2017. október 19., csütörtök

Jöjj szívembe



Ú
gy gondolom, nagyon örült Ezékiel, amikor az Úr szólt hozzá (Ez 2,1-3,27). Nagy dolog ez, Isten szól a bűnös emberhez, az elveszetthez. Ma is csodálatos élmény annak a megtapasztalása, hogy az Úr szól. Hogyan szól? Az ige által. Az ige Isten Lelke által egyszer csak kigyullad előttem, mint az égő csipkebokor. És átélem, hogy amit olvasok, nekem szól. Nekem írták, maivá, élővé válik. Olyan nagyszerű ez. Így vesszük kézbe az igét, Isten most szól hozzám?
Személyesen így szól: beszélni akarok veled. Igen, velem, és nem mással. Ezt mondja most neked is: beszélni akarok veled. Ez azt jelenti, hogy Isten nem felejtett el, fontos vagy neki, bármerre jársz, és terve van az életeddel. Igen, nagyszerű tervet készített, gyermekévé fogad Jézus Krisztus által. Mi kell ehhez? Látni nyomorúságomat, és elfogadni ezt az ajándékot.
Az Úr kézbe veszi Ezékielt, a Lélek erőt önt belé, talpra állítja. Amikor az Úr szól, különösen, amikor feladatot bíz ránk, érezzük alkalmatlanságunkat. Azonban a Szentlélek Isten kézbe vesz és alkalmassá tesz. Igen, csak az Úr tesz alkalmassá az Istennek tetsző életre. Szükségem van arra, hogy a Lélek áradjon belém. Csak Ő tud megeleveníteni.
Az Úr kiemeli Ezékelielt a többi közül, és elküldi szolgálni a nép közé. Az a feladata, hogy mondja az igét, hirdesse, amit az Úr rábíz. Mondja nekik, akár törődnek vele, akár nem. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj. Ez lényeges, nem engedhetek a félelemnek, mert nem a magamét mondom, hanem azt, amit az Úr rám bízott. Akár törődnek vele, akár nem. Mennyire zokon vesszük, ha nem törődnek azzal, amit mondunk, és az Úr azt kéri, hogy mi azzal ne foglalkozzunk, ha nem hallgatnak az üzenetre. Mert Istenre nem hallgatnak, Őt utasítják el.
Szolgálatba való állás előtt egy mindkét oldalán teleírt tekercset kellett megennie a prófétának. Meg kell enni az igét, minél jobban megismerni, hogy lényünk, életünk részévé váljon. Át kell járnia Isten szavának, és csak úgy leszek alkalmas a szolgálatra. 
 Sok munkája van az Úrnak Ezékiellel, és velünk is. A mi szívünk is tele van engedetlenséggel, félelemmel, és nehezen mozdulunk. Különösen az Úr dolgában nem akarunk mozdulni. Mi is inkább elvagyunk magunknak. Az Úr azonban kiemel ebből, ne foglalkozz a reakciókkal, hanem menj. Ne félj, csak bízz bennem. Az Úr mindig felkészít az életre, a szolgálatra. Azt tanácsolja, hogy fogadjuk szívünkbe, amit mond. Micsoda jó tanács, ma is aktuális. Mi talán nem tartjuk modernnek, de az Úr mindig azt javasolja, fogadjuk szívünkbe beszédét. Ne felületesen foglalkozzunk vele, hanem engedjük, hogy belehatoljon lényünkbe. Olyan a befogadott ige, mint a védőoltás, védelmet nyújt a világ fertőzése ellen, és meg is erősít. A bennünk lévő ige tesz képessé az Úr szerinti életre, ad erőt a támadások idején. Az ige emel ki a csüggedésből, amikor eredménytelenséget látunk. Ha kiesem az igéből, kiesem Jézusból is, el fogok bukni. Csak a rendszeres ige, az állandó kapcsolat által tudok megmaradni a szabadításban, a hitben. Ha félreteszem az igét, bekövetkezik a bukás.
Ezékielnek az a feladata, hogy hirdesse az igét, figyelmeztesse a népet a megtérésre, az Isten szavához való igazodásra. Mégpedig úgy, hogy ne figyeljen a reakciókra. Csak hirdesse, függetlenül attól, hogy követi-e változás. Ebben benne van az ige hallgatásának személyes felelőssége. Mit kezdek a hirdetett igével, Isten figyelmeztetésével? Komolyan veszem, vagy figyelmen kívül hagyom? Nagy kísértés, hogy mivel Isten emberi eszköz által szól, nem törődünk vele. Minek szól bele egy másik ember az életembe? Pont ő beszél? Vegyük komolyan az igét, mert az igehirdetőn túl az élő Úr szól hozzám. Nem dobjuk félre a telefont, hogy ez csak egy tárgy, hanem komolyan vesszük, mert tudjuk, a másik oldalon egy élő személy szól hozzánk. A telefon csak egy kommunikációs eszköz. Ilyen csatorna az ige hirdetője, nem ő szól, hanem aki őt küldi, az Úr.
