Légy örömmondó!

T

ovábbra is az Úr Jézus Krisztuson keresztül figyeljük a prédikátor gondolatait, mert Őrajta keresztül értjük jól ezeket az igéket is (Préd 7,1-8,17). Mindent Őreá nézve érthetünk meg igazán, és Őbenne teljesedik ki az élet. Így az Úrban látjuk azt is, hogy nem elég elkezdeni valamit, hanem be is kell azt fejezni, végig kell vinni. És az a fontos, hogyan érünk a végére. Jézus a kereszten azt mondta, elvégeztetett, Ő elvégezte, amit az Atya rábízott. Nem ért meg a földön nyugdíjas kort, mégis teljes volt az élete. Aki felismeri Isten akaratát Önmagára nézve, és azt elvégezi, annak lesz teljes az élete. És ez nem életkorfüggő. István sem ért magas kort, de teljes életet élt, mert bátran bizonyságot tett az Úrról, és vállalta a szenvedést és a halált is Érte.

Aktuális és szükséges a figyelmeztetés: ne bosszankodj föl lelkedben. Milyen könnyen bosszúsak, sőt, haragosak leszünk. A bosszankodás, a harag nem megoldás, van ellenszere, az Úrban való lecsillapodás, a Benne való gyönyörködés. Odamehetünk az Úr Jézushoz, Aki azt ígéri, hogy megnyugvást és békességet ad.

Háború idején nem engednek szabadságra senkit, minden fegyverfogható férfira szükség van. Az Úr tanítványai Jézus Krisztus jó vitézei, katonái, harcunk van a gonosszal szemben. Azonban úgy tűnik, mintha szabadságolnánk. Nem látni a Lélek kardjával harcoló katonákat. Jobban szeretünk nyaralni, mint harcolni. Beleelegyedünk a világ dolgaiba, úgy élünk, ahogy ennek a világnak a fia, pedig pont azt helyezi az ige a szívünkre, hogy az Úr katonái nem elegyedhetnek bele a világba. Miért? Mert a bűn ellen harcolni kell, sőt, le kell az Úr ereje által győzni. A bűnnel nem lehet szövetséget kötni, mert az nem segít, nem ment meg. Az egyedüli megmentő az Úr.

Mennyire nem változik a világ, mert ha nem engedjük, hogy Krisztus betöltse a szívünket és átvegye az életünk irányítását, nem változik semmi. Nem, mert a szív marad ugyanaz. Csak új szív által változhatunk meg, lehetünk másabb emberekké. Ma is gyakran a bűnben élőket, a tisztességtelen módon előnyökhöz jutókat, hatalomra kerülőket éltetik, állítanak nekik emléket. Mennyire nem érték, és nem médiaanyag a tiszta, szent, becsületes, hűséges életforma. Mi viszont felmutathatjuk és megbecsülhetjük a krisztusi életformát.

Az Úr Jézushoz hírvivők érkeznek, mintha Ő nem lenne tisztában az élet dolgaival (Lk 13,1-19). Nagyon is jól tudja, mi történik a világban, és mi megy végbe bennünk. Azt várja, hogy személyes dolgainkkal keressük fel Őt, és ne úgy, mint ezek a hírvivők. Ne mások híreit vigyük Hozzá, hanem a magunk életéről beszéljünk Neki és Vele. Mert Jézust a mi történetünk érdekli elsősorban, és tőlem nem a másikról akar hallani, legföljebb, ha imádkozunk érte. Mennyi rossz hírt tudunk ma közölni, és mennyi tragédiáról hallunk, mintha nem is lenne más, csak rossz hír. Azonban van jó hír is, erről szól az Ige. Isten elküldte Fiát ebbe a világba, mert szereti a bűnös embert. Lehetőséget, esélyt ad az új életre. A tanítványok jó hír vivői, örömhírmondó békekövetek.

Ezek az emberek a galileaiak tragédiája mögé bújnak, könnyebb másokról, mint saját magukról beszélni. Különösen jobb fényben feltűnni, úgy beállítani, hogy mások bűnösök, vagy bűnösebbek, és minket Isten szeret, és ez jár is nekünk, azért került el a baj, a tragédia. Azonban az Úr nem enged mások mögé bújni, hanem a napvilágra von. Rámutat: nem bűnösebbek, mert mindannyian bűnben születtünk, és vétekben fogant az anyánk. Nincs egy igaz sem, nincs senki, aki keresné az Istent. Mindenki Isten ítélete alatt áll, és el fog veszni. Egyetlen megoldás a megtérés, vagyis az Úrhoz való vissza- és odafordulás. Ebben az esetben jelenti a felismerést: Jézus az Úr. Őhozzá kell odafordulni, mert Nélküle elveszünk, de nemcsak úgy, hogy esetleg valamilyen betegség vagy baleset által idő előtt halunk meg, hanem úgy, hogy kárhozatra jutunk. A Jézus nélküli ember elveszik. Jézus a Megmentő.

Azért jött, hogy megkeressen és felkínálja segítségét. Személyesen odafordulhatunk Hozzá, elmondhatjuk jelenlegi állapotunkat, és Ő megbocsátja vétkeinket, megtisztít, békességgel ajándékoz meg. Ezért ne másokról, hanem mindig magunkról beszéljünk Neki. Tárjuk fel őszintén életünket, mutassuk meg sebeinket, mert Ő az áldott orvos. Megsebez ugyan, de be is kötöz. Ő mindent a gyógyulásunkért tesz, hiszen azért szenvedett sebeket, hogy általuk meggyógyulhassunk.

Megtérésre hív, ami több szájvallomásnál, a megtérő ima elmondásánál; megváltozott, Jézust követő életformát jelent. Ez az életforma gyümölcstermő, Jézus a fügefához hasonlítja, amit azért ültet a gazda, hogy gyümölcsöt teremjen. A fügefa nem a leveleiért, a szépségért van, hanem a gyümölcséért. Ha nem terem gyümölcsöt, hiába van. Igen, hiába, akkor is, ha egyébként nagyra nő, ha dús lombozatú. Ez igaz az életünkre is, ha nem teremjük a krisztusi életet, vagyis nem látszódik különbség a mi életünk és a nem hívők élete között, hiába vagyunk. Olyanná leszünk, mint az ízét vesztett só, ami nem jó semmire. Mennyire megtéveszt ma a világ minket is, ami a látványra ad és épít. Isten népe is megelégszik a látvánnyal, evangélium helyett szórakozás lett a felkínált tartalom. Nincs már megtérés, újjászületés, Krisztushoz vezetés, elég, ha mindenki jól érzi magát. Ehhez pedig azt nyújtjuk, amit a világban is megkapnak az emberek. Az egyház feladata, hogy krisztusit nyújtson, evangéliumot hirdessen, mert ez nincs a világnak.

A gyümölcstelen fa ítélet alatt van. A nem termő gyülekezetet és életet megítéli az Úr. Azonban itt lép színre a vincellér, aki a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő még időt kér, mert Isten kedves esztendejét hirdeti. Adjunk hálát ezért. És ragadjuk meg a felkínált lehetőséget. Az Úr könyörög, közbenjár értünk, hogy meghalljuk a szavát és megváltozzon az életünk. Jézus magára veszi az ítéletünket. Meghagy még ebben az esztendőben, ez jelzi azt a kegyelmet, ítéletelmaradást, amit a házasságtörő asszony tapasztalt. Jézus sem ítélte el, az, akinek lenne joga ítélni, nem ítél, és mindezt azért, mert magára veszi az ítéletet a kereszten. Az asszony kap egy második esélyt, ezt kínálja az Úr nekünk is. Ragadjuk meg még ma. Kérjük, hogy tegye termővé az életünket. Mert Ő biztosítja ehhez a feltételeket, ad igét, ami megadja azokat a tápanyagokat, amelyek szükségesek a gyümölcsterméshez. És megkapjuk még az imádkozás lehetőségét is, ami által friss levegőt kap az életünk.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.