Az Orvos

Á

mósz próféta könyvébe tekinthetünk most bele, ő nem hivatásos próféta vagy papi személy volt, hanem egyszerű pásztorember (Ám 1,1-15). Meglepő talán a mi világunkban, azt mondanánk, képzetlen, és így nem is lehet az Úr követe. Szószéket, igehirdetési lehetőséget se könnyen kapna, és talán nem is sokan lennének rá kíváncsiak. Hiszen nem a divatszalonokból érkezik, nincs valami jó kinézete, és az illata is hagy maga után kívánnivalót. Azonban Isten őt választotta ki, ráhelyezte üzenete terhét. Miért? Nem talált jobbat? Jobbat, képzettebbet, jobb megjelenésűt bizonyára talált volna, de alkalmasabbat nem. Miért? Mert Isten soha nem a külsőt nézi, nem az az érdekes, milyen papírjaink vannak, kinek az aláírása látható rajta, Ő azt nézi, ami a szívben van. És ez a pásztorember a maga munkája közben nyitott szívvel élt felfelé. Megszólítható volt, de nemcsak meghallgatta, amit Isten mond, hanem kész volt engedelmeskedni. Isten ma is szól, gyakran ott és akkor, amikor nem várjuk. De engedelmességet is kér. Azért bíz ránk üzenetet, hogy azt adjuk tovább, vigyük bele a mindennapokba.

Ámósz élete arra is felhívja a figyelmet, hogy bárhol kapcsolatba kerülhetünk az Úrral. Ő a munkahelyünkön is meg tud szólítani. Felőle minden kész, Számára nincs idegen terület. Nem várta meg, amíg Ámósz egy jobb, tisztább munkahelyet keres, ott szólt hozzá, mert Ő a tehenek közt is jelen volt. Igen, ott van jelen, ahol a szív vágyakozik Utána. Neki nem a helyszín a lényeg, hanem a szívünk. A disznók vályúja mellett is jelen volt, ilyen mélyre hajol értünk. Ha vágyakozunk az Úr után, a munkahely sem akadály, Isten nem mondja, én oda nem megyek, ott nem szólok. Hát a halászok kikötője sem volt idilli hely, azonban Jézus bement a halszag közé is. Ilyen csodálatos Urunk van, mindent megtesz értünk, megmentésünkért.

A szentíró megjegyzi, hogy Ámósz két évvel a földrengés előtt élte át elhívatását és kapott üzenetet Istentől. Nem a földrengésen, a természeti katasztrófán van a hangsúly, nem erről beszél, hanem ahhoz köti. A földrengés csak arra szolgál, legyen mihez rögzíteni az információt. Szinte szemléltető eszközzé válik. Mert ez eszükbe fog jutni, és ha a földrengésre gondolnak, az ige is előhívódik a szívükben. Mi gyakran csak a tragikus eseményekről beszélünk, úgy gondoljuk, az a lényeges, arról minden információt tudni kell. De gondolunk-e arra, hogy Isten üzenetet köt hozzá? Keressük-e, mit akar Isten mondani életünk komoly és néha fájdalmas eseményei által?

Ámósz először a környező népek ellen fogalmaz meg fenyegető üzenetet, de ezzel népének is üzen. Elmondja, ne a látszatra, hanem Istenre figyeljenek. A környező népek felszabadultak a nagy birodalmak nyomása alól, és úgy gondolják, fenyegethetik Isten népét. Azonban Isten nem függ a politika alakulásától, és Ő megoltalmazza övéit. A kis népek semmivel sem különbek a birodalmaknál, mihelyst lehetőség nyílik rá, ők is lerohanják a náluk gyengébbet. A szívünk tele van erőszakkal, ragadozási ösztönnel, így mindenkinek Isten kegyelmére, beavatkozására van szüksége. Csakis a kegyelem megragadása által lehetünk mások. Ha Isten nem avatkozik be az életünkbe, nem változik semmi. De kérhetjük, hogy könyörüljön rajtunk. Atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunkból csakis Ő tud megszabadítani.

Jeruzsálem felé haladva az Úr Jézus megszólítja a fővárost: Jeruzsálem, Jeruzsálem - megszemélyesíti, mert az egész népet látja benne (Lk 13,34-35). Gyengéden, megismételve szólítja meg, mert szereti a várost, Isten népét. Eljött hozzá, és most meg is szólítja, van szava, üzenete hozzá. Így szólít meg minket is szeretettel. Van szava, van üzenete a számunkra. Most már csak az kell, hogy fogjuk ezt az üzenetet.

Azért szól, mert segíteni akar, azt szeretné, ha meglátnánk valódi állapotunkat, és rádöbbennénk arra, hogy az Ő segítségére van szükségünk. Nem simogató beszéd ez, nem tesz úgy, mintha nem látná a bajt, hanem eléjük tárja a problémát, őszintén és igazán. Arról beszél, hogy baj van, Ő ezt látja, és azért jött, hogy erre rámutasson, megoldást kínáljon. A megoldás a Benne való élő hit.

Ahogyan a kotlós érzékeli a veszélyt, úgy az Úr Jézus is látja, hogy baj van, elsősorban bennünk. Baj van, mert a bűn behálózta az életünket, és mi ezt nem vesszük észre. Nem látjuk a veszélyt, ahogyan a kiscsibe sem. Azonban a csibe figyel a kotlós hangjára, kell is, hogy figyeljen, mert az élete függ tőle. Isten népe úgy él, mintha minden rendben lenne. Mintha ma a bűn nem pusztítana, mintha nem lenne elnyomás, éhezés, kizsákmányolás, szenvedélybetegség, sok nyomorúság. Valahogy gondtalanul élünk, élvezve a világ által kínált jólétet. És már csak arra figyelünk, hogy tudjuk-e még tartani a lépést környezetünkkel. Kevésbé fáj a sok Isten nélkül, kegyelem nélkül élő ember látványa. Pedig pont ezért hív el az Úr és helyez bele ebbe a világba, hogy hirdessük az Úr kedves esztendejét, hogy elmondjuk: lehet újat kezdeni.

A kiscsibék rohannak anyjuk szárnyai alá, amikor meghallják a riasztást, de az ember már nem így cselekszik. Mi nem akarunk az Úr oltalma alá kerülni. Bárcsak meghallanánk, hogy az Úr most is hív! Menjünk Hozzá időben, rejtőzzünk el szárnyai oltalmában.

Elhagyatottá lesz a házatok, ez a templomot jelzi, Isten eltávozik a templomból, az Úr már nem lesz ott. És ebben az a megrendítő, hogy ők azt gondolják, ott van Isten. De nincs, így üres az istentisztelet, az imádság csak önmagukkal való beszélgetés. Boruljunk Urunk elé, és kérdezzük meg, nem kerültünk-e mi is ilyen helyzetbe. Azt gondoljuk, Isten itt van köztünk, és lehet, hogy már kiüresedett a szívünk és az egyház is. Kérjük Urunkat, bocsássa meg bűneinket, könyörüljön rajtunk, mert ha Ő nincs jelen, az istentisztelet sem ér semmit. Hiszen ez nem egy egyesületi rendezvény, nem parti vagy fesztivál, hanem a bűnösök kegyelemért való könyörgésének a helyszíne. A templom Isten rendelője, hívjuk minden alkalom előtt a drága Orvost, mert a rendelő orvos nélkül nem használ.

 Az áldott orvos közeleg

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.