2017. október 26., csütörtök

Isten dicsősége



C
sodálatos látomásban van része Ezékiel prófétának: Isten dicsőségét szemlélheti (Ez 10,1-22).  Mindez valóságos kapcsolatot jelent. Látja az Úr Lényét, hallja hangját, és ő is megszólíthatja. Élő kapcsolat, erre van nekünk is szükségünk. Mi már többet látunk az Úr dicsőségéből, mint a próféta, hiszen Jézus Krisztusban emberré lett, itt járt a földön, megszólította az embereket, áradt Belőle a szeretet, a kegyelem. Bármerre járt, mindig valami jó történt. Ő mindig az életünk jobbá tételére törekszik. De jobbá nem az emberi fejlesztés által, nem sok pénz bepumpálásával válik az élet, hanem a bűn eltávolításával. Ott lesz jobb, Isten akarata szerinti az élet, ahol az ember újjászületik, és így már nem a régi természet, hanem a krisztusi uralja.
Az Ezékiel által látott ítélet is a megtisztulást szolgálja. Isten nem pusztítani, hanem megtisztítani, újjá tenni akar. A népnek meg kell értenie, hogy Isten a bűnöst szereti, de a bűnt gyűlöli. Így a bűnből szabadulásra van szükség. Ezt egyedül Ő tudja elvégezni. Engedjük, hogy megtisztítsa életünket.
Szükségünk van az Úr közelségére, Lénye megtapasztalására. Ezékiel nem türelmetlen, hanem örül az Úr közelében. Töltsünk el minél több időt Vele. A rohanás annyira bennünk van, nem tudunk nyugodtan, csendben hosszabb időt eltölteni, pedig az Úrral való csendben átalakulunk. A békétlenség elmúlik, és Isten békessége tölti be a szívünket. Jó csendben az Úrral lenni.
Isten jelen volt Jeruzsálemben, ott volt a templomban, most is ott van, betölti ragyogása azt a helyet, és nem vesznek észre belőle semmit. Pedig láttuk, hogy a papok, a vezetők is ott vannak, azonban mindenki mással van elfoglalva. Megvannak a maguk isteneik, amiknek áldoznak, amikkel időt töltenek. Isten jelen van, nincs messze tőlünk. Itt van, amikor igét olvasunk, vagy elmegyünk az istentiszteletre. De észrevesszük-e? Ráhangolódunk, Őt keressük? Őérte megyünk a templomba? Vagy mi is mással vagyunk elfoglalva? Elmegyünk még, hogy lássák, ott vagyunk, de a szívünk már olyan, mint az útfél: kemény, és a ráhullott magot felkapja a sátán? Milyen a szívem? Mivel foglalkozom, hol járnak a gondolataim, amíg szól az ige? Kérjük Urunkat, végezze el, hogy csak Érte menjünk, és amikor olvassuk a Bibliát, Őt keressük Benne. Kérdezzük: mit mondasz, Uram; mert az Ő szava az élet.
A tűz megtisztító erő, Ézsaiás ajkát is egy tüzes fogó érintette, és általa megtisztult, alkalmassá vált a szolgálatra. Igen, mert előtte így kiáltott: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva” (Ézs 6,5-7). Ebből láthatjuk, hogy Isten beavatkozása nélkül nem lehetek alkalmas, sem a tanítványi életre, sem a szolgálatra. Egyedül Ő képes elvenni bűnömet, csak egyedül Ő. Ehhez azonban bűnbánatra van szükség. Péter elhívásakor élte át mindezt, amikor az Úr Lényébe tekintve rádöbbent arra, hogy bűnös ember. Ma is az Úr Jézus Lényében láthatjuk meg magunkat, Ő mutatja meg: ez vagy, veszendő, utolsó bűnös; de elénk tárja azt is, akivé Általa lehetek. Egy új teremtéssé. Ezt kínálja, új teremtéssé akar tenni, ami által a régiek elmúlnak, és újjá lehet minden. Új, tiszta lappal kezdhetek. És erre a lapra már Isten Lelke írja a fejezeteket, ezért én ne ejtsek rá pacát.
