Nagyobb van itt!

B

efejeződött a területek birtokba vétele. Mindenki az Úrtól kapott helyére került (Józs 22,1-8). Mindenki kapott örökséget, és ezt civakodás nélkül osztották el. Elfogadták mindenben Isten akaratát, sőt, segítették egymást. Jó látni ezt a két és fél törzset, mennyire nem csak magukra gondoltak, hanem végig kitartottak testvéreik mellett, és segítették őket. Nem mondták, a mi örökségünk megvan, elég nekünk a magunk baja, minek kockáztassuk az életünket. Miért is történt ez így? Mert az Úr szeretete és igéje összefogta őket. Itt nem egyszerű emberi összefogásról van szó, mert rég visszatértek volna a maguk helyére. Isten szava küldte őket, ők pedig engedtek Istennek. Számukra Isten Tekintély, szavát komolyan kell venni. Kicsoda számomra Isten? Tekintély, amit mond, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni?

Mielőtt átkelnének a Jordánon, Józsué értékeli tevékenységüket. Ezt is jó látni, a vezető meglátja és értékeli munkájukat. Nemcsak a segítségüket igényelte, hanem most meg is köszöni azt nekik. Rámutat arra, hogy megtartották a megtartandókat. Ez a megtartani való Isten parancsa. Úgy megszólított ez, megtartandó, nem csupán egy lehetőség a sok közül, és majd én eldöntöm, hogy mit kezdjek vele. Isten szól, azt meg kell tenni, az megtartandó. A megtartandó azt jelenti, kötelező mindenkire nézve. Isten elküldte szavát, és ez nem mérlegelés tárgya, hanem kötelező. Kötelességünk Isten igéjét, az evangéliumot komolyan vennünk. Minden ember kötelessége Isten szavát komolyan venni.

Szívükre helyezi, Isten nyugalmat adott testvéreiknek, ezért hazamehetnek ők is. Isten adta a nyugalmat, nem ők szerezték meg, hanem kapták. Mi nem tudunk nyugalomhoz jutni, de Isten meg tudja azt nekünk szerezni. Ő ad békességet és megnyugvást. Sőt, az Ő jelenléte jelenti az igazi megnyugvást. Őbenne nyugszik meg a mi szívünk.

A nagy parancsolatot adja nekik útravalóul, mert a legjobb útravaló az ige. Olyan, mint a mesebeli hamuba sült pogácsa. Mindig ott van a tarisznyában, és az élet viszontagságai közepette lehet belőle fogyasztani, erőt ad az útra. Józsué üzenete nekünk is szól: Szeresd az Urat, a te Istenedet. Ez a leglényegesebb, szeretni Istent, és Ő legyen  mindig az első helyen. Jézus is azt kérdezte Pétertől, szeretsz-e engem. Háromszor is elhangzott ez a kérdés, egyrészt a tagadására emlékeztetve, másrészt a lényébe vésve, ez a lényeg, szeressem Istent. Ő nem robotokat, hanem érző, Őt szívből szerető gyermekeket akar. Szeresd Őt! A mi szeretetünk válasz az Ő szeretetére. Ha nem tudom szeretni az Urat, az azt jelzi, még nem ismertem meg az Ő szeretetét. Azonban ez megismerhető, átélhető.

Nem elég örvendezni Jézusnak, hanem meg kell tartani, amit mond (Lk 11,29-32). Ő azt várja, hogy éljük azt, amit tanított. Engedelmes tanítványi életre hív. Nem csodálókat, hanem követőket, az Ő akarata szerint élőket hív és vár. Azok a boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét. Hallgatni nem elég, nem közönségre vágyakozik Ő, amely megtapsolja a gyönyörű előadást. Ő azt akarja, hogy felismerjük az élet szavát, és aszerint cselekedjünk. Nagy kísértés, hogy a gyülekezetek közönséggé válnak, meghallgatják a szépen kidolgozott és elmondott előadást, aztán hazamennek, és nem történik semmi. Engedjük Isten Lelkét az életünkbe, és hagyjuk Őt munkálkodni, és akkor történések sorozatát éljük át. Akkor változás megy végbe bennünk, és nem közönség leszünk, hanem tanítvány, aki kérdezi: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?

Az Úr nagyon jól látja, mi van a szívünkben, hogy vesszük Őt körül. Mindig valami különleges bizonyítékra vágyunk, ahelyett, hogy mindazt, amit Ő már megélt, messiási jelnek vennénk. Kell-e nagyobb jel a gadarai megszabadulásán, a néma megszólalásán, vámszedők megváltozásán kívül? Nem elég, amit látnak és hallanak? Mindezekben meg kellene látni Isten jelenlétét. Kérjük, hogy az Úr vegye le a leplet szemünkről, hogy az evangéliumot olvasva kétségkívül meglássuk, Jézus az élő Isten. Igen, Jézusban az élő, a Teremtő Istennel van dolgunk. Annyira nem akarja a mai ember sem meglátni ezt. Jézus nem kell, inkább emberekben, az emberek által készített eszközökben, termékekben bízik. Bár meglátnánk Jézusban megváltó Urunkat, és segítségül hívnánk, mert az emberi segítség mit sem ér. Mindig kísértette Isten népét, hogy az emberben, annak tudásában, a technikai fejlődésben bízott, tőle várta élete megoldását. Ezeket tegyük végre félre, és teljes szívvel bízzunk Őbenne. Ő a megoldás, az Élet!

Mindezek mellett még egy jel adatik, a Jónás jele. A halálból való feltámadás jele. Nincs nagyobb annál, hogy három nap után az Úr kijön a sírból. Legyőzi a halát. Igen, a legyőzhetetlennek látszó ellenséget legyőzi. Ő az élet fejedelme, a halál sem tarthatja fogva. Azonban ez sem lesz elég. Jobban mondva mindent ki tudunk magyarázni, le tudjuk tagadni, csak ne kelljen hinni. Mert ha Jézus feltámadt és él, akkor Ő Isten. Akkor Ő mindeneknek Ura, és ez azt jelenti, hogy meg kell hódolnom Előtte. Már nem lehetek tovább király, le kell vetnem a kosztümöt, és át kell engedni a trónt Neki. És ezt nem akarjuk. Elszínészkedünk néhány évtizedig, és úgy gondoljuk, boldogok vagyunk, valakik vagyunk, és üres marad a szívünk. És aki nem engedi át Jézusnak az Uralmat, annak erről majd számot is kell adnia. Isten előtt mezítelenül fogunk megállni, elhullnak földi cifra ruháink, ott már nem fog számítani, hogy ebben a világban hányan rettegtek, milyen hadseregek indultak a szavunkra. Ott egy a lényeg, Jézus vére befedezte-e bűneinket, nyertünk-e kegyelemből bűnbocsánatot. Mert az üdvösség kegyelemből van.

A jel Jézusra mutat, mindenkinél nagyobb van itt, és majd az Úr előtt a régi kor emberei elítélnek, mert nem hittünk, és nem tértünk meg Jézus szavára. Megszégyenítő Ninive megtérése, egy gyűlölettől izzó, a halálukat váró próféta szavára bűnbánatot tartottak és megtértek. Mi pedig a királyok Királyát és uraknak Urát látjuk és halljuk, mégsem térünk meg. Isten ezt számon fogja kérni. Miért nem hittetek a Fiamnak? Ma még tart a kegyelmi idő, még megtérhetünk Jézus szavára, kegyelme által.

Siessetek, hamar lejár!

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

Isten áldásával.