A
|
törvény mindenkire egyformán vonatkozik, nem
történhet olyan, hogy az egyik számára biztosítja a jogokat, a másik ember
számára nem (Péld 24,23-34). Ahol mégis ez megtörténik, ahol személyválogatás
folyik, ott a szívvel van probléma. Nem
figyel fölfelé az ilyen vezető, nem az igét tartja lámpásnak. Mert ha az Úr
szava irányítja életünket, a törvényt egyformán alkalmazzuk. A farizeusokra volt
jellemző ez a kétfajta értelmezés. Saját érdekeiket védték még szombaton is,
állataikat kimentették a kútból a nyugalom napján is. Azonban Jézust támadták,
amikor embert mentett ki a gonosz csapdájából. A házasságtörésen tetten ért
asszony társát futni hagyták, de Jézus nem követi ezt az utat. Ő mindig az
Atyára tekint, akaratához igazodik, és igazán hirdeti a törvényt.
A kinti tennivaló első helyre tétele azért lényeges, mert a kinti
munkából éltek. Ha nem végezték el a maga idejében a dolgokat, elszegényedtek,
nem volt aratás, és így kenyér sem került az asztalra. Nem mindegy, hogyan állunk
az élet dolgaihoz, aki a test kényelmét helyezi előtérbe, aki nem tud úrrá
lenni önmaga felett, nehéz helyzetbe kerül. Az Úrral győzedelmeskedhetünk
önmagunk, kialakult szokásaink fölött. Igénk megtanít arra, hogy mindig mindent a maga
idejében tegyünk, meglátva és kihasználva a kedvező alkalmat. Igaz ez a
bizonyságtételre, ami ma lehetőség, az holnapra elmúlik, és nem biztos, hogy
ismét megadatik.
Salamon is felismerte, hogy nem járható út a megfizetés. Nem lehet mérce: ahogy
velem bántak, én is úgy bánok a másikkal. Ez a hozzáállás állandó konfliktust eredményez, és nagy lelki
feszültséget, terhet. Urunk arról
beszél, hogy aki Őt követi, már ne azt nézze, miként bánnak vele, hanem ő tegye
mindig azt, amit szeretne, hogy vele tegyenek. És ez nagyon nagy hiánycikk, nagyon kevesen és ritkán élnek így. Az a
jellemző, hogy mindig a másikra várunk. Tegye ő azt, ami nekem jó, és Jézus
másképp mondja. Azt kéri, hogy az övéi legyenek a cselekvésben az elsők, és ez a
mentalitás esetleg hoz változást. Első
vagyok-e? Teszem-e azt, amit én várok, amit szeretnék, hogy velem
tegyenek? Ehhez a gondolkodáshoz nagy
empátiára van szükség, át kell élni a másik helyzetét, meg kell látnunk, milyen
rossz a másiknak, és ha ezt átéljük, tudni fogjuk, mit kell tennünk. Amikor a
leprás Jézus elé áll, és így szól: ha akarod, megtisztíthatsz engem, Jézus azonnal
mondja, akarom. Miért? Mert átéli, mit jelent leprásnak lenni, és ha Ő lenne
abban a helyzetben, nem akarna mást, mint meggyógyulni. Így tehát Jézus azonnal
tudja, mit kell mondani, tenni, és szól: akarom!
Az ünnepen megjelentek olyan emberek is, akik nem zsidók voltak, de
felvették a zsidó vallást. Keresik
Jézust, látni szeretnék Őt (Jn 12,20-33). Induljunk így a napnak, látni
szeretném, hallani az Urat. Addig nem indulok el, amíg szót nem hallok Tőle.
Valószínűleg azért jöttek, hogy meghallgassák és elhívják magukhoz. Egy tanítót látnak Benne, de Jézus több, Ő
nem egy jó katedrára vágyik, hanem az ember megmentésére törekszik. Önmagában a
tanítás nem segít. Ha kimarad a kereszt, nincs megoldás. Marad az adósság, ám Jézus nem a kényelmeset
választja, hanem a szenvedés és a halál útját. Elmegy a keresztre, és kifizeti
az adósságot.
Eljött az óra - mennyire összhangban van Jézus az Atya idejével, tudja,
mikor mi következik. Ezért nem lehet Őt kibillenteni a békességből. Nem zavarja
meg az ajánlat, mert nem önmaga érdekeit, saját megélhetését tartja szem előtt,
hanem az Atya akaratát és az emberiség javát. Önmagát a búzaszemhez hasonlítja,
és kész a földbe kerülni, meghalni, mert így
fog termést hozni. Halála által fog sokakat megmenteni az örök halálból.
Jézus világosan látja az élet törvényszerűségét, és ezt magára is
alkalmazza. Mert Ő mindig az ige fegyelme alatt él. Nem úgy van, mint a vezető
pozícióban lévők közül többen is, a törvényeket másoknak hozzák, magukat
kimentik alóla. Jézus magára is alkalmazza Isten törvényét, az Ország
törvényszerűségét. Aki szereti az életét, elveszti, és ez máig érvényes
törvényszerűség. Minél jobban menteni akarja magát valaki, annál inkább
belegabalyodik a világba, a bűnbe. Aki
gyűlöli, elengedi az életét ezen a világon, vagyis nem maga erőlködik, hanem
rábízza magát az Úrra, az megmenti az életét. De nem elsősorban erre a világra
ment meg az Úr, hanem az örök életre. Mert mit használ, ha e világ minden
dicsőségét megszerezzük, de elveszítjük az örök életet?
Uram, adj világosságot, hogy meglássuk: amit mondtál, ma is működik. Hadd bízzuk Rád magunkat, hadd engedjük, hogy Te oldd meg dolgainkat. Segíts hinni, hogy sikerül akkor is, ha én tehetetlen vagyok. Jairust is biztattad, amikor
hozták a kislánya halálhírét: ne félj, csak, higgy! Uram, köszönöm a
bátorítást, és segíts, hogy így menjek tovább a hit útján. Merjem elengedni a
legnehezebb dolgokat is hitben, és bízzam Rád.
Azt is megtudjuk, mit jelent Jézust szolgálni, Őt követni, követni mindig és mindenben. Tehát a szolgálat nem az én elképzeléseim megvalósítása,
hanem Jézus akaratának a cselekvése. Fel kell tenni a kérdést, minden az Ő akarata-e,
amit szolgálat címén teszünk? Mindenben követjük-e Őt? Arra tesszük-e a hangsúlyt, amire Ő? Jézus az
első helyre a bűnösök keresését és megmentését tette. Soha nem elégedett meg a
formalitással, Ő nem aklokat épített, hanem nyájat szaporított. Mennyire az
akolra tesszük ma a hangsúlyt. Gyönyörűszép, de üres aklokat gondozunk. Jézus
azonban a nyájat bízta ránk. Nem az aklokkal, hanem a nyájjal kell majd
elszámolnunk. Nem azt kérdi, hány hodályt tataroztunk, építettünk, hanem azt, hogy hány bárányt
kerestünk meg és vittünk vissza. Ó, Uram, könyörülj, és add, hogy mindig a
bárányok megmentésére figyeljek.
Jézus világosan látja, mi van előtte, kérhetné a megmenekülést, de látja, hogy pont
ezért jött. Ő nem kerüli el a szenvedést, hanem megéli. És Vele mi is képessé
válunk rá. Nem mindig a szenvedésmentes élet a megoldás.
Jézus a jó Pásztor
1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk.
Örök irgalmáról énekelünk.
Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély!
Csöndes nyugalmat adj, ha jön az éj.
2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy.
Nem él hiába, ki benne marad.
Gyümölcsöt érleljen szereteted,
Tenélküled néped mit sem tehet.
3. Jézus világosság, messze ragyog.
Fényéből élnek mind a csillagok.
Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét!
Vezesd a jó útra mind, aki vét!
4. Jézus a békesség, fegyvere egy:
A megbocsátó és hű szeretet!
Békére vágyódik mind e világ.
Félelmes ínségből hozzád kiált!
5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég:
Hadd zengje ég és föld dicséretét!
Vezess az ösvényen, maradj velünk,
Míg örök fényedbe megérkezünk.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése