Van visszaút!

B

ölcs Salamon megfigyelte az embereket, és amit tapasztalt, látott, azt írta le (Péld 26,1-12). Benne van mindezekben sok olyan tett és a magatartás, ami alapján ostobának látja az adott személyt. Mondhatjuk úgy is, hogy nem volt bölcs, nem rendelkezett bölcsességgel az az ember vagy az a közösség. Azonban Isten Igéje arról is beszél, hogy kérhetünk bölcsességet, nem kell megmaradnunk a bölcsességnélküliségnél, hanem odaborulhatunk az Úr elé. Aki pedig kéri az életbölcsességet, az megkapja. Az Úr azt szeretné, ha mindannyian a Tőle kapott bölcsesség által élnénk az életünket. Azért küldte el Jézust is, hogy Ő mutassa és tanítsa meg számunkra, hogyan kell Isten akarata szerint élni. Jézus nem csupán tanít, hanem képessé tesz erre a minőségileg új életre.

Az Isten szerinti életet nem nekünk kell kitalálni, kaptunk hozzá kézikönyvet, a Szentírást. Ha kézbe vesszük, olvassuk, meglátjuk a jó, az életre vivő utat. Aki a kereszt tövében új életre talál, azt az Úr Lelke formálja és vezeti. A Lélek által vezetett ember a Bibliában keresi kérdéseire a választ, és amikor megtalálja, az Úrtól kapott erővel cselekszi is azt.

Az ostor és a zabla emlegetése a Zsoltárokban is előkerül, de ott Isten azt mondja: „Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád” (Zsolt 32,9). Nem erény, ha oktalanok vagyunk, ha nem fordulunk Istenhez. Pedig Ő azt ígéri, hogy aki önként fordul Hozzá, annak megmutatja a jó utat. Tanácsot ad, amikor nem tudjuk, merre menjünk. Ez jó, nagy kegyelem, és éljünk vele. Nem magától értetődő, hogy Isten tanácsol, mert nem akarja, hogy tévúton járjunk. Nem akarja, hogy elrontsuk az életünket, és a vesztünkbe rohanjunk.

Az ige azt is kijelenti, hogy ha mégis a fejünk után mentünk, és idegenbe költöztünk, mint a tékozló fiú, még onnan is van visszaút. Ő visszavár, sőt, hazavonz. Az a fiú az utolsó pillanatban élte át az atyai ház vonzását, felkelt, és elindult a hazavezető úton. Még a disznók vályúja mellől is haza lehet menni. És ez ma is lehetséges.

Voltak, akik azért nem vallották meg, hogy Jézus a Krisztus, és nem vállalták mások előtt, mert tartottak a zsinagógából való kizárástól (Jn 12,44-50). Fontosabb volt a zsinagóga, a hírnév és a pozíció, mint Jézus. Mert igazán nem ismerték meg Őt. Mert aki átéli Jézus kegyelmét és a drága vér megtisztító, szabadító erejét, az kész mindent vállalni érte. Az új életet kapó ember már nem nézi, mibe is kerül ez neki, mert tudja, hogy sokkal többet kap Jézusban, és az Úrnak ennél többe került az ő szabadulása. Aki megszerette az Úr Jézust, az kész mindent maga mögött hagyva elindulni Vele, ahogyan Bartimeus is tette. Elment Jézussal egészen a Golgotára. Meddig megyek én az Úrral, mi az, amit vállalok Érte? Esetleg én is mérlegelek: mit veszítek, ha Jézust vállalom?

Csodálatos kijelentést ad Jézus, nyíltan beszél: aki Őt látja, az Istent látja, Aki Őt elküldte. Isten küldte el a világba hozzánk, hogy megmentsen. Jézus élete életmentő küldetés. Megment az örök életre. Jézus nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni. Így tehát ma még nyitva van a szoros kapu, csak be kell lépni rajta. Ma még megvallhatjuk bűneinket, mert az ítéletet Jézus magára vette. Ezért már bűntől szabad, az Úr szolgája lehetek. Jézus küldöttjeként élhet a hívő ember.

Aki hisz Jézusban, az nem marad sötétségben, mert hinni nem elméletet, hanem gyakorlatot jelent. Azt jelenti, hogy hallgatom Jézus szavát, és hallgatok is rá. És aki hallgat az Úr szavára, az elkerüli a sötét helyeket, mert Jézus az élet útján, a világosságban vezet. Ez a világ meg akar téveszteni, a sötétséget is világosságként tárja elénk, azonban az igére figyelve megláthatjuk a hazugságot, felismerhetjük a valóságot.

Aki elveti Jézust, és nem kell neki, amit mond, és nem fogadja el élete Urának, azt majd az ige ítéli meg az utolsó napon. Jézus szava tanúsítja, hogy tudtunk a dolgokról. Itt még mondhatjuk: nem tudtam róla; de ott az ige fog vádolni. Ott voltál több temetésen, házasság megáldásánál, elmentél legalább karácsonykor a templomba, szólt az ige, miért nem vetted komolyan? Mesének tartottad, vagy nem is akartál menni, csak a békesség kedvéért, de ott voltál, hallottad, és meghallhattad volna. Talán a Biblia is kezünkbe akadt, beleolvastunk, de nem akartuk meghallani az Úr hangját, nem akartuk komolyan venni, mert az életváltozásra késztetett. Nem akartuk feladni bűneinket, hamisságainkat, pénzszeretetünket. Ez azt jelenti, hogy tudatosan döntöttünk Jézus ellen. A világot, annak kínálatát választottuk Helyette.

De most még ott van az Úr, szól, és hallgathatnak Rá. Amíg itt vagyunk, e földi életben odafordulhatunk Jézushoz, és Rábízhatjuk életünket. Még lehet korrigálni.

Jézus tudja, mit beszél, mit kínál, mert jól ismeri Istent. Tisztában van azzal, hogy az Atya szava, parancsolata örök élet. Vagyis Isten a javunkat akarja. Nem akadályozni akar, hanem megóvni a bűntől és a kárhozattól. Sokan nyűgnek érzik a tíz igét, és a több igét, azt gondolják, Isten ellenük van. De ez nem igaz, maga Jézus mondja el: Isten mellettünk van, Őt is azért küldte, hogy általa örök életre mentsen meg. Többet akar adni ennél a néhány évtizednél. Rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e vagy sem. Ne áldozzuk be ezért a néhány földi évtizedért, az elmúló örömökért az örök élet boldogságát. Örök élet, amit Isten kínál, mert nem ér véget soha.

Új szövetséged elfogadom

1. Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2. Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már,

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3. Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem lássad, hű lenni kész.

Járva az útat, ha botlanék,

Emelj magadhoz, keresztedért.

Isten áldásával.