A
|
z ige rámutat:
a mai napnak örüljünk, és lehetőségeit jól használjuk ki (Péld 27,1-10). Nagy kísértés, hogy úgy élünk, mintha tudnánk, mi
lesz holnap. Sőt, azt sem tudjuk, megérjük-e a holnapi napot. A mai nap Isten
ajándéka, legyünk hálásak érte, köszönjük meg, és keressük ennek szépségét és
gazdagságát. Isten gyermeke hálás szívvel fogadja a mai napot, és igyekszik az
Úr minél jobb megismerésére, akarata végzésére felhasználni. Az Úr Jézus
tanítványai szívére helyezte: ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, elég minden
napnak a maga baja. A gyermek nem aggódik afelől, mi lesz holnap. Békében
fekszik le és kel fel, mert tudja, ahogyan ma, úgy holnap is a szülő fog
gondoskodni róla. Ne aggódj, ne félj,
bízz az Úrban! Ő holnap sem fog megfeledkezni rólad, hatalma és lehetőségei ugyanúgy
meglesznek, mint a múltban voltak. Isten készletei sem merülnek ki, ereje sem
fogy el.
Mai felgyorsult világunkban tele vannak írva a határidőnaplók, sokan
mutogatják, hogy hónapokkal előre foglalt minden percük. Igaz, a naplót teleírhatjuk, ám azt nem tudjuk, eljönnek-e azok a napok a számunkra. Mindezek
nincsenek hatalmunkban. Ezért javasolja
Jakab apostol ezt a fajta hozzáállást: „Ha az Úr akarja, és élünk, akkor ezt
vagy azt fogjuk cselekedni” (Jak 4,15/b). Ha az Úr akarja és élünk. Életünk
ideje az Úr kezében van, ha Ő akarja, akkor élünk, akkor megtehetjük, amit
szeretnénk. Nem mindegy, mit akarunk
tenni, mert nem a gonosz, hanem a jó cselekvésére, az evangélium hirdetésére
kapjuk az időt. Az Úrtól kapott időről
pedig Pál apostol ezt mondja: „A kedvező alkalmakat jól használjátok fel” (Kol
4,5). Jól kell felhasználni a bizonyságtételre való kedvező alkalmat. Hogyan
élek ezekkel a lehetőségekkel? Mire használom fel őket? Mit keresek, ezeket a
lehetőségeket, vagy a magam kényelmét?
Kapcsolatainkban fontos szerepe van nyíltságnak, az őszinteségnek. Ebben a légkörben még a feddés is jobb a meg nem
élt szeretetnél. Mert a feddés mindig a javunkat tartja szem előtt. Fontos gondolat: a közeli szomszéd többet ér a távoli
testvérnél, mert a közel levőre lehet számítani. Segítségül kérhetjük, de aki
messze van, arra a kritikus pillanatokban nem lehet építeni. Ma pont a távoli,
virtuális kapcsolatok erősödnek meg, azonban nehéz pillanatokban a messze élő
virtuális barát keveset tehet értünk. Ezért igénk a közeli kapcsolatok
ápolására hívja fel a figyelmünket. Ne
hanyagoljuk el azokat, akikkel mindennap érintkezésben vagyunk. Ne hanyagoljuk
el az Urat sem.
Jézus Lénye annyira más, mint a miénk (Jn 13,12-20). Nem húzódozik a
rabszolgamunkától sem. Nem vár másokra, de nem is kényszerít rá másokat. Ő az Úr, a Mester, nem várja el, hogy a
tanítványok mossák meg a lábát. Amíg a
tizenkettő másra várt, tulajdonképpen egymásra vártak, addig Jézus cselekedni
kezdett. Kendőt kötött, és sorravette a lábakat, és mindet megmosta. Nem
hagyott ki senkit. Júdást sem hagyta ki,
azt a lábát is megmosta, amelyik majd belerúg. És Ő tudta, már akkor tudta,
mire készül Júdás, mégis megmosta a lábát. Jelezte: te belém rúgsz, én ennek
ellenére szeretlek, meghalok érted.
Jézus nemcsak beszél, hanem cselekszik. Többször is szólt lehajló
szolgálatról, és most ezt meg is teszi. Bemutatja, hogyan viszonyuljunk
egymáshoz. Megkérdezi, értik-e, mit tett velük. Ez is fontos, mert meg kell
érteni Jézust, az Ő munkáját és a velünk való tervét. Bizony, mi sem értjük
azonnal, mit és miért cselekedett az Úr. De kérdezzük-e? Keressük-e a választ?
Urunk elmondja, Úrnak és Mesternek hívják, és Ő valóban az. Mester, Akitől
megtanulhatjuk, hogyan is kell jól, Istennek tetszően élni. Azért is jött, hogy tanítson, Mesterünk
legyen. A tanuló mindig ott van a Mester mellett, és lesi minden szavát,
mozdulatát. Szeretné elsajátítani, amit mutat a mester, mert Ő is az akar
lenni. Így jöhetek Jézushoz. Tulajdonképpen így van értelme a hitnek, a
keresztyénségesdinek, ha a szívemben ez az indulat van: mester akarok lenni, a
keresztyén élet mestere. És ezt Jézustól tanulom. Az életemet arra szánom, hogy beüljek az
iskolájába, és mindent elsajátítsak Tőle. Csak Tőle érdemes tanulni. A Bibliát
is úgy olvassuk, hogy Jézusra nézünk, figyeljük, mit és hogyan tett.
Az Úr pedig üzeni, hogy nem csupán Mester, hanem az életünk Ura és Gazdája is
Ő. Mindez azt is üzeni, hogy nem elég Uramnak szólítani, hanem az Ő példáját kell
tennünk. Ne húzogassuk a szánkat, ez nem az én dolgom, ezt én nem szeretem,
hanem tegyük meg, amit Ő is megtett
Azzal az indulattal forduljunk egymáshoz, amivel Ő is hozzánk fordult.
Mindig lebegjen a szemünk előtt: ha Ő megtette, akkor én is megteszem. Jézus nem tervezte be a lábmosást, de a
pillanatnyi helyzethez igazította tetteit. Nem zavarta, hogyha ő végzi ezt
el, felborul a terv. Van, amikor Isten úgy formál, hogy engedi felborulni
terveinket. Belevezet olyan tennivalókba, amikre nem számítottunk. Megtanít
átalakítani életünk menetét, vagy néha más formában hozza elénk azt a tárgyat,
amit korábban nem teljesítettünk.
Példát adtam nektek. Igen, Isten Jézus életét adta példaképül az ember
számára. De milyen példákat választunk és követünk? Jézus a példaképünk?
Határozott felszólítás: ahogy én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Itt nincs
kibúvó. Ti is úgy. Ez azért lényeges, mert Jézus, az Úr, megmosta azok lábát,
akik emberi mérce szerint alatta vannak, akkor a tanítványoknak is meg kell
mosni egymás lábát, el kell végezni egymás felé a nemszeretem feladatokat is.
Miért? Mert a tanítványok mind testvérek, nincs közöttük alá- és fölérendeltség. Nincs közöttük pozíciókülönbség. Valóban nincs? Valóban ugyanolyan
testvérnek látjuk a másikat? Nem tartom magam többre a testvéremnél?
Vágyol-e elhagyni bűneidet?
1. Vágyol-e elhagyni bűneidet?
Az Úr vériben van nagy erő.
Vágyol-e győzni a sátán felett?
E vérbe csodás az erő.
Van erő, van csodás erő van Jézusunk vériben.
Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!
2.Oh, ha a büszkeség rabja vagy tán,
Az Úr vériben van nagy erő.
Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,
E vérben csodás az erő.
Van erő ...
3. Érzed-e, hogy szíved oly salakos?
Az Úr vériben van nagy erő.
Tisztátalan szívet tisztára mos.
E vérben csodás az erő.
Van erő...
4. Szolgálni vágyol a Jézust talán?
Az Úr vériben van nagy erő.
Csak neki zengeni nap nap után!
E vérben csodás az erő.
Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése