Istenfélő élet

J

ób könyvét kezdjük el a mai napon olvasni az Ószövetségből (Jób 1,1-12). Jób istenfélő ember, ami azt jelenti, szereti Istent, és úgy él, hogy általa dicsőítse az Úr nevét. Nem Istentől fél, hanem Isten akarata szerint igyekszik élni. Minden dolgát az Úrhoz igazítja, és családjáért is áldozatot mutat be. Tisztában van azzal, hogy az áldozat törli el bűneinket. Komolyan veszi, ha valaki vétkezik, és nem azt mondja, nem történt semmi. Pedig abban a korban nem volt könnyű Isten akarata szerint élni. Kevesen ismerték az élő Istent, és a Biblia sem  volt még az emberek kezében. Ha a Bibliát nem is ismerhette, ismerte az Urat. Személyes kapcsolatban állt Vele.

Az istenfélő élet nem csupán az Istenben való hitet jelenti, hanem a bűn gyűlöletét és elkerülését.  A hívő élet becsületességgel járt Jób számára. Vagyis a mindennapi életében a becsületes, tisztességes viselkedés is bizonyságtétel volt. Nem fért bele a hazugság, mások megkárosítása. Nemcsak akkor jelzett a lelkiismerete, ha őt megkárosították, hanem akkor is, ha az ő javára történt tévedés. Mert amikor becsapnak, anyagi sérelem ér, természetes a reklamálás, de akkor is reklamálunk-e, ha többet adnak vissza, mint ami jár?

Jób közbenjár gyermekeiért. Ez is fontos, hordozni az Úr előtt gyermekeink életét. Nem mindig lehetünk velük, nem mindent akadályozhatunk meg, de imádságban mégis hordozhatjuk őket az Úr előtt. Kérjük Urunkat, könyörüljön gyermekeinken, és adja meg számukra, hogy minél hamarabb Jézus tanítványai legyenek. Éljék át az Úr kegyelmét, és tegyék kezébe egész életüket, szolgálják Őt hálás szívvel.

Van, akinek nem tetszik Jób istenfélő élete, és ez a valaki nem más, mint sátán. Az a célja szembefordítsa az embert Istennel, és Istent is Jób ellen akarja hangolni. Úgy gondolja sátán, Jób azért féli az Urat, mert jó dolga van, mindent megkapott. Ezért rá akarja tenni Jób tulajdonára a kezét. Sátán jól tudja, hogy a legtöbb ember valóban az életkörülményei függvényében áll Istenhez. Ha jó dolga van, esetleg féli, de ha kár, baj, nyomorúság éri, mindjárt Ellene fordul, Őt hibáztatja. De nem így van Jób életében. Miért? Mert Jób nem téveszti össze Istent a Tőle kapott ajándékokkal, Ő Istent szereti. És akkor is hű marad Hozzá, ha megváltozik életkörülménye. 

Isten leteszteli a hitünket különféle próbák által. Mert mindig a próba mutatja meg, mi is van igazán a szívünkben. Azt is meglátjuk, hogy sátán hatalma korlátozott, csak addig mehet el, ameddig az Úr engedi. Jó ezt tudni, mert próbák idején feltekinthetünk az Úr Jézusra, és ha így teszünk, átéljük, hogy Ő nem hagyja Övéit magukra. Jó, ha az árnyék mögött mindig felismerjük a fényt, a világ Világosságát, Jézust.

Az evangélium nem áll meg, Pálék nem elégednek meg azzal az eredménnyel, amit a jó hír hirdetése által megtapasztaltak (ApCsel 15,36-41). Úgy látják, a Lélek ismét indítja őket: először is, segítsék a megalakult gyülekezeteket. Mert az újszülötteket táplálni, gondozni kell. Fontos a frissen születettek gondozása. Ne hagyjuk őket magukra, hanem vonjuk be a gyülekezet életébe, hívogassuk istentiszteleti alkalmakra, mert a növekedés táplálkozás által megy végbe. A hívő ember tápláléka az Isten igéje.

Egy olyan helyzet áll elő, amin sokan csodálkoznak: elválik egymástól Barnabás és Pál. Hogyan lehet köztük is nézeteltérés? Hogyhogy elválnak útjaik? Én úgy látom, az Úr akarja, hogy szétváljon a misszió, másfelé menjen Barnabás, és másfelé Pál. Eljött az idő, hogy Pál legyen a pogányok missziójának apostola. Pál most már önállóan szolgál az Úrnak. Nincs szüksége karóra. Talán ezt már fel kellett volna ismerniük, de mivel ez nem történt meg, az Úr megengedte, hogy nézeteltérés legyen köztük. Ez a szolgálati megoszlás viszi előre az Úr ügyét. Nincs harag köztük, de másfelé indulnak.

 Pál úgy látja, Márk számára még nem jött el a missziói út ideje. Még mindig nem érett rá. Első alkalommal belement Pál abba, hogy Márk velük menjen, de kiderült, hogy hitben még nem tartott ott. Most azért nem viszi magával, mert még mindig nem tart ott. Nagy öröm, amikor valaki megtér és az Úr követője lesz, de ahhoz, hogy szolgáljon, növekedésre, erősödésre, még több ige- és Istenismeretre van szüksége. Az apostol bátran meg is mondja ezt. Gyakran az a baj, hogy hamar engedjük szolgálni a megtért, megszabadult testvéreket. Még nincs elég igei és új életbeli tapasztalatuk. Pál bölcsen figyelt a Szentlélek vezetésére.

Pál nem marad egyedül, az Úr új társat ad mellé Szilász személyében. Nincs törés az apostolban, mert az Úrra néz, és amerre megfordul, erősíti a testvéreket. Az előbbi eset nem gyengíti, nem bizonytalanítja el, mert sohasem hátra tekint, hanem mindig előre. Ami mögötte van, azt elfelejti, és nekifeszül az előtte levő feladatoknak. Adja Urunk, hogy mi is mindig Őreá nézzünk. Ami mögöttünk van, akár siker, akár kudarc, azt felejtsük el, és nézzünk előre. Menjünk, és mi is erősítsük meg a körülöttünk lévő testvéreket. Mivel erősíthetünk? Igei bizonyságtétellel és hiteles élettel.

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

Isten áldásával.