Miről beszélünk?

A

z Úr előtt önti ki Jób a szívét, Neki mondja el mindazt, amit érez (Jób 17,2-10). Úgy látja, gúnyolódnak vele, vagyis nem veszik komolyan, nem élik át mindazt, amin keresztülmegy. Mit közvetítünk a másik ember felé? Érzi-e, hogy komolyan vesszük Őt, ha nem értjük is azt, amiben van, de tudjuk, hogy számára most ez nagyon fontos? Gyakran ott rontjuk el, hogy nem tartjuk fontosnak azt a problémát, amiben a másik van. Nekünk nem probléma, és nem értjük, neki miért az. Pedig mindig a másik jelenlegi helyzetéből kell elindulni, komolyan kell venni, hogy ő ezt így látja, ezt nem érti, neki most ez nagyon fontos. Akkor tudunk segíteni, ha megértjük a másik embert. Jób barátai nem igyekeztek erre, Jézus azonban igen. A tisztátalan lélektől gyötört fiú apjától megkérdezi, mióta beteg a fiú, mióta szenved. Fáj Neki a gonosz által meggyötört gyermek szenvedése. Nem közömbös és nem érzéketlen velünk szemben az Úr. Fáj, amint látja, mennyire gyötör minket a gonosz, azért jött, hogy a bilincseit leoldja, őt magát legyőzze, és szabaddá tegyen. Az Úr Jézus szabad élettel akar megajándékozni.

Jóbot követve mi is az Úr elé vihetjük lelki fájdalmainkat. Elmondhatjuk, ha nem értenek meg. Amikor az Úrnak mondjuk el mindazt, ami bennünk van, átalakul a szívünk. Nem fogunk egyfolytában panaszkodni, nem siratjuk magunkat, rádöbbenünk: nem igaz, hogy senki nem ért meg, hogy magunkra vagyunk hagyva. A harmincnyolc éve beteg a Bethesda partján teljesen feladta már, meg volt győződve arról, hogy ő senkinek sem fontos, vele nem törődnek, és akkor megállt mellette Jézus. Életünk legmélyebb pontján, legnagyobb keserűségünkben megáll mellettünk az Úr. Megszólít, és kiderül, Ő  ismer, érdeklődik felőlünk, és emberünk akar lenni. Ha mindenki magunkra hagy, Ő akkor mellénk lép, és így szól, azért jöttem, hogy megbékéltesselek az Atyával, hogy barátod legyek. Akinek Jézus a barátja, az nincs egyedül.

Miért érzékel rosszindulatot Jób barátai részéről? Mert a szívük nem az Úrral van tele. Nem úgy beszélnek Róla, mint akik személyesen ismerik. Ha nem ismerem személyesen az Urat, ha nincs Vele élő kapcsolatom, nem igazán tudom Őt mások életéhez közel vinni. Akinek természetes az Úr elé borulás, magától értetődő, hogy mindent megbeszél Vele, az akkor is ehhez tartja magát, amikor másokkal beszélget. Mindent megbeszélek Jézussal? Bármi történik vagy válik kérdéssé, az Úr elé viszem? Úgy teszek, mint Ezékiás király, aki az ellenségtől kapott fenyegető levelet kiterítette az Úr templomában? Addig nem tanácskozott embereivel sem, amíg meg nem beszélte a teendőket az Úrral. Azért mennek nehezen dolgaink, mert nem járulunk Urunk elé. Magunk kívánjuk elrendezni dolgainkat, és kérünk segítséget. Az Úr Jézus mindig felfelé figyelt, soha nem a saját elképzeléseit akarta megvalósítani, hanem az Atya tervét.

Pál megérkezett Jeruzsálembe, és ott egy régi tanítvánnyal, testvérrel találkoztak (ApCsel 21,17-26). Az Úr előtte ment Pálnak, és itt is testvérek várják. Olyan testvér, akivel hasonlóan gondolkodnak, aki megérti őt. Ennek a tanítványnak lesznek a vendégei. Így az Úr megoldja a szállás és az étkezés problémáját. Pál mindezeket Gazdájára bízta, és nem is csalódott. Már nemcsak az első, a Jézus által elhívott emberek a tanítványok, hanem mindazok, akik elfogadták Jézust Megváltójuknak, Uruknak. Azt is jó látni, hogy bárhová mennek, egymásra találnak a hívők. Keresik egymás társaságát. Már nem a világ fiai barátok, nem köztük érzik jól magukat, hanem a másik tanítvánnyal. Miért? Mert szeretik Jézust, Ő tölti be szívüket, gondolkodásukat, Róla beszélnek. Mindemellett fő témájuk a misszió.

Mi a mi témánk? Miről beszélgetünk egymás között? Egyáltalán vágyunk-e a másik tanítványhoz? Pál jó nagy utat tett meg, sokféle emberrel találkozott, sokféle kultúra érintette, és mégsem erről beszélnek. Nem hallunk semmit a napi politikáról, nem ismerjük meg az akkori gazdasági helyzetet. Az egyetlen téma az evangélium terjedése, a létrejövő gyülekezetek élete. Uram, mosd át a szívünket, lényünket, hiszen mi olyan jól el tudunk beszélgetni a világ dolgairól, az üzletről, munkánkról, szenvedélyeinkről, napra kész ismereteink vannak politikáról, sportról, ismerjük az árakat, de olyan keveset beszélünk Rólad.

