Hova visz az út?

O

dafigyeltek Salamon királyra és bölcs gondolataira a későbbi korokban is (Péld 25,1-13). Ezékiás király gondoskodott arról, hogy a még szájhagyomány útján élő gondolatokat összegyűjtse. Fontosnak tartotta, hogy a saját és a következő korok nemzedékei is megismerjék ezeket a gondolatokat, eljusson hozzájuk az Úr üzenete. Ma is össze lehet gyűjteni bizonyságtételeket, hiszen Úr sok ember életében cselekszik nagy dolgokat. Jegyzőkönyvek maradnak fenn gyűlésekről, határozatokról, építkezési munkálatokról, pedig ezeknél is értékesebb Istennek a szívekben elvégzett munkája. Az adatok pusztán történelmi emlékek, de egy írott bizonyságtétel által Isten megváltoztathatja a hallgatók életét. Mert az a cél, hogy az emberek megismerjék Istent, Jézusban kijelentett kegyelmét, és üdvösségre jussanak. Ismerem már az Urat? Van üdvösségem?

Az Úr Jézus Salamon gondolatait magasabb szintre emelte. Salamon még a bűnös eltávolításával oldja meg a gondokat, de az Úr nem így munkálkodik. Ő a szívekből távolítja el a bűnt. És ez a magasabb szintű munka. Hányszor mi is úgy gondoljuk, elég, ha eltávolítjuk a közelünkből azt, akivel nem értünk egyet vagy aki nyíltan ellenünk van. De ezzel nem oldódik meg a probléma. Az Úr azt akarja, hogy a bűnös, a problémás ember elküldése helyett őt magát oldjuk fel a problémák alól. A megszállott gadarai esetében jól látjuk ezt. Az emberek tőle akartak megszabadulni. Sok volt vele a gond, ezért megkötözték, majd amikor ez nem vált be, kizárták a sírboltok közé. Jézus azonban megkereste és megszabadította. Egy értékes embert adott vissza a társadalomnak, Isten országának egy új ékkövét hagyta Gadarában bizonyságtevőként.

A helyén mondott ige nagyon áldott eszköz lehet az Úr kezében. De pont ez a gond, nem mindig a helyén szól az, amit mondunk. Miért? Mert magunktól beszélünk. Nem mindig igét mondunk, vagyis nem az Úrtól való üzenetet, csak mondjuk a magunkét, és abban nincs mindig köszönet. A helyén mondott ige jelzi: az Úrtól kértem el a mondanivalót és az átadás idejét is. Ehhez kell a bölcsesség, felismerni a megfelelő időt. Mert nem minden idő alkalmas a vélemény megmondására. Ha a másik fáradt, terhelt, bármilyen igazságot is készülünk mondani, nem fog célt érni. Jézus szava mindig helyén mondott szó volt, és el is érte a célját. Talpra állította a bénát, feltámasztotta Lázárt, megbocsátotta a bűnt, megvigasztalta a sírót. Kérjük el mi is a helyén mondott ige bölcsességét.

Az emberek ott vannak Jézus körül, látják Őt és hallgatják, de nem értik (Jn 12,34-36). Jó Jézussal lenni, de nem elég ott lenni, hanem érteni is kell. Meg kell érteni, kicsoda Ő. Lehetséges? Igen! Azért jött el, hogy kijelentse magát, és feltárja előttünk Isten szeretetét. Ahhoz, hogy Őt megértsük, el kell engedni minden korábbi ismeretet, véleményt. A jelenlévők a másoktól hallottakhoz akarják igazítani Jézust. Azonban ez nem vezet eredményre, inkább félrevisz. Jézus életét, tetteit figyelve juthatunk el a felismerésre: Ő valóban Isten Fia. Aki minden elfogultságtól, előítélettől mentesen figyeli Őt, az meglátja, hogy senki sem beszél úgy, mint Ő, senki más nem éli is azt, amit tanít, és senki nem visz végbe olyan dolgokat, mint Ő.

Nem értik, hogyan lehet örök az, akit meghalt. Pedig ők átélték Lázár feltámasztását és sok más hatalmas dolgot, ezek alapján látni kell, hogy Jézus nagyobb a halálnál. Ő Isten, és a halál sem képes Őt fogva tartani. Okoskodás helyett józan gondolkodásra van szükségünk. Mit mond az Úr? Még egy kis ideig veletek van a világosság, addig járjatok a világosságban. Tehát Ő a Világosság, az igazi fény. Így tehát nem mások véleményére kell figyelnünk, hanem induljunk el követni Őt. És amikor utána megyünk, meglátjuk a dolgokat. Jézus fényében jól fogunk tájékozódni. Erre van szükségünk, bármilyen dologban kell is döntenünk, menjünk Hozzá. Ne az befolyásoljon, mit mondanak mások, mi a véleménye a politikának, de még felekezetünk véleménye sem mindig mérvadó. Aki azonban Rajta keresztül tájékozódik, nem jár sötétben. Az ige a Szentlélek által világos vezetést ad az élet kérdésében. Azért botorkálunk sötétségben, mert nem az igéhez fordulunk az életünk kérdéseivel kapcsolatban. Vallást csináltunk az élő hitből, a Bibliából vallási kalauzt. Azonban a Biblia az élet könyve, Jézus maga az élet. Így azután bárminemű kérdéssel forduljunk az Úrhoz, Ő ad rá feleletet az igén keresztül. A Szentírás az élet útmutatója. Maga Isten mondja: megtanítalak, melyik úton kell járnod, és ha mi kérjük Őt, hogy tanítson minket, meg is teszi.

Még egy kis ideig közöttetek van a világosság - mi sem tudjuk, meddig van velünk az ige, meddig hallgathatjuk szabadon az igehirdetéseket. Itt van Jézusban a világosság, járjunk Benne. Azonban a gonosz mindent megtesz, hogy elrejtse előlünk a fényt, meg akarja magyarázni, hogy nem Jézus a világosság. Mára már az észt tette meg fénnyé az ember. De ez tévedés, az igazi világosság Jézus, és aki a fényénél jár, nem téved el. Aki Jézust követi, tudja, hova megy. Ez óriási, mert az emberek többségének ma fogalma sincs arról, hova tart. A legtöbben a halál felé, ami után a semmit várják. Aki azonban Jézust követi, az életre jut. Mert a meghalást nem a megsemmisülés, a semmi követi. Mindnyájan odaállunk majd Isten elé, Aki megítéli az életünket. Az egyetlen esélyünk Jézus. Aki Benne hisz, és bűnbocsánatot nyert, annak örök élete van. Aki átadta az életét Jézusnak, az tudja, hova megy. Hova megyek? Haza! Oda, ahol Jézus van, és helyet készít az Övéinek.

Azt is megtudjuk a világosságban, hogy honnan jöttünk. Sokféle feleletet próbál adni az ember arra a kérdésre, honnan származik az élet. Jézusban tudjuk meg: Istentől jöttünk, Ő teremtette a földet és rá az embert. Isten teremtményei vagyunk, és Jézus által megújítja az önmagával való kapcsolatunkat. Istennel kell kapcsolatba kerülnünk, mert Nélküle tévúton járunk. Aki kihagyja Istent az életéből, oda fog megérkezni, ahová nem szeretne, a kárhozatba. A széles út vezet oda, sokan járnak rajta, ám ennek ellenére téves út. Ma még meg lehet fordulni, és eljuthatunk a szoros kapuhoz, amin csak mi juthatunk át, bűnbánattal, alázattal, és így léphetünk az életre vezető keskeny útra. Ne tévesszen meg, hogy kevesen járnak rajta, mert nem a létszám a fontos, hanem a végcél. Az a lényeg: hova visz az út? Hova visz az utad?

Ó, HOVA VISZ AZ ÚT?

1.

Ó, hova visz az út?

Nagy rohanásban élek,

Már nem is látlak Téged,

Ó, hova visz az út?

2.

Mert körülvesz a bűn,

A kezeimben vétek,

Már magamtól is félek,

Mert körülvesz a bűn.

3.

Jaj, láss meg, égi Szent,

És halld meg sikoltásom,

Hogy arcodat meglássam,

Jaj, láss meg, égi Szent!

4.

Szót hallok, tiszta szót:

„A földre jöttem érted,

És megtisztítlak téged.”

Szót hallok, tiszta szót.

5.

Ím, így szeret az Úr,

Hát zendülj, szívem, ajkam,

Hisz megkönyörült rajtam,

Ím, így szeret az Úr.

Isten áldásával.