Ne nyugtalankodjatok!

N

em jár mindenki jó úton, ezt már látja Salamon is (Péld 29,1-15). Pedig Izráel Isten népe volt, és ennek ellenére vannak bűnösök, istentelenek. Mert a szívünkkel van a probléma. Aki nem engedi át élete fölött az uralmat az Úrnak, azt a régi természete vezérli. Az Ószövetségben megjobbítani akarják a természetet, míg az Újszövetségben új, isteni természetet kapunk. Ez a természet az Isten romolhatatlan igéje általi újjászületésből fakad. Ezt látnunk kell, és így olvasnunk ezeket a mondásokat. Nagyszerű gondolatok, de a magunk erejéből nem tudjuk ezeket megvalósítani. A bennünk lévő bűn nem engedi, képtelenné tesz rá, ezért mindnyájunknak az Úr munkájára van szükségünk.

Fontos az intés, mert általa terelget az Úr, azonban azt is látjuk, hogy nem minden esetben vezet eredményhez. Az intés vagy a fenyítés nem mindenkinél éri el a célját. Isten gyakran az élet nehéz eseményein keresztül figyelmeztet. Izráel népe gyakran tapasztalta idegen népek fenyegetését, általa az Úr figyelmeztette őket: ha meg nem térnek, elvesznek. Így szólongat ma is az Úr, de vajon meghalljuk-e? Használ-e a figyelmeztetés? Mert ezek azért adatnak, hogy rádöbbenjünk, szükséges Istenhez fordulnunk. Mivel még a kegyelem korszakában vagyunk, minden esemény által hívogat az Úr. Minden üzeni: Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Ő mindenkit hív, mindenkinek jelez. A tékozló fiú megértette a hívást az élete megváltozásán keresztül. Amikor elfogyott a pénze, majd munkanélküli lett, és mindenütt elutasítást kapott, megértette, hogy az atya hívja őt haza. Értjük-e, hogy életünk eseményei nem véletlenek, hanem általuk Isten hív? A legnagyobb tragédiát is felhasználja megmentésünk érdekében. Az a fiú a legreménytelenebb helyzetben meghallotta a hívást, nem okolt senkit a kialakult helyzetért, hanem felkelt és hazament.

Különbség van az Úr útján haladó, megigazított ember és az istentelen ember között. Isten gyermeke megérti a másikat. Ez is fontos, megérteni a mellettem levőt, a nálam nehezebb körülmények közt élőt, a nehéz terheket cipelőt. Nem mindig tapasztalni megértést. Annyira magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem igazán helyezkedünk bele a másik életébe. Az Úr Jézusra pedig pont ez volt a jellemző. Megértette a nyomorúságban élőket, nem parancsokat adott nekik, nem is elítélte őket, hanem megszabadította és képessé tette egy másabb életre.

Az Úr ismeri tanítványait, ismer téged is (Jn 14,1-11). Látja, mi van a szívedben. Nem véletlenül mondja: ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Mert nyugtalankodnak, mi lesz velük, ha Jézus itthagyja őket. És bizony, mennyit nyugtalankodunk, mi lesz velünk, mi lesz a gyermekeinkkel. De az Úr rámutat: az övéinek nem kell nyugtalankodni, lehet békesség a szívükben. És ez a békesség a mennyei polgárság gyümölcse. Tudom, az Úré vagyok, így nem kell félnem, se félteni magam.

A nyugtalanság helyett megmutatja az utat: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Ez a megoldás, hinni Benne, és ez nem elmélet, hanem azt jelenti, hogy bízom az Úrban. Tudom, hogy gondja van rám, így azután nem a megélhetési problémákra, hanem az Úrra és a Neki való szolgálatra koncentrálok. Mi van a szívemben: nyugtalanság vagy bizalom? Ez fontos kérdés, mert Márta is sok mindenért nyugtalankodott, úgy gondolta, akkor lesznek rendben a dolgok, ha mindent ő végez el. Nyugtalan volt, mert a munkát, a test kiszolgálását előbbre helyezte Jézusnál. Ne nyugtalankodjatok - ez azt is jelenti, hogy Jézust teszem mindig előre, nem engedem, hogy bármi beelőzze. Márta nem ült le Jézus lábaihoz, és nyugtalanná vált. Máriának békessége volt, mert le tudott ülni, mert felismerte, hogy most ez a legfontosabb. Ne engedjük, hogy a sürgős dolgok megelőzzék a fontost.

Hinni Jézusban bizalmat is jelent. Bízom abban, hogy amit megmond, az úgy van. És ha Ő helyet készít, akkor van is hely. Nekem csak arra kell figyelnem, hogy tanítványa legyek, és megmaradjak mindig a nyomában. Jézus nem vezet félre, nagyon jól tudja, mit beszél, mert az Atyától jön. Ő nem üres vigasztalást mond: elmegyek helyet készíteni. Úgy mondja, hogy tudja, az a hely létezik. Ő onnan jött, és most visszamegy. Hiszem én, hogy létezik az Atya országa? Hiszem ezt Jézusnak?

Elmegy, de majd ismét eljön, és a maga mellé vesz, hogy ott legyünk, ahol Ő van. És ez a lényeg, az egész tanítványság és élet lényege, ott lenni mindig, ahol Ő van. Pontosan úgy, ahogyan a bárány követi a pásztort. Ott lenni ahol Ő van, és nem lenni ott, ahová nem megy. Ne kóboroljunk el mögüle, mert az veszélyes. De ott vagyok-e mindig? Ott leszek-e majd, amikor letelik földi életem? A végső cél pont ez, ott lenni Jézussal az örökkévalóságban. A cél nem egy kicsit jobb élet, vagy hosszú földi élet, hanem megérkezni az Atya házába. Úton vagyok már oda? Ismét el fog jönni értünk, vagy a halálunk által, vagy amikor majd visszajön. Igen, el fog jönni, mert megmondta, és ez örömteljes jövő. De látjuk és várjuk ezt? Vagy teljesen a mindennapi dolgainkra koncentrálunk, és erre már nem is figyelünk?

A tanítványok még mindig bizonytalanok, pedig már fel kellett volna ismerni, hogy Jézus az út az Atyához, nincs más életre vezető út. Azt mondják, minden út Rómába vezet, de nem vezet minden út a mennybe. Oda Jézus az Út. A más utakon járók, a különféle vallást követők máshová érkeznek meg. Azonban amíg itt vagyunk, meg lehet fordulni, és a ráállhatunk az életre vezető útra. Rajta vagy már?

Mutasd meg nekünk az Atyát, kéri Fülöp, pedig egészen eddig azt csinálta. Benne az Atya jött el, tettei azt mutatták: itt van Isten köztünk! Megláttuk már? Tudom, hogy Jézus és az Atya egy?

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.