Jakab és a vének is fogadják Pált, elterjedt a misszió híre. Már tudják, hogy sok gyülekezet alakult. Pál lábában rengeteg kilométer van, sok mindent átélt, és mégsem magáról beszél. Nem élményeit sorolja, hanem azt beszéli el, mit tett Isten. Pál úgy látja, végig az Úr cselekedett, itt nem Pálon van a hangsúly, ő engedelmes eszközként megtette,a mit kért az Úr, elvitte a pogányok közé az evangéliumot. De az emberek életének megváltozása, a gyülekezetek létrejötte az Úr munkája. Egyedül Ő képes az emberek életét újjá formálni. Ő szabadít meg a bálványok, szenvedélyek rabságából, Ő oldotta fel a gonosz lélek kötelékeit, gyógyította meg a sántát, és adott élő hitet, azoknak, akik kérték.

Mennyit beszélünk mi magunkról, tetteinkről, eredményeinkről, és mily kevés szó esik arról, amit Isten tett. Miért van ez így? Talán nem is tapasztaljuk az Úr munkáját? Hiszen számunkra legtöbb esetben a munka a szervezést, javítást, építést jelenti. Oly ritkán tudunk az emberek szívében végbement változásról bizonyságot tenni. Miért? Mert nem az evangélium hirdetése a fő munkánk, nem rendelünk ennek alá mindent, és ma inkább építünk a modern tudomány eszközeire, mint az ige munkájára. Az ige hirdetői sem mindig várják, hogy a hirdetett ige által történjen valami, bűnbánat fakadjon a szívekben, és megtapasztalják emberek újjászületését. Az ige azért szól, hogy régi természetünktől megszabadítson, és új, isteni természet részesévé tegyen. Csak Krisztus természete segít rajtunk, ha csak a régit renováljuk, nem jutunk igazi, tartós eredményre. Elvégezte-e már bennem az Úr ezt a munkát? Új teremtés vagyok-e, vagy csak a régit akarom javítgatni? Mire építek: az Úr kegyelmére, vagy a saját erőmre, képességemre?

Azt is látjuk, hogy a Pál által képviselt evangélium és új élet dinamikus és üde. A Jakab által képviselet keresztyénség a zsidóság közt akarja magát jól érezni, belesüppedt környezetébe, el akarja kerülni a konfliktusokat, Pál pedig belemegy a konfliktusokba. Mindig a zsidóknak hirdette először az igét, de ők legtöbbször kilökték maguk közül, és keserítették az életét és akadályozták a munkáját. Pedig Pál soha nem kényszerítette őket semmire, csak hirdette nekik a Krisztust, és aki felismerte Jézusban a Megváltót, annak az élete, a törvényhez való viszonya is fokozatosan átalakult. Aki Krisztusban van, az folyamatosan ismeri fel az Úr akaratát. Meglátja, hogy Krisztus áldozata mindenkorra elég, nem kell ismételni, és tökéletes is. Minden bűnre kiterjed. Ő a tökéletes áldozat. Az apostol felvállalja a tisztulási szertartást, így bizonyítja, hogy az általa hirdetett evangélium nem erőszakos, és aki tanítvány, az szabad. Igen, Krisztus tanítványa szabad, nem azért cselekszik, mert fél valamitől, vagy kötelező megtenni, hanem szabadsága van arra, hogy megtegye, és arra, hogy ne tegye meg. Bármit tesz, Krisztust dicsőíti. Dicsőítse mindig Őt az életünk.

Magasztallak én téged

1. Magasztallak én téged, Isten, egeknek királyát, Hogy tőlem meszsze űzted A sötét éjnek homályát. Nem küldél rám betegséget, Sem egyéb ínséget, Épségben megtartottál, E napra engem juttattál.

2. Szívből könyörgök néked, Kegyes teremtő Istenem: :/: E napot is engedd meg Békességgel véghezvinnem, Akaratodat tanulnom, Útaidban járnom; Oltalmad béfedezzen, Kedvem kedved szerint légyen.

3. Igaz utadra taníts, Hogy veled együtt járhassak, :/: És tőled el ne taszíts, Hogy kísértetbe ne jussak. Jóvoltodból tarts meg engem, Én édes Istenem, Hogy a bűn csalárdságát, Észre vegyem undokságát.

4. Az igaz hitnek tüzét Bennem Krisztusért élesszed, :/: Gyarlóságomnak vétkét Soha szememre ne vessed; Fogadásodat tekintsd meg, Szent Fiadért tarts meg, Ki értem eleget tett, Törvény átkától megmentett.

5. Reménységgel ruházz fel, Ördög tőrébe ne essem, :/: Szívem hozzád gerjeszd fel, Ne csak hasznomat keressem. Atyafi szent szeretetet, Adj jámbor életet; Szeress, mint sajátodat, Kövessem akaratodat.

6. Szent Igédet vallanom Adjad tisztán, homály nélkül :/: És szolgádnak mondatnom Minden képmutatás nélkül; Kinccsel semmit sem gondolok, Más jutalmat várok: A szentek seregében, Tarts meg gyülekezetében.

7. E napot is engedd meg, Uram, békével megfutnom, :/: Hivatalom hasznával Magam s cselédim táplálnom, Hogy szent nevedet dicsérjem, Oltalmadat nyerjem: Testemnek megmaradást, Lelkemnek adj boldog szállást.

8. Uram, egyedül vagy jó. Te vagy út, élet, igazság, :/: De én életem gyarló. Gondolatom csak hamisság. Táplálj Krisztus szent testével, Itass szent vérével, Hogy örökké nevednek, Énekeljek Felségednek.

9. Hála légyen Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, :/: Kitől minden jók vagynak: Ne engedj azért ördögnek Engem, igaz megváltottad, Gyenge juhocskádat: Lelkem a boldogságba, Vigyed a paradicsomba.

Isten áldásával.