Ki a barátod?

A

z Úr engedetlennek látja népét, de vajon hogyan lát minket (Ez 12,1-20)? Meg vagyunk elégedve magunkkal, úgy gondoljuk, mint Izráel: minden rendben van. Azonban Isten másképp látja. Amit mi rendben levőnek gondolunk, arról kiderül, hogy nincs rendben. Isten mélyebbre lát, azzal is tisztában van, ami mások számára láthatatlan. Miben nyilvánul meg az engedetlenségük? Nem azt teszik, amit az Úr mond. Miért? Mert meg sem hallják. Hallom-e az Úr szavát? Meglátom-e akaratát?

Júda népe ellen az a panasz, hogy van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak. Jó végiggondolni, mire használjuk látásunkat és hallásunkat? Az Úrra figyelünk, vagy mindent meglátunk, ami a világban történik, minden véleményt meghallunk, csak az Úr szavát nem halljuk, és tetteit, jelzéseit nem vesszük észre? Szól-e az ige? Amikor kinyitjuk a Bibliát, halljuk-e az Úr szavát? Megértjük-e, amit mond nekünk? Mert Istennek van szava hozzánk, van üzenete személyesen mindegyikünk számára. De eljut-e hozzánk? Vagy csak a magunk véleményének az alátámasztására használjuk fel a Bibliát? Hallom-e azt, amit ma nekem mond az Úr? Megrendít és életváltozást visz végbe? Mert az Úr azért szól, hogy amit mond, azt meg is tegyük, életünket igazítsuk az igéhez.

Látjuk-e azokat a jeleket, amik végbemennek körülöttünk? A természet tombolása idején gondolunk-e arra, hogy az Úr szól, figyelmeztet, változtatnunk kellene? Izráel népét is figyelmeztette a deportálások által, mégsem akarták felismerni bűneiket, és nem tartottak bűnbánatot. Észrevesszük-e magunk körül a megváltozott életeket, azokat, akik átélték Isten beavatkozását, akik megszabadultak szenvedélyeiktől, és bűnbocsánatot nyertek? AZ Úr Jézust követő, a hiteles életek is jelzések, általuk is szól az Úr, de halljuk-e, látjuk-e?

A próféta jelképes tettel ábrázolja ki Isten üzenetét. Világosan láttatja: mivel nem tértek meg, fogságba fognak menni. Ha eddig nem vették komolyan Istent, akkor majd a fogságba vezető úton megtudják, hogy Ő az Úr. Eddig nem akartak Róla tudomást venni. Nem engedelmeskedtek szavának, nem tartották Úrnak, most meg kell látniuk, hogy Isten mindenekfelett való Úr. Ő nincs korlátokhoz kötve, Babilónia királya is Neki engedelmeskedik, az Ő akaratát hajtja végre. Mindennek a célja, hogy megismerjük az Urat, és elismerjük Őt királyunknak. Ő keres a nehéz események által is, de vajon meghalljuk Őt?

Pilátus már eddig is félt. Féltette hatalmát, de most még jobban megrémült (Jn 19,8-16). Miért? Mert Jézusról azt állították, hogy Isten Fiává tette magát. Ha így van, Izráel Istenével kerülhet szembe. Ha megöli Jézust, Isten Fiát öli meg, Isten ellenségévé válik. Nem akart ennyire belebonyolódni a dolgokba. De aki Jézussal szembekerül, annak döntenie kell. Meg kell fogalmazni, kinek ismertem meg. Pilátus nem meri felvállalni Jézust, jobban ragaszkodik mostani életformájához, hivatalához, a jóléthez, mint az igazsághoz. Inkább elhallgattatja önmagában az Isten utáni vágyat.

Azért odamegy Jézushoz, és megkérdezi Őt. Ez jó, fontos, hogy kérdezzünk, elsősorban az Úrtól.  Ám Jézus nem válaszol. Miért? Mert mindent elmondott, és Pilátust csak az győzhetné meg, ha maga kezdene őszintén utánajárni, ki is ez a Jézus. Jézus azt üzeni, keresd meg a választ, vannak körülötted olyanok, akik megtapasztalták hatalmamat. Kérdezd meg Bartimeust. Kérd, hogy mondja el életét, és kérdezd meg, hogyhogy most lát? Kinek köszönheti ezt? Kérdezd meg a leprásokat, Lázárt, és másokat. Nézd meg az életüket, vedd észre, mennyire mások most, mint korábban voltak. Te csupán a légióra tudsz támaszkodni, emberek életét keseríted meg a hatalom érdekében és nevében, de Én életeket teszek boldoggá és állítok helyre. 

 Pilátus nehezen viseli Jézus hallgatását, úgy gondolja, hogy fenyegetéssel, erőszakkal választ csikarhat ki. Azonban Istent nem lehet megfenyegetni, se kényszeríteni. Mi hogyan viseljük, ha nem azt a választ kapjuk, amit várunk, vagy nem kapunk választ? A válasz elmaradása egyébként azt is üzeni: várj, és majd meglátod. Ha vár Pilátus, a hét első napján meg fogja látni, kicsoda Jézus, és honnan jött. Ha nem kapsz azonnal választ, az is válasz. Várj! Igen, várj, mert az Úr válaszol, a maga idejében.

Jézus nemcsak mondja, hogy tanuljátok meg tőlem, hogy én alázatos szívű vagyok, hanem meg is éli ezt. Nem hangoskodik, nem erőszakoskodik, hanem higgadtan válaszol. Nem Pilátus az úr, csak kapta hatalmát, és el kell vele számolnia Annál, Akitől kapta. Mindent az Úrtól kaptunk, és ezzel el is kell számolnunk. Számon fogja kérni, mire használtuk fel ajándékait.

A zsidók azonnal támadják Pilátust: nem vagy a császár barátja, ha ezt szabadon bocsátod. És Pilátus megroggyan, ha ez a tét, akkor ő a császárt választja. Maradjon minden a régiben. Ha Jézus vállalása a császár barátságának elvesztésével jár, akkor inkább a császár. Kit választok? Ki a barátom? Jézust vagy a világ?  Válaszd Jézust, mert Ő az élet! A zsidók Pilátustól kérik, hogy feszítse meg Jézust. Ilyen a vallásosság. Zsidók, de nem élő hitű gyermekei az Úrnak. A vallásosság nem elég. Élő kapcsolatra van szükség Jézussal, és ez azt is jelenti, hogy világos különbséget teszek Jézus és a császár, a mindenkori császárok között. Mindenkit az Úr Jézus mellé kell tennünk, elsősorban önmagunkat. Jézus Lénye mellett mutatkozik meg a saját tartalmunk. Hasonlítok én Jézusra? Az Ő indulata jelenik meg rajtam keresztül?

Amint már említettük, Jézus azt kéri: tanuljuk meg Tőle, hogy Ő alázatos szívű - ez a lecke. Elsajátítottam már? Vagy legalább törekszem rá?

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!

Isten áldásával.