Immánuel: Csak Jézus

sten mindent megtesz népéért, meg akarja őket menteni, ezért szól hozzájuk a próféta által (Ez 6,1-7,27). Még van lehetőség a változtatásra, a bűntől, a bálványoktól való elfordulásra. Azonban a nép nem veszi komolyan az üzenetet. Mint annyiszor, most sem az Úr szavát hallják, hanem a prófétáét. Nem látnak túl Ezékielen, és nem hallják meg szavai mögött az Úr hangját. Úgy gondolkodnak, csak emberi véleményt hallunk. Mit törődjünk vele, ez csak a próféta kirohanása a bálványok, a bűn, a gazdagság ellen. Ma is sokan így vannak az igehirdetéssel. Emberi vélemény, amire nem kell odafigyelni. Ez azonban több, mint emberi beszéd. Maga az Úr szól népéhez, rámutat arra, hogy a hamisan békét hirdetők megtévesztik a népet. Akik azt mondják, minden rendben van, jó az irány, azok megtapasztalják Isten ítéletét.

A Júdában maradtak úgy gondolták, hogy Jeruzsálem és a templom nem fog elpusztulni, Isten nem engedi meg ezt, sőt, a már fogságban lévők is hamarosan visszatérnek. Mindezt belső változás nélkül képzelték el. Minden maradt a régiben, továbbra is bálványokat imádtak, Isten akaratát megvetették. Az Úr üzeni, hogy fegyvert bocsát rájuk. Ez az élet megítéltetik. Akkor is meg fog történni, ha ezt nem hiszik.

Ha maguktól, az igére figyelve nem döbbennek rá bűneikre, akkor az Úr megrázza őket. Minden elpusztul. A hamis istenek is, és meglátják, hogy a bálványok tehetetlenek. Nyomukban csak pusztulás jár. Bár mi is meglátnánk, hogy a bálványok nyomában ma is pusztulás jár. Ha ezt látjuk, távolítsuk el őket, szabaduljunk meg tőlük. Júda népe azoktól a népektől szenved, amelyeknek az isteneit átvette. Mindig így van, a bálványok, a csodált bálványok fejünkre nőnek, ellenünk fordulnak. Fennáll ma is annak a veszélye, hogy az istenített technika fordul ellenünk. Ma még odavihetjük életünket az élő Úrhoz. Leborulhatunk a kereszt előtt. A Biblia Istene élő Úr, és Ő nem ellenünkre, hanem javunkra cselekszik. Egyszülött Fiát adta oda, hogy életünk legyen Általa. Senki nem ad, csak egyedül Ő. Senki nem tekint ilyen értékesnek Istenen kívül. Amennyiben ezt felismerjük, és megtérünk Urunkhoz, áldássá válhat az élet. Isten Krisztusban újjá teszi az életünket.

Többször olvassuk: úgy bánok veled, ahogyan megérdemled. És ez megdöbbentő. Mert mit is érdemelek én? Halált és kárhozatot. Azt, hogy az Úr elvessen magától. Hányszor mondjuk, én ezt nem érdemlem, pedig az ige szerint ítéletet érdemlünk. Csak az mondhatja, hogy én ezt nem érdemlem, aki megtapasztalta Isten megbocsátását, és új életet, üdvösséget kapott. Mert ezt valóban nem érdemeljük, és nem is érdemeinkért kapjuk az örök életet, hanem ingyen kegyelemből. A kegyelem azt jelenti, az élet nekem nem jár, de a király megkönyörül rajtam, és kegyelmet gyakorol. Tudjuk, hogy az Úr Jézus kifizette az adósságunkat.

Az ítéletes dolgok is értünk történnek, általuk akar Isten ébresztgetni. Így kívánja elvégezni bennünk annak a felismerését, hogy Ő az Úr egyedül. Gyakran tehetetlenségünkben kiáltunk az Úrhoz. A tanítványok is csak akkor mentek Jézushoz, amikor elvesztették minden reményüket az életben maradásra. Úgy látták, ők már tehetetlenek, nem tudnak mit csinálni. De rájöttek arra, hogy mégis van még esély, és ez Jézus. Mindig van még esély a változásra, az új életre, és ez nem más, mint az Úr Jézus. Forduljunk Hozzá, és hívjuk segítségül.

Az Úr hordozza imádságban az övéit (Jn 17,20-18,11). Olyan bátorító ez, nem a magunk erejére vagyunk utalva, az Úr ott áll életünk és szolgálatunk mögött. Beszédünk eredménye sem tőlünk függ, hanem Tőle. Imádkozik, és így lesznek, akik hiszen a szavunkra. Mert a beszédünk célja, hogy hitre segítsünk másokat. Vajon szavaink közelebb viszik az embereket az Úrhoz, vagy távol tartják őket? Ő azokért is imádkozik, akik majd hisznek. Lesznek, akik majd hisznek, lesz eredménye a magvetésnek. És ez biztató. Nem mindig látjuk ezt, és hajlamosak vagyunk a csüggedésre, de az Úr imádkozik, és lesz eredmény. És azoknak az élete sem rajtunk áll, akik hisznek majd, hanem az Úr szava tartja meg őket. Ő ad nekik erőt a nehéz pillanatokban. Mert könyörgése ott van a kórházban lévőkkel, szenvedőkkel, üldözöttekkel. Ő ad erőt a kitartáshoz.

Az egység az Úrral való teljes összhangot jelenti. Itt nem szervezeti egységről, közös karámról van szó. Hanem arról, hogy Jézus legyen életünk irányítója. Mind az Ő akaratának vetjük alá magunkat, tesszük, amit mond. A világ akkor hisz Jézusban, ha a tanítványok életében meglátja ma is Jézus életét. Nem a sok felekezet tartja vissza az embereket a hittől, hanem az az életforma, amit látnak. Csak nyomokban látható a keresztyének életében Jézus. Az egység azt jelenti, hogy úgy élünk, ahogyan Ő élt. Az az indulat lakozik bennünk, és visz előre, ami Jézust is vitte. Ez pedig a mentő és lehajló szeretet. Az egyszerű, a világtól eltérő krisztusi élet az, ami meggyőzi a világot, erre van ma is szükség, ezt mutathatjuk fel.

Az Úr Jézus tudja, mi vár rá. Mégis megy tovább az Atyától kijelölt úton. Nem változtatja meg útvonalát, nem keres más helyet, még a kereszthalál előtt sem. Ő nem téveszt meg senkit, nem önmagát védi, hanem elvégzi azt, amiért az Atya küldte. Nem kerüli a szenvedést, mert tudja, hogy azt nem lehet kikerülni. Szenvedés nélkül nincs élet. Júdásnak könnyű dolga volt, mert Jézus nem trükközik, szembenéz ellenségeivel, és a kereszttel is. Mindezt érte is teszi, de ő ezt nem látja meg. Látom-e én, hogy Jézus értem ment a keresztre? Van-e bennem ezért hála és Iránta való szeretet?

Mennyire nem ismeri Júdás Jézust, nem tudja, hogy nincs szükség katonai csapatra, mert Ő se nem védekezik, se nem menekül el. Engedi magát elfogni, önként adja az életét értünk. Mit tett volna Jézus, ha Júdás maga megy érte? Ha nem visz magával katonákat, vagy azok fegyver nélkül mennek; velük ment volna? Igen, mert Ő teszi le az életét az övéiért. Jézus ellen nincs szükség fegyverekre. Ő fegyver nélkül dolgozik, a Lélek erejével végez átalakulást. Bűnbánatot kell tartanunk, mert követői gyakran nyúltak fegyverekhez. De ez nem Jézus útja. Bizony, meg kellene bánnunk azt a sok vétket, emberi életek elleni gonoszságot, amit az Ő nevében tettünk.

Ez a jelenet azt is üzeni, hogy a mai tanítványoknak sincs szükségük fegyverre. Jézus ma sem a fegyverek erejére, hanem az ige erejére támaszkodik. Azonban még Péter sem ismerte ezt fel. Azonban ez nem járható út. Isten népe számára az erőszak nem járható út. Jézus a kardot a hüvelyébe parancsolta, és azóta sem mondta, hogy vegyük elő újra.

Megkérdezi, kit kerestek, és amikor megmondja, hogy Ő az, a katonák visszatántorodnak. Én vagyok – mondja az Úr, és ez a kifejezés megrendíti a hallgatókat, mert Isten van jelen. És ők Istennel fordultak szembe, mégis tovább mennek. Jézus Lényében jelen van a menny atmoszférája, és aki belekerül, annak döntenie kell: Jézus mellé áll, vagy Ellene fordul. A katonák Ellene fordultak. Te hogyan döntesz?

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.