A
|
mikor Isten
szól, még ha kemény és ítéletes igét küld is, a kegyelem idejét jelenti (Ez
12,21-27). Azért szól, hogy arra reagálva Hozzá térjünk. Amikor megszólal az
ige, még kapunk időt a bűnbánatra, az életváltozásra. Az ige megszólalásakor még
nem történik meg az ítélet, mert szeret az Úr. Azonban a kapott időt jól és
arra használjuk fel, amire kaptuk. A vincellér a kapott plusz egy évben megtrágyázza
és körülássa a fügefa földjét. Tehát mindent megtesz a gyümölcsért, jól
használja fel a kegyelmi időt. Júda népe azonban másként gondolkodott. Azt
beszélték, a napok telnek, de semmi nem valósul meg azokból, amiket Ezékiel
hirdetett. Úgy gondolták, nem kell komolyan venni, amit hallottak, élhetnek
nyugodtan tovább úgy, ahogy eddig éltek. Nem történt semmi, és nem is fog. A próféta csak ijesztget, és semmi
veszély nem fenyeget. Mennyire hasonlóan
gondolkodunk, mert Isten nem azonnal ítéli meg az életünket, hanem vár a
megtérésünkre, ezért úgy gondoljuk, minden rendben. Élhetünk tovább a bűnben,
követhetjük a bálványokat. Isten azonban,
mivel szereti a bűnöst, ad időt, mindent megtesz, hogy elinduljunk Felé.
A reformáció óta is azért telt el ötszáz év, hogy megtapasztaljuk
kegyelme mélységét. Nem azért érkeztünk
jubileumhoz, hogy élményekben szaporodjunk, hanem azért, hogy végre kézbe
vegyük az igét, tanulmányozzuk és komolyan vegyük. Áll még a kereszt, ahol leborulhatunk. Mert
ma is tele vagyunk problémákkal, békétlenségben élünk, szenvedünk a túlhajtás és az idegesség miatt a stressztől, tönkremennek a kapcsolataink, ennek
ellenére kevesen keresik mennyei Atyánkat. Minden problémával futunk az orvosokhoz, de eszünkbe jut-e közben
feltekinteni a keresztre? Mert a keresztről árad felénk Isten kegyeleme,
bűnbocsátó szeretete. Isten kezünkbe adta a Szentírást, és ma az igével
foglalkozunk a legkevesebbet. Ünneplünk, de nem az ige jelenti a fő örömöt. Nem
az Úrral való kapcsolat az elsődleges a számunkra.
Azonban a Biblia nem egyszerűen egy lelki terápiás eszköz, hanem Isten
kinyilatkoztatott akaratát kezünkbe adó dokumentum. Megtaláljuk benne Isten
számunkra elkészített tervét, és megismerjük Őt magát is. Megtudhatjuk, hogy Jézus Isten Lényének
képmása, ezért, ha Istent keressük, Jézushoz kell menni. Benne Istennel
találkozhatunk. És Isten olyan, mint Jézus.
Ma sokan úgy állunk Isten igéjéhez, mint a próféta kortársai. Távoli
jövőről szól az ige. A próféciák majd a messzi jövőben teljesednek be, így mi
nyugodtan élhetünk, tervezhetjük a következő évszázadokat. Azonban Isten jelez, szava késedelem nélkül
valóra válik. Ezért ne a jövőben, hanem a mában éljünk, ma keressük az Urat, ma
nyissuk meg a szívünket az ige előtt, mert holnap talán késő. Mi sem a napot,
sem az órát nem tudjuk, sem arról, mikor jön el az Úr, sem azzal
kapcsolatban, mi mikor megyünk Hozzá. Egy ének így fogalmazza ezt meg: Még ma,
még Jézus hív, nyíljon az ajtó, táruljon a szív, holnap talán késő.
Isten igéje valóra válik, minden, amit kijelentett, és az is, amit nekünk
személyesen mondott. Kapaszkodjunk az
igébe, vegyük elő igéslapjainkat, olvassuk el újra, de úgy, hogy ez nekem
szól. Meg fogjuk tapasztalni a munkáját. Az ige céllal érkezik, Isten általa
munkálkodik. Ha azt üzente, hogy
megerősít, akkor meg is fog. Ha azt parancsolta, hogy Lázár, jöjj ki, akkor vegyem
komolyan, mozduljak meg, mert szava erőt ad a csüggedés mocsarából, a lelki
halálos ágyból való kijövetelre. Jöjj ki! Engedj az Úr szavának és jöjj, ne
süppedj bele tovább a tétlenség, az önsajnálat sírjába, hanem indulj el az
Úrral. Jöjj, mert Lázár feltámasztása
jelzi: nincs lehetetlen helyzet, az Úr mindenhonnan, a sírból is életre tud
hívni. Beteljesedik a visszajöveteléről mondott ige is. Ne azt mondjuk, ez a
távoli jövőre vonatkozik, hanem várjuk Őt örömmel és szolgálattal.
Ismét azt látjuk, hogy Jézus éli, amit mondott, és maga viszi keresztjét (Jn 19,16/b-22).
Felvette, és viszi. Hordozza a kivégzőeszközt, azt, amin meg fog halni. Neki nem
ékszer, nem dísz a kereszt, hanem a meghalás helye és eszköze. Arról beszélt tanítványainak, hogy vegyék fel a
keresztjüket, mégpedig mindennap. Lásd, Jézus is felvette, nem kerülte el a
szenvedést, nem a könnyebb megoldást választotta. Te se kerüld ki a keresztet,
a szenvedést, mert szenvedéssel formál a Mester. Maga vitte a keresztet - van,
amit magunknak kell vinni, nem viheti más. Azonban az Úr az ilyen helyzetekben
is velünk van. Erőt ad, és hordoz.
Megfeszítették, két másik halálraítélttel együtt. Középen van Jézus: ez jelzés,
a kereszten is Ő a középpont. Rá nézzünk. Az élet középpontja a kereszt. Onnan
árad az élet vize. A kereszt tövéből
fakad fel az élő víz. Az a víz, amire a samáriai asszony is szomjazott, ami
megújította az életét. Az élet vize csak
itt található, a kereszt tövében. Az ige pedig a csatorna, ami mindennap
belevezeti az élő vizet mindennapjainkba, az életünkbe, és megöntözi, termővé változtatja.
Jöjj el az élet vizéhez! Ne menj máshová, keresd Jézust, borulj le a kereszt
alatt, és nem fogsz kiborulni. Ha pedig már kiborultál, ott talpra fogsz állni.
A kereszt erőt ad, talpra állít és megújít. Mindezt a kereszt Ura, Jézus
végzi el. Így lesz áldássá a kereszt.
Végül Pilátus dacból született felirata bizonyságtétellé válik, és
hirdeti: Jézus a Király. Nemcsak a zsidóké, hanem minden ember Királya. Bárcsak
felismernénk ezt! Ő az én Királyom. Ahogy az ének mondja: Jézus az én királyom,
imámra felelet, imámra felelet.
JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ
1.
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
2.
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
3.
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése