Alapdallam

S

zámmondások formájában hangzanak el az élet megfigyelése által támadt bölcs gondolatok (Péld 30,15-33). Ebben a formában még erőteljesebbé válik az élet üzente, még jobban elválik egymástól az Úr és a világ útja. Szemünk elé tárul döntéseink következménye, mert bármelyik úton is járjunk, következménye van. Megrendítő gondolat: a sír sohasem telik meg. A holtak hazájában mindig lesz hely. Mindez azt jelenti, hogy a halált az ember nem győzheti le. Ne gondoljuk, hogy eljön az az idő, amikor nem hal meg az ember. A halál az Istennel szembeni engedetlenség következménye. Nem hallgattunk az Úrra, és megfizettük az árát. Azonban a bűn nem csupán azt jelenti, hogy meghalunk ebben a világban, és így korlátozott a földi életünk, hanem az örök kárhozatot is megnyitotta az ember előtt. Van örök halál is, sőt, születésünkkor az örök halál állapotában veszteglünk. Az Úr Jézus azért jött el, hogy kiszabadítson belőle, hogy ne kelljen benne maradni, hanem életre juthassunk. Az örök élet az Úr Jézusba vetett hit által lehet a miénk. Az Úr keresztje hidalja át a szakadékot, rajta keresztül vezet az út az életre.

Vannak dolgok, amiket nem ért Ágúr, mert sok minden felfoghatatlan a számunkra. Olyan csodálatos világot teremtett Isten, annyi minden megragad és betölti a szívünket, ha van időnk megfigyelni, rácsodálkozni. Mert fontos, hogy rácsodálkozzunk az élet dolgaira. Már az sem természetes, hogy élünk, hanem Isten ajándéka. De ahogyan Isten elindította a szaporodást, lenyűgöző. A szabad szemmel nem látható sejtek viszik tovább az élet kódját, és megadott fejlődési idő után megszületik az utód. Mindez Istent dicsőíti.

Csodálatos és érthetetlen a férfi és nő kapcsolata is. Két egymás számára idegen ember egyszer csak elindul egymás felé, összekötik az életüket, közös célokért küzdenek. És igazán csodálatos, amikor az Úr nevét dicsőíti egy házaspár. A közös életnek is Isten dicsőítését kell szolgálnia. A házasság is Isten ajándéka, vigyázzunk rá, gondozzuk, hogy lehessen bizonyságtétel a mai ember számára.

A szerző megfigyeli a természet világát is. Látja a különféle állatokat, meglátja szorgalmukat, értékeli szívósságukat, és példának állítja őket az ember elé. Az állatvilág Isten változatos remekműve. Megtalálhatjuk az okosságot, a szorgalmat és a rendezett fegyelmet az állatok között. Bele van kódolva lényükbe az életért való küzdelem, tudják, hogy valóban igaz: aki nem dolgozik, nem küzd meg az eledelért, az nem is fog enni, ha pedig nem eszik, elpusztul. Az élet rendje, a fegyelmezettség is lényükbe van írva. Nem lehet rendetlenül, fegyelmezetlenül élni, mert általa veszélybe sodornák magukat. Azonban az ember nagyon eltér ezektől a szabályoktól, kiesünk a rendből, vagyis rendetlenkedünk, pedig a rend és a harmónia viszi előre az életet, tart helyes mederben. Áldott az Úr, mert eljött, hogy rendbe tegyen, és a helyes vágányra állítsa lábunkat.

Urunk a Vele való élő kapcsolatról beszél. Elmondja, hogy olyanok vagyunk, mint a szőlővesszők, amelyeknek magukban nincs élete (Jn 15,1-8). A hívő ember beleoltatik Krisztusba, Ő a tőke, Belőle nyerjük életnedveinket. Ő táplál. Tehát, amint a vessző is elpusztul, ha lekerül a tőkéről, úgy a hívő élete is elhal, ha kikerül az Úrból, ha nem táplálja Őt Krisztus életnedve. Azonban látnunk kell, hogy a szőlővesszők nem önmagukért, hanem a gyümölcsért vannak. A gyümölcs nem a vesszőket táplálja, hanem a szomjas, fáradt embert. Tehát a gyümölcs mást üdít fel. A tanítványokat is azért helyezi a világba az Úr, hogy üdítő táplálék legyenek a kereső lelkek számára. Tehát a gyümölcs nem a saját jólétünk, anyagiakban való növekedésünk.

Nincs megelégedettség, nem mondhatom, hogy annyit szolgáltam, oly sokat teremtem, hogy most már a nyugodt, békés nyugdíjasévek következnek. A cél a még több gyümölcs. És ezt az tervet a szőlősgazda, mennyei Atyánk határozta meg. Azt akarja, hogy még több legyen a termés. Olyan könnyen elfeledkezünk arról, hogy a munka sok, a munkás pedig oly kevés. Olyan hamar átengedjük másoknak az Isten országáért való fáradozást. Izráel népe is nagyon gyorsan belefáradt az Úrnak való szolgálatba, hamar felhagytak a templom újjáépítésével, és előbbre helyezték saját házaikat, földjeiket, a maguk boldogulását. Nem kísértenek ezek a gondolatok minket is? Minden előrébbvaló a gyümölcstermésnél.

Az Úr mindent megtesz, hogy még jobb legyen a termés. A száraz ágakat eltávolítja. Sőt, nemcsak az elszáradtat, hanem azt is, amelyik él, de gyümölcstelen. Miért? Mert a szőlő feladata a gyümölcstermés. A szőlő nem a szépségért, hanem a termésért van. A szőlő nem díszfa, így a tanítvány sem.

Törődik a gazda szőlőjével, és a termő ágakat megtisztítja, eltávolítja a betegséget, az életerőt elszívó vad hajtásokat. Így veszi kézbe az életünket, és tisztogat. Nem engedi, hogy a bűn elnyomja a termést. A szőlővessző soha nem mondhatja, hogy leválok a tőkéről, elleszek magamban is, mert csak addig van élet benne, amíg együtt van a tőkével, ha lekerül róla, elszárad. A hívőket megkísérti a gondolat: elvagyunk már Jézus nélkül is. Ez a gondolat azonban a gonosztól van, ő akar elszáradt, gyümölcstelen keresztyéneket látni. Maradjatok énbennem, és akkor gyümölcsöt fogtok teremni, mert Jézus nélkül semmit sem tudunk cselekedni. Ha leválunk Jézusról, hatástalan, tehetetlen szervezetté silányulunk. Csak Krisztusban maradva vagyunk élet- és termőképes tanítványok. A Benne maradás az igeolvasás a Vele való élő kapcsolat által megy végbe. Aki megmarad az Úrban, és megmarad az igében, az kérhet, és megadatik neki. De csak az tud jól kérni, aki Krisztusban marad. A kérés Isten országának alapdallama. Alázattal odaborulunk és elkérjük mindazt, ami a szolgálathoz, a lélekmentéshez és az életünkhöz szükséges. Itt nem a szerzés az alapdallam, hanem a kérés. Éljünk vele, és megtapasztaljuk: az Úr állja a szavát.

"Imádkozzatok, és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok, és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk! Hallgass meg, Fiad nevében ha kérünk!

2. "Keressetek buzgón, és megtaláltok!" Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. "Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!" Elfáradtunk, Uram, e világ zaján. Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.