A Pártfogó

H

a nincs mennyei látás, elvadul a nép, írja Salamon (Péld 29,16-30,14). Vagyis nem elég az oktatás, az emberi bölcsesség, Istentől való látásra van szükségünk. A mennyei látás Istentől való látást jelent, megnyílt szemeket, amelyek látják a láthatatlant, látják Istent. Isten adott kijelentést, a Bibliában mondja el, kicsoda Ő, de nem elég, ha a kezünkben van, hanem kérni kell a Szentlélek bölcsességét. Ő érteti meg velünk az olvasottakat. Szükségünk van Isten szerint látni magunkat és az életet.  Emberi látás nem elég.  Ennek a kétféle látásnak az érzékeltetésére kiváló a farizeus és a vámszedő példázata. A farizeus földi látással rendelkezik, saját érdemeiben gyönyörködik, teljesítmény-centrikus. A vámszedő azonban mennyei látással bír, és meglátja bűneit. Mennyei látás, igei látás nélkül nem látjuk bűneinket, nem tartjuk elveszettnek magunkat.  Az ige azonban rámutat: kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok.

Egy másik igerészben is láthatjuk a mennyei látás fontosságát, ami túllát a láthatókon, és erőt, bátorságot, reménységet ad a jelenben Isten népének. Elizeus próféta tartózkodási helyét körbevették az arám csapatok, a szolgája megrémülve ment a prófétához, aki ezt felelte neki: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük.” Majd azt kérte az Úrtól, hogy nyissa meg tanítványa szemét, hogy lásson, és az Úr megnyitotta, és látta Isten seregeit. Kérhetjük mi is: Uram, adj mennyei látást, nyisd meg a szemem, hogy ne csak a gonosz munkáit lássam, a sok problémát, hanem lássalak Téged, a Te lehetőségeidet és hatalmadat. Mert ha az Úrra nézünk, és meglátjuk hatalmát, félelem nélkül visszük az evangéliumot. A mennyei látás, a kijelentés birtokában azt is felismerjük, hogy az emberiségnek ma is evangéliumra van szüksége.

Hányszor félünk az emberektől, gyakran rettegünk is. És bizony, gyakran szolgáltattak emberek okot a rettegésre. Gondoljunk a háborús időkre, helyekre, ahol a légvédelmi szirénák felhangzása után rémülten keresték az emberek az óvóhelyet. De a rettegés mindig csapda, nem ad megoldást, az Úrban való bizalom azonban igen. Isten a legreménytelenebb helyzetekben is ad szabadítást. Izráel népe félelemtől rettegve állt a Vörös-tenger partjánál, nyomukban voltak már a fáraó csapatai, ám Mózes nem félt. Istenre figyelt, hitte, hogy valóban elég veszteg lenni, és várni az Úr szabadítását. És Isten megmentette népét. Akik az Úrban bíznak, akik szeretik Őt, azok megszabadulnak a félelemtől.

Nagyon őszinte ez az Ágúr - elfáradtam, Istenem! Nem szégyelli a fáradtságát, hanem őszintén bevallja. Ez a fáradság az életbe való belefáradás, de Istennek mondja el. Tőle vár megújulást. Olyan jó, hogy nem kell színészkedni, nem kell úgy tenni, mintha mi soha nem fáradnánk el, de a lelki fáradtságot is odavihetjük az Úr elé. A Vele való közösségben újulhatunk meg, és töltődhetünk fel.

Istennek minden szava színigaz - micsoda bizonyságtétel ez. Igaz minden, amit Isten szólt, amit kijelentett a számunkra. A Bibliában sok helyen láthatjuk, mennyire igaz, amit az Úr mond. Szava beteljesedik. De saját életünkben is megtapasztalhatjuk. Hívjuk segítségül, és át fogjuk élni szabadítását. Boruljunk le a kereszt tövében, és megszabadulunk bűneinktől.

Urunk az értetlenkedő tanítványokat oktatja, vezeti tovább (Jn 14,12-31). Aki hisz Benne, azt Ő felruházza erővel, szavát bizonyságtétellé teszi, és sokak élete megmenekülhet. A Benne hívők Isten országának követeivé válnak, nagy dolgok történnek általuk, és ezek a dolgok emberi életek megváltását jelentik. Nincs nagyobb csoda, mint amikor az ember élő hitre jut, megszabadul bűneitől, és Isten gyermekévé válik. Bizony, nagy dolog, amikor egy Ágoston nevű ügyvéd úrból, egy züllött fiatalemberből Isten gyermeke lesz. Milyen nagyszerű látni, amikor valaki megszabadul a szenvedélyek rabságából.

Erre ígéretünk is van, tovább mehet a szabadulás, a hitre jutás, a megújulás, csak kérnünk kell. Nagy lehetőséget kaptunk, éljünk vele. Mi ez a lehetőség? A mai tékozló fiak számára is van hazatérési lehetőség. Egy hajléktalan, egy szenvedélybeteg is kérheti: Úr Jézus, könyörülj rajtam. Nem akarok belepusztulni ebbe az útba, de a magam erejéből képtelen vagyok szabadulni, talpra állni, de  Te meg tudsz szabadítani. Te mondtad, hogy kérhetünk, hát kérünk. Adj, Urunk, megtérést, szabadulást, felébredést!

Az Úr elküldi Övéi számára a Pártfogót. Eddig maga az Úr oltalmazta, tanította, vezette őket, de halála után sem hagyja népét magára. A Szentlélek által tanít, mindenre megtanít, amire az Isten országában éléshez szükségünk van. Tanít az életre, az igazi életre. Magunktól nem tudjuk, hogyan is kell Isten akarata szerint élni, de a Lélek megtanít rá. Megmutatja, mi pedig figyelhetünk Rá. Úgy, ahogyan a tanuló figyel az oktatóra. 

Eszünkbe is juttat mindent a Szentlélek. Ennek azonban van feltétele: legyen mit eszünkbe juttatni. Ismerjük meg az igét, és akkor a megfelelő időben, az adott helyzetben eszünkbe fogja juttatni az Úr szavát. Jézus a pusztában igével válaszolt a kísértőnek - hogyan volt rá képes? Úgy, hogy ismerte a Bibliát, és a Lélek az adott pillanatban előhozta a megfelelő igét, vagyis aktualizálta az Úr szavát. Az ige ad erőt arra, hogy nemet tudjunk mondani a sátán ajánlataira.

Jövel, Szentlélek Úr Isten

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen, Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk. őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

Isten áldásával.