjük, ne higgyünk neki, csak egyedül Jézusnak.
Isten látja és elismeri Jób kitartó hűségét. Az Úr látja mindazt, ami a szívünkben van.
Értékeli Iránta való hűségünket, szeretetünket. Nincs hozzá fogható, mondja
Isten. Ez nemcsak Jób hitét értékeli, hanem rámutat, milyen kevesen hisznek az
Úrban. Kevesekről mondható el, hogy a bajban is kitartanak az Úr mellett. Én
kitartok-e?
Sátán állandó mozgásban van. Igyekszik kézben tartani az embert, és ha ez
valakivel szemben nem sikerül, tovább próbálkozik. Mivel nem érte el a kívánt célt, még tovább
megy. Sátán nem elégszik meg Jób tönkretételével, tovább megy, mert azt akarja
elérni, hogy Jób megtagadja Istent. Csak ez a pillanat adna örömöt a számára.
Sátán úgy véli, az életért mindent odaad az ember, még a hitét, Istenét
is. Sátán jól látja az embert, tudja,
sokan ennél sokkal kevesebbért megtagadják az Urat. Van, akit a személyes
siker, jobban mondva anyagi gyarapodás késztet Isten megtagadására. A pénz
olyan könnyen megvakít, elhiteti, hogy általa mindent meg lehet tenni, el lehet
érni. Jób minden vagyona egy pillanat
alatt elment. Nem tudta a tragédiát megakadályozni, de hite a nyomorúságban is
vele volt. Istenre ebben a mélységben is számíthat. Az élet nagy kérdéseire csak Istentől, a
kijelentett igéből kaphatunk választ. Honnan jöttem, hová megyek - még a
tudomány sem képes megválaszolni. De az ige kijelenti: Istentől kaptuk
életünket, és ha befejezzük itteni létünket, Elé fogunk állni. Ma még Hozzá
fordulhatunk, átadhatjuk Neki az életünket. Aki ezt megteszi, bármit hozzon az
élet, az Úrral keresztül tud menni rajta.
Jób elfogadja ezt a mélyebb állapotot, nem fordul az Úr ellen, pedig a
felesége is erre biztatja. Olyan szomorú, hogy bátorítás helyett azt
tanácsolja, tagadja meg Istent és haljon meg. Mennyivel másabb lenne, ha ő csitítaná, és azt kérné, Jób, kedves, gyere
boruljunk le együtt az Úr elé. Kérdezzük meg, mi a terve ezzel az esettel. Mit mondunk egymásnak, támogatjuk, melléállunk, imádkozni és igét olvasni hívjuk? Jó, amikor házastársak vagy hívő
testvérek minden fájdalmukat együtt viszik az Úr elé. Mert az az igazi
egyetértés, amikor együtt, egy akarattal keressük Istent, figyelünk szavára, és
még a bajban is dicsérjük szent nevét.
Jób nagy szenvedései között is jól látja a dolgokat. Ha a jót elfogadtuk
Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Gyakran csak az első feléig jutunk
el. Vannak, akik azt még elismerik, hogy Istentől kapták a jót, és ez
természetes is. De amikor valami rossz történik, azt nem fogadják alázattal,
Isten kezéből. Jób vesztesége, súlyos
betegsége a felesége számára felhívás volt. Te is kerülhetsz ilyen állapotba,
bármikor véget érhet az életed, de készen vagy-e az elmenetelre? Térj meg, hívd
segítségül az Úr nevét. Mert a katasztrófák, tragédiák nem azért történnek,
hogy szörnyülködjünk vagy ítélkezzünk, hanem magunkba szálljunk. Tegyük ezt
meg, és kérdezzük: Hogyan állok Istennel? Megbocsáttattak már a bűneim?
Megálltam már a kereszt tövében, felismertem, mit tett értem Jézus? Van örök életem?
Pál nem hobbiból végzi a misszionálást (ApCsel 16,6-10). Nem időtöltés ez a számára. Nem
is emberi stratégiák alapján halad, hanem figyel az Úrra. A Szentlélek vezeti
őt, és azt látjuk, nem mindig oda viszi, ahová Pál menni szeretne. De Pál
igazodik a Lélekhez, és nem fordítva. Nem a Szentlelket igazítja a saját
terveihez, nem próbálja a maga dolgai elé befogni, hanem kész útvonalat
változtatni, amikor a Lélek lezár egy kaput.
Többfelé próbálkozik az apostol, de a Lélek határozottan és kitartóan nem
engedi. Ezzel a tiltással terelgeti is őket, így jutnak el Tróászba, és itt
megkapja az új tervet, meglátja az útvonalat. Legyünk türelmesek, ha nem
mindjárt kapunk zöld jelzést, eljön az idő, amikor világossá válik, merre is
kell menni. A Szentlélek Isten ma is vezet, de figyeljünk Rá. Nem az a lényeg hogy szolgáljak, hanem ott
tegyem ezt, ahová az Úr állítani akar.
Tróászban látomást lát Pál, ebben egy makedón férfi kérleli, hogy menjen át
Makedóniába. Európa meghívja Jézust, felismerik, hogy csak az evangélium
segíthet rajtuk. Európa bajban van, vele együtt mi is. Kitől várunk ma
segítséget? Bár meglátnánk, hogy evangéliumra van szükségünk. Ma is hívhatjuk
Jézust. Hogyan hívják? Pál által. Hívjunk élő hitű, Jézust szerető
igehirdetőket. Hívjuk azokat, akik ismerik az Urat, mert ma is az egyetlen jó
megoldás a megtérés, a krisztuskövetés. Európán és benne a mi életünkön sem
segít más, mint az Úr nevének segítségül hívása. Ez a makedón férfi felismerte
ezt.
Pál nem söpri félre a látomást, nem helyezi babona kategóriába, hanem
megérti, az Úr hívja őket. Új, ismeretlen világba küldi az Úr. Miért? Mert Pál
szívében Ő akar Európába menni. Pál
igyekezett is odamenni, és viszi magával, viszi a szívében a Szabadítót. Kit
viszek, mit viszek a szívemben? Mindig viszem az Urat? Úgy viszem, hogy látszik
is az életemen, hogy az Övé vagyok? Úgy
jelenek meg az új közegben, hogy vállalom Jézust, a krisztusi életformát? Legyünk mi is ilyen engedelmesek. Legyünk
készek félretenni saját tervünket, az Úr tervének a megvalósulása
érdekében. Érdemes az Úrra hagyatkozni,
kivárni, amíg világossá válik, mit akar az Úr, amíg magától kinyílik az ajtó.
Mert Pál nem törte be az ajtót, nem ment mindenáron tovább, hanem csak akkor és oda, amikor és ahová a Lélek vezette őt.
Királyi gyermek vagyok én
1.
Királyi gyermek vagyok én,
Van hófehér ruhám.
Megváltóm kegyelme enyém,
Nem hágy el soha már.
Jézussal járom utamat,
Megfogva a kezét,
Királyi gyermek vagyok én,
És ez nekem elég.
2.
E földön vándor vagyok én,
Vár égi, szép hazám.
Jézussal uralkodom majd,
Van fényes koronám.
Jézussal járom utamat,
Megfogva a kezét,
Királyi gyermek vagyok én,
És ez nekem elég.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése