Az Élet Krisztus

A

 gonosz pusztító azonnal akcióba lendül, telve van rosszakarattal, rombolással (Jób 1,13-22). Sátánt a szenvedés, az emberi nyomorúság élteti. Ha pedig még Istennel is szembe tudja fordítani az adott személyt, elégedetté válik. Mert a végső cél mindig ez, elszakítani az embert Teremtőjétől. És erre a célra az ilyen tragédiák alkalmasak. Sok ember tagadta már meg Istent vagyona és szerettei elvesztése után. De sokan megmaradtak hűségesen az Úr útján, mert ismerik Őt. Aki nem ismeri Őt, akinek nincs Vele élő, személyes kapcsolata, el fog fordulni Istentől a csapások idején.

Sátán azonnal él a felkínált lehetőséggel. Legyünk megnyugodva, ma is igyekszik minden helyzetet kihasználni. Tudja, hogy kevés ideje van, ezért pusztít és rombol. Mindent latba vet, amit csak lehet, mert ő azt szereti hallani, amikor az ember gyalázza Istenét. Azonban szembe lehet vele szállni. Hogyan? Az evangélium hirdetésével. Legyünk még gyorsabbak a gonosznál, ragadjuk meg még jobban az alkalmakat, és hirdessük Isten örömhírét. Beszéljünk minél többet Isten szeretetéről. Mondjuk el, hogy Ő nem pusztítani, hanem megmenteni akar. Fiát is keresztre adta megmentésünk érdekében. És aki Őhozzá menekül, az a gonosz hatalma alól megszabadul. Ne sátán tombolását figyeljük, hanem lássuk meg Urunkat, Aki a kereszten győzött felette. Tombolni még tud, de minden az Úr kezében van, és csak addig ér el keze, ameddig azt az Úr még megengedi számára. Dicsérjük hatalmas Megváltónkat, meneküljünk szárnyai alá, éljünk Lénye rejtettségében.

Azt is meglátjuk igénkből, hogyan lehet jól megélni az élet nehéz pillanatait. Jób, amikor egymás után értesül a tragédiákról, megszaggatott ruhában borul le a földre. Isten elé járul, Előtte borul le. Az Úr elé viszi fájdalmát. Nem rendül meg az Úrban való bizalma, még inkább az Úrba kapaszkodik. Nagyon jól tudja, hogy csak Isten elé vihetjük fájdalmunkat. Rajta kívül hová, kihez mennénk? Ő tud vigasztalást adni, Ő hatalmasabb a pusztulásnál, a halálnál, Ő az Élet. Jó látni Jóbot, ahogyan most is az Urat keresi. De vajon mi hogyan cselekszünk? Kihez megyünk, és mit  teszünk tragédiák, váratlan élethelyzetek idején?

Jób az Úr elé borult. Szavai imádságok. Megjelenik bennük a hála mindazért, amit kapott. Háromszor ejti ki: az Úr. Nincs gyalázkodás, kiborulás. Mennyivel kevesebbért elveszítjük békességünket, kiborulunk, és egymást vagy Istent okoljuk. Jób nem okol senkit. Most is tele van a szíve Isten iránti hálával.

Miért tud hálás lenni? Mert tudja, hogy minden ajándék. Nem magának köszöni, hanem az Úrnak, mindazt, amije volt. Istentől kapta őket. Ez nagyon jó látás, az Úr adta, Tőle kaptam, és nem én szereztem. Fedezzük ezt fel, mert ez a látás már elszakadás a tulajdontól, és odakapcsolódás az Úrhoz. Azért tudta mindenét zúgolódás nélkül elveszíteni Jób, mert már korábban mindent elengedett a szívében. Nem a családja, a vagyona jelentette az életet, hanem Isten. Ki nekem az élet? Elengedtem már tulajdonomat a szívemben?

Azt is látja Jób, hogy mezítelenül jöttünk, tehát nem volt semmink, de nem is vihetünk magunkkal semmit az utolsó napon. Minden itt marad. Mert az embernek nem a vagyonnal való bővölködésben van az élete. Kérjük el ezt a látást. Sokan még a hívők közül is az anyagi jólétben látják biztonságukat, jövőjüket. Az egyetlen igazi biztonság az Úrral való élő kapcsolat.

A tanítványok, Zákeus, Pál apostol ilyen tragédia nélkül, az Úr Jézussal való találkozás után, maguktól engedték el vagyonukat. Meglátták, hogy ami Jézus nélkül nyereség volt, amiért éltek, az Jézussal találkozva értékét veszíti. Jézus mellett minden kár és szemét. Bár látnánk meg a világ becsapását: a leghitványabb, az élet nélküli dolgokat állítja értékként az emberek elé. Hányan haltak már meg az arany, az ezüst,  a drágakövek és a különböző anyagi javak miatt. Hányaknak megy ma is tönkre az élete, a kapcsolatai a pénz miatt. Azonban nem ez az élet. Az Élet Krisztus.

Nagy sebességgel robog tovább az evangélium vonata (ApCsel 16,1-5). Pál a mozdonyvezető, egyre több új megálló jön létre, és újabb és újabb személyek szállnak be az életre vezető szerelvénybe. Beszálltál-e már az Élet vonatába, amely az örök életbe vezet? Van már üdvbizonyosságod? Tudod, kiben hiszel? Mert azért robog az expressz, hogy te is életre juss.

Pált nem veti vissza a Barnabással való szakítás, megy tovább, vezeti egyre előrébb a Lélek. Mivel a Szentlélek vezeti, újból Derbébe és Lisztrába jut. Lisztrában kövezték meg, és nem kerüli el, hanem újra bemegy oda. Krisztusi magatartás, ahogyan az Úr Jézus nem kerülte el rosszakaróit, úgy Pált sem a bosszú vezérli.

Nem véletlenül viszi a Szentlélek Lisztrába, megláttatja vele szenvedése gyümölcseit. Egy ifjú tanítványt kap ajándékba, Timóteust. Talán pont az volt hatással rá, amikor a megkövezés után visszament a városba, és nem szidta ellenségeit, hanem hirdette tovább a Krisztust. A megélt evangéliumnak van a legnagyobb hatása. Pál nemcsak hirdette a Krisztust, hanem meg is élte.

Timóteus hívő családban nevelkedett, anyja zsidó nő volt, majd megismerte az Úr Jézust, és hitét vállalta a pogány férj mellett is. Nem alkalmazkodott ebben a férjéhez. Sőt, továbbadta Krisztus ismeretét a fiának is. Meg kell tanulnia a mai hívőknek is, hogy van, amiben nem kell alkalmazkodni, nem kell a hamis békesség jelszava alatt feladni hitünket. Merjük vállalni Jézust, ahogyan Ő is vállalt minket.

 Timóteus nagy örömöt jelentett Pálnak, szinte gyermekeként bánt vele, és hitben az is volt. Ez is olyan csodálatos. Pál Krisztusnak szentelte életét, de nem kapott házastársat, nem születtek gyermekei, még sem volt kevesebb másoknál. Az Úr lelki gyermekek által pótolta a vér szerinti gyermekek hiányát. Pálnak saját család nélkül is teljes az élete. Bár mi is meglátnánk mindezt, és felismernénk, hogy az életünk célja Krisztus. Aki Rábízza magát, nem lesz kevesebb. Pál is ezt tapasztalta, csak Krisztusra figyelt, és mindent megkapott Benne. Gyermekeket, kincset, mindent. Mert Jézus és Isten országa az igazi kincs. Urunk ragyogtassa ezt fel előttünk.

Azért jó Pál életét látni, mert ő nem egy tragédia nyomán vesztette el földi javait, hanem önként mondott le mindenről, Krisztusért. Nem igyekezett lépést tartani kora fejlődésével, nem mondta, hogy a szolgálat jobb, hatékonyabb végzése érdekében ló- vagy öszvérállományra, saját hajóflottára van szüksége. Semmije sem volt, nem rendelkezett saját közlekedési eszközzel, mégis eljutott mindenhová. Vitte előre a Lélek, ment előtte az Úr. Útjait a Krisztus szervezte. Ennek az életnek a gyümölcse a hitben és lélekszámban gyarapodó gyülekezetek.

Krisztus az énekem

1. 

Krisztus az énekem,

Krisztus az életem,

Mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem,

Elfogy az életem,

Megmarad énnekem Ő!

2. 

Elfogy az életem,

Ámde az égbe’ fenn

Rám örök üdv hona vár.

Vár oda Jézusom,

Szívem is arra von,

Hadd megyek én haza már!

3. 

Elfogy az énekem,

Ámde az égbe’ fenn

Angyalok kórusa zeng.

Ott fogom hallani,

És vele vallani:

„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”

Isten áldásával.