A belső

J

ózsué megöregedett, és ezt ő maga is látja és elfogadja (Józs 23,1-26). Nem próbálja fiatalként beállítani magát, nem harcol az öregség ellen. Izráel vénei előtt is megvallja: idős és öreg lettem. Ez alkalmat ad a visszatekintésre, a megtett út érékelésére, és egyben már előkészíti a búcsúzást is. Hosszú ideje már, hogy nem kell harcolniuk, és építhetik az életüket. Józsué tudja, hogy mindez azért lehetséges, mert Isten adott nyugalmat nekik ellenségeiktől. Ő ad nyugalmat. Benne van a nép harca, és de a szabadulás, a megnyugvás Isten munkája. Ha megnyugvásra vágysz, keresd Őt, mert a Vele való találkozásban nyugszik meg a szív. Semmi nem ad nyugalmat, nem elégít meg, csak az Úrral való élő kapcsolat. Ő az a forrás, ami csillapítja szívünk szomjúságát.

Józsué nem magát élteti, hanem Istenre mutat, Őt állítja népe elé. Józsué vándorolt a pusztában is, részese volt Isten hatalmas tetteinek, ott volt, amikor kettévált a Jordán, látta Jerikó falinak leomlását. Sok régi hatalmas emlék, és ez mind Istenről beszél. Ti magatok is láttatok mindent, láttátok Isten munkáját, ne feledjétek,  továbbra is veletek lesz. Azért sikerült elfoglalni ezeket a területeket is, mert az Úr harcolt értetek. Igen, Ő mindig harcol népéért. Nem a mi érdemünk a győzelem. Adjunk ezért hálát. De az is benne van ebben, hogy ezután is harcolni fog, nem vagyunk magunkra hagyva. Ma is Vele mehetünk az élet harcaiba, Vele vívhatjuk meg a nemes harcot.

Nem az a lényeg, ki áll a nép élén, hanem, hogy ők mindig figyeljenek Istenre, és tartsák meg, amit mondott. Ehhez pedig erősnek kell lenni. Mindig az Úr igéjéhez való ragaszkodáshoz, az Ő útján való megmaradáshoz kell sok erő. Ahhoz, hogy merjük vállalni idegen közegben, másképp gondolkodók között is.

Vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, és el ne forduljatok Tőle. Vigyázni kell, őrizni a szívünket, hogy e világ ne tudja elcsábítani. Mit jelent az Úrtól való elfordulás? Elsősorban az ott maradt népekkel való összekeveredést.  Akkor fordulunk el Istentől, amikor a világgal, a nem hívőkkel összekeveredünk. Magunk közé fogadjuk őket, és már az Ő szokásaik, tanácsaik befolyásolnak. Azonban nem kötelező a világra hallgatni, aki megtapasztalta az Úr hűségét, és hittel ragaszkodik Hozzá, az továbbra is Benne fog bízni. Az nem téved meg a népszerű áramlatoktól, képes lesz azoknak ellenállni, és vállalni az ige szerinti megoldást.

Egy farizeus meghívja ebédre Jézust, és Ő ezt el is fogadja (Lk 11,37-54). Bemegy a farizeus házába, és így fantasztikus lehetőséget kínál neki. Viszi az életet, Isten drága kegyelmét. Jelzés ez, a farizeusoknak, a szuperkegyeseknek is Jézusra, Isten kegyelmére van szükségük. Amikor bemegy ebbe a házba, a vendéglátó élete esélyét kapja, hiszen maga az élő Isten ül vele szemben. Már csak figyelni kellene Rá, és nyitott szívvel hallgatni, amit mond. Valahogy úgy kellene Jézus előtt tartózkodni, ahogyan azt Mária tette, felismerni, hogy csak egy a szükséges dolog. Csak Jézus a lényeg. Te felismerted már? Megragadtad életed lehetőségét, és már az Övé vagy? Ő uralkodik fölötted, és az Ő vezetése szerint irányítod az életed? Mert Ő azért jött,  hogy elhívjon és előttünk járva vezessen.

Azonban a farizeus nem Jézus Lényét figyeli, nem kerül hatása alá, nem borul le Előtte. Ő a törvény szerinti magatartását figyeli. A külső dolgok a fontosak neki. Nem az érdekli, kicsoda Jézus, mi van a szívében, hanem csak annyi, hogy megtartja-e az általuk fontosnak tartott szabályokat? Neked mi a fontos: Jézus, az élet tartalma, vagy vallásod szabályai? Eljutottál-e már egyházad külsőségeitől Krisztushoz, a krisztusi életformához? Mert Jézust nem elégíti meg a hagyományokhoz való ragaszkodás, Isten szeretetét és életet vár.

El is mondja a vendéglátójának, hogyan látja ő az életüket. Jézus látja a mi életünket is, és elmondja, milyennek lát, mi a véleménye rólunk. Ó, Uram, adj halló fület a Te véleményed meghallására és elfogadására. Jézus a belső tartalomra teszi a hangsúlyt. Az a lényeges, ami belül van, ami a szívünkben van. Mert az nem sokat ér, ha a külső formákra ügyelünk, de az életvezetésünk, a vágyaink ellentétesek Isten akaratával. Ha a szívünkben rablásvágy és gonoszság van, mindent magunknak akarunk, akkor Istent nem hatja meg a vallásosságunk. Ő azt akarja, hogy a szívünk legyen tiszta. Ezt azonban egyedül Ő tudja megtisztítani, csakis Ő, az Ő vére. A kérdés: akarom-e a belsőt megtisztíttatni a bűntől, vagy nagyon is jól érzem magam így? Milyen tartalmak vannak a szívemben? Isten a belsőt, a szívünket, egész lényünket kéri. Nem elégszik meg a küldő dolgokkal. Másrészt nem is lehet Őt megtéveszteni.

Az írástudók is megkapják a maguk jaját. Ők úgy gondolták, különbek a farizeusoknál, birkóznak egymással a felekezetek, de Jézus túllát a külsőségeken, és tudja, hogy nincs különbség köztük. Nem tant vár, hanem életet. El kell gondolkodni, hogy terheket rakunk-e az emberekre, vagy az evangélium felszabadító erejével ismertetjük meg őket? Jézus pont az elhordozhatatlan terhek alatt roskadozókat hívja, és ígéri, hogy megnyugvást ad nekik. Menjünk mi is Hozzá, tegyük le a terheket, szabaduljunk fel, és lássuk meg, hogy kegyelemből van üdvösségünk, Jézus Krisztus által. Nem a szabályok betartásáért, hanem kegyelemből. Ez a mai világ is megterhel, sőt, a felekezetek is, rengeteg program, és elvárás a megjelenés. Jézus azonban rámutat: nem az ezeken való részvétel jelent életet, hanem a Vele való élő kapcsolat. Élet a kereszt tövéből fakad.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. 

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. 

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.