A tűz a Szentlélek, Aki eljött a világba, Ő tisztít meg és tölt fel az Úr szavával, és tanít Isten iskolájában. Engedjünk ennek az Oktatónak, mert csak úgy tudunk növekedni, ha Ő tanít minket az élet útjára. Nem ismerjük az Isten szerinti életet, de Ő megismerteti velünk, megtanít rá.
Mennyire álkegyesek ezek az emberek (Jn 19,28-38/a). A vallási előírásokra adnak, hadd lássák az emberek, azonban Isten szavát nem veszik komolyan. Mert ha bemennek a helytartóságra, tisztátalanná válnak, de az, hogy megölik Isten Fiát, nem teszi őket tisztátalanná. Mennyire tudunk alakoskodni, kifelé megjátsszuk a hívőt, azonban a lényeg, az ige szerinti élet elmarad. Isten azt mondta, ne ölj, az nem fontos, de mit mondanak az emberek, az igen. Hányszor vagyunk mi is így. Az a lényeg, mit mondanak mások, csak az igére nem figyelünk.
Gyilkos kézzel nyugodtan elfogyasztják a páskabárányt. Milyen kézzel és szívvel veszek úrvacsorát? Van-e őszinte bűnbánat a szívemben, amikor megállok az Úr asztala előtt? Vagy formalitás az egész? Élek a szentjegyekkel, aztán folytatom úgy az életem, ahogy abbahagytam?
Újra csak azt látjuk, hogy Jézus szavai beteljesednek. Így mindenki előtt világossá válik, kicsoda Ő. Az igét figyelve arra a meggyőződésre jutunk, hogy Jézus valóban az Isten Fia. Ő az én Megváltóm. Az Ő élete hiteles, erre lehet építeni; és úgy élni, ahogyan Ő élt, lehetséges a Szentlélek által, és jó.
Jézus Király, de nem földi ország, hanem Isten országának Királya. Minden ember Ura, ezért keres és hív. Ő akkor is Uram, ha nem hiszek Benne. Tőle és Általa van az életem. De Ő azt akarja, hogy megismerjem, és önként, szeretetből fogadjam Uramnak. Mivel Jézus országa nem e világból való, más törvények szerint működik. Isten országában nem a fegyveré, a harcé, a bosszúé a szerep, hanem a kegyelem és az ige az Ő munkaeszköze. Ő nem másokat küld a frontra, hanem maga vívja meg a döntő csatát a gonosszal, és életét adja övéiért.
Pilátus szembesül Jézussal, beléphetne római létére Isten országába, de nem hozza meg a döntést. Jézus tesz bizonyságot az igazságról, vagyis Pilátus élete is mérlegre kerül. A helytartó az élet Ura előtt áll. Kimondhatná: bűnös vagyok; kérhetne kegyelmet, de eddig nem jut el. Jézus előtt állva láthatom meg magam igazán, Őbenne találkozom az igazsággal, mert az ige igazság. Nem emberi mércét kapunk, hanem az igét, és az ige nem változik. Ez a mérce örök, mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Mindez azt jelenti, hogy érdemes a Biblia szerint élni, és lehetséges is. Krisztusban lehetséges, sőt, csak úgy érdemes élni, ahogyan Ő élt.


Isten dicsősége


1. Isten dicsősége, Egyszülött Fia,
Szívem üdvössége, Hű Megváltója!
Úgy örül a lelkem, Ki se mondhatom,
Hogy ismerhet Téged, Drága Jézusom.

2. Életedből látom, Szerettél engem,
Hogy oly drágaáron Megváltád lelkem.
Úgy örül a lelkem, Ki se mondhatom,
Hogy szerethet téged,Drága Jézusom.

3. Életemmel érted Hát én mit tegyek?
Ilyen gyarló élet Hasznos hogy lehet?
Úgy örül a lelkem, Ki se mondhatom,
Hogy szolgálhat néked, Drága Jézusom.

4. Mindenem a Tied, Tőled nyertem én:
Egész életemet Néked adom én.
Úgy örül a lelkem, Ki se mondhatom,
Hogy tied lehetek, Drága Jézusom!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése