Kakasszó

E

ljött a büntetés ideje Jeruzsálem számára (Ez 9,1-11). Nagyon nehéz ezt látni, de annyiszor szólt az Úr, és ők nem törődtek vele. Úgy gondolták, úgysem látja őket, és azt tehetnek, amit akarnak. Az Úr már annyi lehetőséget adott a mi számunkra is, fel akar eszméltetni, rá akar döbbenteni arra, hogy bűnben élünk, és ebből meg kell térnünk. Azonban a mai ember sem veszi ezt komolyan. Sokan úgy gondolják, hogy Isten nem látja, amit tesznek, és különben is szabadok, és azt tesznek, ami nekik tetszik. Mennyi jelzést adott már Isten, hány igehirdető által mondta el akaratát. A Biblia is a kezünkben van, mégis úgy gondoljuk, minden rendben van. Pedig nincs rendben, az életünk ezt bizonyítja.

Ezékiel látja látomásban, amint megérkeznek az ítélet végrehajtói. Azonban nemcsak pusztítók vannak, hanem jelen van egy olyan személy is, aki megjelöli azokat, akiknek fáj a bűn, fáj az Isten elleni hűtlenség, akaratával való szembeszállás. Vannak, akik sóhajtanak és nyögnek az utálatosság miatt, tehát nem tetszik nekik, és Istenhez kiáltanak, imádkoznak. Nekik nem tetszik az, ami most megy, ők nem tartanak lépést a világgal, hanem bánkódnak, sírnak és imádkoznak. De vajon ma vannak-e ilyen nyögő és sóhajtozó emberek? Vannak-e, akiknek fáj a bűn, az egyház állapota, akik nem fogadják el azt a magyarázatot, hogy ma ilyen korban élünk, hanem szeretnének Isten akaratához igazodni? Vannak-e ma olyan hívők, akik az Úrhoz kiáltanak, mert látják az igétől való elfordulást, a világ beszivárgását, a bűnök szaporodását? Ezek sóhajtanak, mert tudják, hogy Istennél van segítség.

Az Úr ezeket az embereket megjelöli. Őket megmenti az ítélet idején, ők lesznek a maradék. Ők azok, akik belépnek a lelki bárkába, és így megmenekülnek. Az Úr ma is megjelöli azokat, akiknek fáj a bűn, akiket még nem tett érzéketlenné a világ. Ez a megjelölés az Úr vére által történik. Jézus vére tisztít meg a bűntől, és ez a keresztségben válik láthatóvá. Azonban fontos, hogy a keresztséggel társult hit. A keresztség akkor érvényes, ha hittel jár együtt. Márk úgy írja, hogy akik hisznek és megkeresztelkednek - ha így történik, ha hiszek az Úr áldozatában, és bűnbánó, de hálás szívvel elfogadom a kegyelmet, megmenekültem. Mindig van maradék, Isten odafigyel azokra, akik keresik Őt, akiknek fontos az ige, és akik a bűnök miatt bánkódnak. Bánkódunk-e? Vagy irigyeljük a világ életét? Az ítéletvégrehajtók a gyolcsba öltözött férfi után mentek, és akit ő megjelölt, az kimaradt, az életet kapott ajándékba. Így járja a fehér gyolcsba öltözött férfi ma is a világot, mert ő az Úr Jézusra utal. Ő az, Aki az evangélium hirdetői által előremegy, hirdeti a kegyelmet, és megőrzi az ítélettől azokat, akik hisznek Benne és engedelmeskednek szavának. A kegyelem mindig előtte jár az ítéletnek.

Az Úr Jézust megkötözve küldi tovább Annás a vejéhez (Jn 18,23-27). Ennyi telik tőle, pedig ismeri az Írásokat, hallott is már Jézusról, tudja, mik történtek Általa. Csak össze kellene egyeztetni Jézus életét az igével, és rádöbbenne, Ki is áll előtte. Akkor nem megkötözné, szájára üttetne, hanem leborulna Előtte. Olyan megdöbbentő, hogy Bibliát ismerő emberek is elutasíthatják Jézust. Azok kötöztetik meg és ítélik halálra, akiknek bizonyságot kellene tenni a nép előtt arról, hogy eljött a Krisztus. Ma kik kötöztetnék meg Őt? Vajon nem mi, a Bibliás nép? Nem az egyház utasítaná el elsőnek? Hiszen ma is olyan egyszerűen jelenne meg, nem hordana megkülönböztető jelzést, csak az élete jelezne. Nem kérne engedélyt egyik teológiától sem, csak vinné az evangéliumot, hirdetné az Atya kedves esztendejét, gyógyítana, életeket állítana helyre, elmondaná a Hegyi Beszédet, a jaj-mondásokat. Hogyan reagálnánk rá? Beengednénk egyáltalán a templomainkba, nem szakítanánk félbe, amikor mondaná a Hegyi Beszéd szövegét?

Mindeközben Péter a melegedőben van. Ő melegszik, a másik tanítvány pedig Jézust kíséri. Tegnap olvastunk róla, és eléggé elkerüli a figyelmünket, mert ő nem hősködött és fogadkozott, de együtt ment Jézussal. A tanítványság lényegét élte meg: Jézussal együtt. Ez a legfontosabb, ez a keresztyén élet titka, Jézussal együtt minden élethelyzetben és minden nap. Aki Jézussal együtt halad, az stabilabbá válik. Aki nem Jézussal megy együtt, hanem lemarad a melegedőben, a világ tüzeinél, az hamarabb és könnyebben elbukik.

Így járt Péter is. Lemaradt a tűznél, fontosabb volt a saját kényelme, csak arra figyelt, hogy ő ne fázzon, az már kevésbé volt érdekes, hogy Jézus és a másik tanítvány is ugyanazt a hűvös időt érzi. Mindig ott a baj, amikor úgy gondolkodunk, hogy a másik fázhat, neki lehet kényelmetlen a hely, kaphat kevesebb fizetést, ő szenvedhet, de én nem.

Kétszer is megkérdezik Pétert, hogy tanítvány-e. Mert nem az a lényeg, hogy melyik felekezet tagja vagyok, hanem az, hogy tanítvány vagyok-e. Jézushoz tartozom-e? Mindig ez a kérdés: a tanítványok közül való vagyok-e? Az vagyok-e? Látszik-e az életemen? Vállalom-e ott is, ahol nem gondolok rá, ahol el akarok bújni? Vállalom-e Jézust váratlan helyzetekben? Péter megtagadta Jézust, azt mondta, nincs közöm hozzá, nem vagyok tanítvány. Pedig elhívta őt az Úr. Ha nem figyelek felfelé, ha nem maradok kapcsolatban Vele, olyan könnyen eleshetek. Uram, őrizz meg nyomdokodban, adj hűséget a szívembe.

Még egy olyan személy is előáll, aki szintén ott volt a kertben, és most derül ki, mennyivel könnyebb karddal odavágni, fület levágni, vagy szájon vágni, mint megvallani: én is ott voltam. Igen, tanítvány vagyok. Vállalom, kerül, amibe kerül, mert Ő is vállalt engem.

Még jó, hogy vannak kakasok, és hogy legalább ők engedelmesek, mert akkor szólnak, amikor szólniuk kell. Milyen kegyelmes is az Úr, azonnal megszólalt a kakas, jött a segítség, mert még mélyebbre csúszott volna Péter. Most a kakas hangja által küldte az ébresztőt, a segítséget az Úr. A kakas hangja most az Úr szava. Halljuk meg az Úr speciális hangját, amivel ébreszteni, a helyes útra állítani akar. Nem vétlenül hangzik a kakasszó, nem véletlenül olvassuk ezt a Bibliából. Minden azért van, hogy megálljunk, és figyeljünk Jézusra.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6.      Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.