Utolsó hely

F

elszólítással kezdődik mai igénk, halljátok meg azt az igét, amit rólatok mond az Úr. Jó így kezdeni a napot, figyelni az Úrra, lelkünket szava meghallására irányítani (Ám 3,1-15). Nem elég olvasni, hanem meg kell hallani azt, amit mond az Úr. A lelkem megfeszül, és a hallásban segít, énekeljük, a szerző Istenre való koncentrációjáról szól ez, mindent megtesz azért, hogy eljusson szívébe az ige. Akarja meghallani az üzenetet. Mindig úgy üljünk az ige mellé, hogy hangolódjunk rá, kérjük Isten Szentlelkét, hogy tegye jó talajjá a szívünket, távolítson el minden követ, gyomot, hogy az ige meggyökerezhessen ott. Nem elég azonban befogadni az Úr szavát, azt gondozni kell. Állandóan foglalkozzunk az üzenettel. Olvassuk el egy nap többször, próbáljuk felidézni magunkban, akkor is, amikor az olvasásra nincs lehetőség, és gondolkodjunk rajta. Keressük, mit is üzen ma nekünk, és vizsgáljuk meg, hogy amit megértettünk, azt cselekedjük-e. Mit érnek az instrukciók, ha nem azok szerint tesszük dolgainkat?

Nagyon lényeges: az Úr, amikor szól, rólam beszél. Azt mondja el, hogyan lát engem, mi van a szívemben, és mérlegre teszi engedelmességemet is. Azért szól, mert azt akarja, hogy megismerjük Őt, és Rábízzuk magunkat. Amikor elénk tárja életünk valóságát, a változás és változtatás reményében teszi. Azért szól, hogy felismerjük, hogy szeret és fontosak vagyunk Neki. Meg kell látnunk, hogy nem mondott le rólunk, annyiszor hívott már, csak mi nem hallottuk meg.

Az Úr nemcsak azokhoz szól, akik még nem ismerik, hanem az övéit, akiket elhívott, azokat is megszólítja, életüket megvizsgálja. Miért? Megnézi, hogy úgy élünk-e, ahogyan azt Ő kéri? Látszik-e, hogy Hozzá tartozunk? Isten nem elégszik meg a megszokással, a formalitásokkal, életet keres. Minden bűnt számon kér, mert azt akarja, hogy népe szent legyen. Csak a tiszta élet világít. Olyan jó, hogy naponta kérhetjük az Úr bocsánatát. Mert ugyan a kosz ránkfröccsenhet, de nem szükséges piszkos ruhában maradni. A naponkénti kapcsolatban tisztulhatunk meg újra.

Ámósz nem saját véleményét fogalmazza meg, azért prófétál, mert az Úr szólt, üzenetet adott neki. Ha Isten szól, nem lehetséges hallgatni, tovább kell azt adni. A próféta Isten eszköze, rajta keresztül áramlik az információ. Milyen eszköz vagyok, továbbjut-e az üzenet?

A Samáriához intézett üzenet rámutat a mi problémánkra is. Nem tudunk helyesen cselekedni. Az Úr Jézussal való élő kapcsolat nélkül ez nem lehetséges. Olyan könnyen megtéveszt a világ, azonban ha figyelünk az Úrra, és hittel, teljes bizalommal fogadjuk szavát, képessé válunk felismerni és megcselekedni a jót.

Izráelt hatalmába kerítette a pogány népek életformája. Életük középpontjába a pénz, a jólét került. Meggazdagodni, minél jobban élni, adták ki a jelszót, és ez embertelenné, kegyetlenné tette őket. Nem törődtek a másikkal, az volt a fontos, hogy nekik minél több kincsük legyen, szerezzenek luxusnyaralót, hatalmas házakat. És Isten megítéli őket, ha nem térnek meg. Amit felhalmoztak, és a nagy épületek is elpusztulnak. Mert nem az anyagi javakban, hanem Krisztusban van élet. Ma is hasonló problémákkal küzdünk, sokakat elragad a jólét iránti törekvés. Nagy házak épülnek, amelyek nehezen fenntarthatók, és idős korban kevésbé használhatók. Rá kell döbbenni, hogy ezeknél több az élet. És nekünk az Élet kell. Isten elküldte, Jézusban található meg.

Az Úr nyitott szemmel van jelen ezen az ebéden, megfigyeli a résztvevőket, és nem a külső megjelenésükre, rangjukra, hanem magatartásukra figyel (Lk 14,7-11). Azt nézi, milyen emberek, mit gondolnak maguk felől. Ma is azt nézi, mi van a szívünkben, kinek tartjuk magunkat. Az Urat nem az érdekli, mire vittük az életben, milyen vagyontárgyakat sikerült megszereznünk, mert ezek mind lényegtelenek. Ő azt figyeli, milyen emberek vagyunk. Itt azt látta, hogy a meghívottak váltogatták a helyeket, mindenki a legkülönbnek gondolta magát, és úgy vélte, a főhely neki jár. Jézust nem látjuk ilyen törtetőnek, nem emeli mások fölé magát, pedig mindenkinél nagyobb és különb Ő. Jézus a lehajló szeretetben, a szolgálatban mutatja meg nagyságát. Isteni volta az ember helyreállításában mutatkozik meg. Az élete, tettei, a bűn, a rossz fölött aratott diadala mutatja meg igazán, hogy kicsoda Ő.

Mi szeretjük előtérbe helyezni magunkat, úgy odaállni, hogy nálunk van a megoldás, mindenki ránk figyeljen. Gyakran az Úr elé is így állunk, földi eredményeink, pozíciónk alapján megyünk Hozzá. Azt gondoljuk, az emberi elismerések Isten előtt is számítanak. De nem, Előtte a bűnbánattól megtört szív a fontos.

Menj, és ülj le az utolsó helyre - mennyire nem szeretünk utolsók lenni, csendben meghúzódni. Azt akarjuk, hogy észrevegyék, hogy ott vagyunk, mindig látszódni, középpontba kerülni akarunk. A tanítvány azért van, hogy az Urat láttassa. Ha fontos a jelenlétünk, kíváncsiak a véleményünkre, úgyis megadják a szót. Urunk gyakran rámutat, hogy aki első akar lenni, az a szolgálatban, a szolgai életformában legyen első, az önzetlen, a Királynak engedelmeskedő magatartása emelje ki.

Aki magát felmagasztalja, vagyis az emberi értékek szerint nagyra tartja, és elismeréseket vár, az megaláztatik. Hogyan? Amikor az Úr elé állunk, mert ott nyilvánvaló lesz a belső tartalmunk, ott meglátszódik, kik vagyunk. Mert nincs dicsekedni valónk, a hívő ember sem jobb, több másnál. A kegyelem tesz mássá, a drága vér törli el bűnünket, és kegyelemből kapunk fehér ruhát. Isten veszi el a bűneinket Krisztus által, és szentel meg.

Hányszor vágyunk egy kis elismerésre, megbecsülésre, de micsoda semmihez sem hasonlítható öröm lesz, amikor majd az Úr odajön, és előhív. Amikor majd azt mondja, barátom, ülj feljebb.  Ennél több nem kell. Ó, Uram, bocsásd meg, amikor emberek elismerésére vágyakozunk, amikor a világ vezetőinek a szavait igényeljük, semmihez sem lesz fogható, amikor Te szólsz: jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.