A tanítványok nehezen értik Jézust, sőt, nem is értik (Jn 16,16-33). Mennyi időt Vele voltak, és nem értik. Képtelenek ráhangolódni az Úrra. Úgy gondolom, mi sem vagyunk előbbre. Mennyi ideje olvassuk már a Bibliát, és nem értjük, még mindig bizonytalanok vagyunk, erőt vesznek rajtunk a félelmek, nincs jövőképünk, és erőteljesen köt a világ. Sok mindent a magunk erejéből akarunk megoldani, és nem látjuk Isten országának alapigazságát: én adok neked.
Urunk elmondja, hogy nemsokára életét adja értük, de fel fog támadni, és újra meglátják. Világos lesz előttük, kicsoda Ő. A halálból való feltámadása egyértelművé teszi előttük, hogy Jézus az Isten Fia, a Megváltó. Igen, Ő Isten, Aki értem jött el a földre. Azért tette, mert szeret, és fájna neki látni, hogy elveszek. Soha ne feledjük, mit tett Ő értünk. Imádjuk és dicsérjük Őt.
Jézus halála a világ számára örömnap. Azt gondolja, megszabadult Jézustól, élhet Isten nélkül, és tombolhat féktelenül. Azonban Jézus él. A gonosz meg van kötözve, korlátozott a hatalma. Dicsőség az Úrnak! Így tekintsünk a mai napra is, a gonosznak csupán korlátozott a hatalma, akkor is, ha tudja, hogy kevés az ideje, és mindent beleadva dühöng. Ne féljünk tőle, hanem nézzünk Urunkra, éljünk győzelméből.
Azonban megrendítő és nagyon elszomorító, hogy Jézus halála, eltávolítása jelenti sokak számára az örömöt. Pedig Isten nélkül élni a legnagyobb sötétséget jelenti. Isten nélkül átlépni az örökkévalóság kapuját: örök elveszettség. Az ember pont azt vetette aki, Aki segíteni tud rajta. Az orvost és az orvosságot dobtuk ki. De még van idő az eszmélésre, még behívhatjuk bűnbánattal az életünkbe. Ma még ki lehet mondani: Uram, tévedtem, bocsáss meg. Te vagy életem orvosa, te vagy a bűnösök barátja, könyörülj rajtam.
Azt is elmondja igénk, hogy öröm, amikor ember születik a világra. Ez Isten álláspontja. Nem kín és gyötrelem, hanem áldás a gyermek. Isten ajándéka a számunkra. Ezért fogadjuk hálás szívvel és örömmel.
Az Úr Jézus még egyszer lefekteti Isten országának alaptörvényét: Kérjetek, és megkapjátok. Tanuljuk meg, hogy meg lehet ugyan szerezni azt, amire vágyunk, elérhetjük, ami után áhítozunk, de nem lesz benne köszönet. Nem lesz benne öröm. Láthatjuk ma, mennyi mindent mi szerzünk meg. A fiatalok maguk választják a társukat, és milyen gyakran, amikor megszerzik, akit akartak, elillan az öröm, a békesség, a szeretet. Jön a megkeseredés vagy a válás. Az Úr arra tanít, hogy kérjünk az Ő nevében. Mert abban lesz örömünk, amit Ő ad. Ez a lényeg, én kérek, és megvárom azt, amit Ő ad, és ha így cselekszek, öröm fogja döntésemet követni. Kérjetek, és megkapjátok - olyan egyszerű ez, mégis oly nehéz. Mert csak teljes bizalomban működik. A teljes öröm mindig abból bontakozik ki, amit Ő ad, bármiről legyen is szó.
Az Úr előre elmondja: a világon nyomorúságotok van. Tehát ha megmaradunk a keskeny úton, az Úrhoz való hűségben és engedelmességben, az mindig nyomorúságot hoz magával. A világ az Úrhoz hűségeseket, az ige szerint élőket mindig üldözni fogja. De ne keseregjünk, mert Jézus legyőzte a világot. Ebből a győzelemből erőt merítve mehetünk tovább. Ne adjuk fel, ne keseregjünk, ne a világ, hanem Urunk megbecsülését várjuk.


JÖJJ SZÍVEMBE

1. Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Így száll imám most Feléd,
A lelkem oly csüggedt és fáradt,
Ó, jöjj szívembe, jöjj ma még!
Szívembe jöjj, szívembe jöjj,
Jöjj szívembe most, Úr Jézus!
Ó, jöjj ma még, lakója légy,
Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

2. Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Segíts, a bűn terhe nyom,
Hogy bátran álljak majd elődbe
Amaz utolsó napon!
Szívembe jöjj, szívembe jöjj,
Jöjj szívembe most, Úr Jézus!
Ó, jöjj ma még, lakója légy,
Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése