Az ige ereje

G

yakran olvassuk: így szólt hozzám az Úr igéje - ez azt jelzi, folyamatosan szól az Úr, állandóan tartja prófétájával a kapcsolatot (Ez 13,1-23). Nemcsak nagy ritkán szólít meg, hanem állandóan akar velünk beszélni. A kérdés az, hogy én folyamatosan rá vagyok-e hangolva az Úrra? Mert Ő szól, de fogni is kell az üzenetet. Ezékiel pedig megszólítható, pedig nem tudjuk, mikor és milyen körülmények közt jelentkezett be az Úr. Nem magára, a dolgaira, hanem Isten szavára figyel. Megszólítható vagyok-e? Fontosabb-e számomra mindennél Isten, és az, hogy elérhető legyek? Ha az Úr szólt, Ezékiel minden mást félretett, és teljesen az Úrnak szentelte magát. Lénye megfeszült, és úgy várta az üzenetet. Várd Őt minden reggel, ne csak olvass, hanem várd is Őt. Várj rá, várd, amíg megszólal, amíg körülölel szeretetével. Gyakran nem várunk Istenre, olvasunk ugyan, de nem várjuk meg, hogy kigyulladjon a csipkebokor, és személyes igévé váljon az olvasott rész.

Egyre nehezebb a feladat, mert Izráel prófétái ellen kell szólni. Az udvari próféták ellen, akik elvégezték ugyan a képzést, benne vannak az életben, de nincsenek kapcsolatban Istennel. Igen, a vallási és politikai vezetés elképzeléseit ismerik, de nincsenek tisztában Isten akaratával, nem él bennük az ige, és nem a Lélek vezeti őket. Ők a vezetés, az emberek szájíze szerint beszélnek, mindig jót mondanak, elsősorban azt, amit a király szeretne hallani. Így fő üzenetük a békesség. Ami nagyszerű dolog, de ha nem az Úrral való kapcsolatból fakad, ha nem a megtérés gyümölcse, akkor hamis békesség. Mert nem az a lényeg, mire vágyok én, mit szeretnék hallani, hanem az, hogy mit mond az Úr. Ő megtérést kért népétől, és ezt kellett hirdetni. Azt kellett volna mondani, hogy baj van, és ezen csak az őszinte bűnbánat és az Úrhoz való odafordulás, szava komolyan vétele segít. De ők azt mondták, minden rendben van.

A hamis próféták a maguk érdekeit tartották szem előtt. Hittek is nekik, mert ez volt a munkájuk, hivatalos próféta, megfizették őket, elismert iskolákból kerültek ki. Azonban nem volt az Úrral kapcsolatuk, nem álltak a résekhez. Mit jelent ez? Nem vigyáztak, nem jártak közben imádság által a népért. A résekhez való odajárulás jelzi: látom, hol a baj, nem vagyok közömbös iránta. Nem mondom azt, hogy ma ez a divat, hanem imádkozom, hogy az Úr könyörüljön. Hordozzuk-e ma Isten népét? Látjuk-e a réseket, repedéseket az egyház életében, és kérjük-e Urunkat, hogy könyörüljön, adjon ébredést, új látást, belső megújulást?

Isten mindig a hiábavalóság ellen fordul. Nem mondja az igétől, az akaratától való eltérésre, hogy az jó. Rámutat a hibákra, és kéri, hogy változtassunk, igazítsuk helyre azt, ami eldeformálódott. Adjunk hálát az Úrnak, hogy ötszáz éve hozzáférhető a Szentírás. Isten a kezünkbe adta. Most már csak olvasni kell, de úgy, mint Isten szavát. Úgy olvassuk, amint Ezsdrás idejében olvasták, belerendültek, megszaggatták ruháikat, és bűnbánatot tartottak. Mert aki szomjazó szívvel, kereső lélekkel olvas, az megismeri az Urat, és a Vele való találkozásból megváltozott életek, gyógyulások, szabadulások születnek. A Biblia olvasása nem csupán szellemi érték, hanem életváltozást elvégző erő. Ahogyan az Úr is mondja, az igét Ő céllal küldi, „nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55,11). Adjunk hálát az Úrnak mindazért, amit a reformációban ajándékozott nekünk, de ne álljunk meg a múltban, hanem vigyük tovább, engedjük, hogy most bennünk munkálkodjon és vigye végbe akaratát az Úr. Cselekedjük is mindazt, amit az Úr szól.

Az Urat megfeszítették, meg lehetett feszíteni, szenvedhetett, keresztet hordozhatott, és meghalhatott (Jn 19,23-27). Mindezt értünk tette. Legyünk hálásak, mert az Ő értünk való halála megnyitja az örök élet lehetőségét. Jézus a mi reménységünk. Azonban, amikor az Ő útján ránk is szenvedés vár, nem akarjuk vállalni. Minket ez nem érinthet. Ha az Úr szenvedhetett, akkor a tanítvány sem lehet nagyobb a Mesterénél. A keresztre ma is kivégzési eszközként, a meghalás helyeként tekintsünk. A keresztet felvenni nem azt jelenti, hogy állítsunk minél több szimbólumot, hanem látszódjon az életünkben. Hogyan látszódik a kereszt? Úgy, hogy mindennap meghalunk a magunk számára, és élünk Neki. Engedjük, hogy Ő éljen bennünk. A régi ember meghal, és egy új születik, és ez meglátszik az életvezetésünkben is. 

A kereszt alatt a katonák végzik szokásos dolgaikat, ők nem rendülnek meg az Úr halálán, hanem feltárul a bennük lévő teljes sötétség. Jézus szenved és haldoklik, a kereszt alatt pedig emberek játszanak, szórakoznak, zsákmányt szereznek. Micsoda mélység ez, csak Jézus segíthet rajtunk, hiszen ma is sokak számára az erőszakos filmek és játékok jelentenek szórakozást. Mindezek közben pedig beteljesedik az Írás. Igen, Isten így jelez minden keresőnek, itt nem véletlen események mennek végbe, hanem Isten cselekszik, értünk. Azért, hogy új, minőségi életet élhessünk. Azért hal meg Jézus, hogy mi feltámadhassunk hit által a lelki halálból. A köntösre való sorvetés úgy megy végbe, hogy a katonáknak fogalmuk sem volt arról, hogy ez meg volt írva. Ők is eszközök Isten kezében. Bár meglátták volna. De mi meglátjuk-e Isten akaratát? Összerakjuk-e az igemorzsákban a kijelentett üzenetet és akaratot? Ha igen, alárendeljük-e életünket Isten szavának?

Urunk még a kereszten sem fordul magába, nem merül el a szenvedésbe, önmaga sajnálásába, hanem gondol anyjára és Jánosra. Odafigyel másokra. Mennyire tudunk mi saját gondunk, bajunk, elfoglaltságunk mögül kilépni, és odafigyelni a mellettünk lévőre? Olyan nagyon el vagyunk magunkkal foglalva, hogy a másikat észre sem vesszük. Jézus meglát még a kereszten is.

Szívembe rejtettem beszédedet

1. Szívembe rejtettem beszédedet,

Hogy ne vétkezzem Teellened,

Szavadat megtartó hű Uram, Jézusom,

Áldom a Te neved!

Boldog, ki téged megtalált,

Átadja szívét neked,

Megtisztult élettel, megújult örömmel

Tebenned örvendezhet, Uram!

Szívembe rejtettem...

2. Igédben van az én reménységem,

Utamon fény, szövétnekem.

Te vagy a Megváltó, Úr, Király, Megtartó,

Benned örvendezem!

Szívemben él a Te neved,

Töltsd ki ránk Szentlelkedet,

Életem a tied, vezessen a kezed,

Míg hozzád elérkezem, Uram!

Igédben van...

Isten áldásával.