Útközben

A

 prédikátor szavait olvasva arra a megállapításra jutunk, hogy Jézus nélkül nem találja az ember a helyét a világban, nem ismeri fel a lényeget, rossz helyre teszi a hangsúlyt (Préd 6,1-12). Isten legragyogóbb ötlete az volt, hogy elküldi a Fiút a világba, és Ő el is jött. Azért érkezett, hogy lehajoljon hozzánk, felemeljen a mélységből, a reménytelenségből, összerakja széthullott életünket, és hazavezessen Isten országába. Csakis Isten országában látjuk jól az életet, és önmagunkat is. A bűn mindent megrontott, minden szívben, gondolatban, szándékban jelen van. Így se mi, se egy másik ember nem tud nekünk segíteni, csak egyedül Jézus.

Az anyagiak, a jólétre való törekvés sem adják meg azt, amire az ember vágyakozik. Pénzzel, anyagi dolgokkal nem lehet megoldani problémáinkat, de odamehetünk az Úrhoz velük. Ő mondja, hogy menjünk Hozzá, tegyük le terheinket, és a megkörnyékező bűnt is. Ez a megoldás, beletenni életünket, napi gondjainkat az Ő kezébe. Mindezt hit által tehetjük meg. Az Úr szeret, foglalkozik mindazokkal, akik Őhozzá mennek. Segít, ad megoldást, azt ígéri, hogy tanácsot ad és vezet. „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsolt 32,8). Ezt az ígéretét nem vonja vissza az Úr. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit” (Zsolt 37,3)! Fogadjuk meg a zsoltáros tanácsát, és kezdjünk el gyönyörködni megváltó Urunkban. Szemléljük Őt, nézzük, mit tett értünk!

A Salamon-korabeli életszemlélet - a szánkért, tehát a megélhetésért való fáradozás - ma is jellemző. Sok ember azért él, hogy dolgozzon, szerezzen, pedig Isten azért adta a táplálékot, a javakat, hogy éljünk általuk. Az Úr Jézus helyes irányba rendezi gondolatainkat, és rámutat: több az élet, mint az eledel. Azért kaptuk az életünket, hogy az Úrnak fáradozzunk. Keressük először Isten országát és igazságát, és a többi megadatik. Ennek a sorrendnek a mentén haladok? Keresni az Ő országát, akaratát, a többit pedig rábízni. Csodálatos lehetőség, felszabadító gondolat, mert így lehullnak vállunkról a terhek, szabadok lehetünk, mert Atyánk gondoskodik rólunk. Ő szereti gyermekeit. Nemrég olvastuk: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle” (Máté 7,11)? Azt üzeni az Úr, hogy kérjünk bátran Atyánktól, tegyük meg, amit mond. Naámán élete is azon fordult meg, hogy a szolgák bátorították: mennyivel inkább megteheted, amit Elizeus mondott. Mennyi nagy dolgot megtesz az ember, kéréseket teljesít, Isten nagyon egyszerűt kér, higgy, és engedelmeskedj! Ez az élet útja.

Ki tudja, mi jó az embernek az életben? Hát mi nem, az bizonyos. Azért döntünk rosszul, és rontjuk el az életünket. Ki tudja akkor, mi a jó nekünk? Szülők, tanárok, művészek, kik? Mi is kesergünk, mint a prédikátor, de nem kellene, mert kezünkbe adatott az Ige, ami megismerteti velünk az élet útját, és elmondja, mi a jó nekünk. Ézsaiás könyvében elmondja Isten, hogy csak Ő tudja, mi a terve velünk, és ezt a tervet szabad elkérni. „Jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok” (Jer 29,11). Ez jó terv, és amit Ő ígér, azt meg is cselekszi.

A sokasághoz is szól az Úr, azokhoz, akik még nem kerültek közel Hozzá, akiknek nem nyílt meg a szemük (Lk 12,5459). Még nem ismerték fel, hogy az a Jézus, akit hallgatnak, és aki által oly sok nagy dolog történt, a Krisztus. Még nem született bennük döntés, hogy Őt követik. Eljutottál-e már a felismerésre, hogy a Biblia Jézusa a Megváltó? Ő az egyedüli Úr, és érted született a földre. Azért jött, hogy megkeressen és megmentsen. Ő nem belőled, hanem érted él.

Ott van körülötte a sokaság, és annyi mindent lát, sok meggyógyult, szabadult ember bizonyságtételét hallja, és mégsem ismeri fel, hogy messiási időket élnek. Nem ismerik fel Isten idejét, nem látják, hogy eljött az alkalmas idő. Ez az idő a megmenekülés, az újjászületés ideje, de még nem jut el a szívükig. Eljutott már a szívedig? Megláttad már Isten idejét, felismerted, hogy ma, amikor az Ő szavát hallod, akkor kell dönteni, akkor mondj igent Neki? Amikor az Ő szava szól, az a felszabadulás ideje.

Jézus képmutatónak nevezi őket, mert értenek az időjáráshoz, pontosan meg tudják állapítani, milyen idő készülődik, és annak megfelelően intézkednek. Beterelik az állatokat a mezőről, védik és óvják őket a vihartól, a jégtől vagy a hőségtől. Nagyon jól látjuk a gazdasági élet jelezéseit, tudjuk, mikor érdemes pénzt beváltani, autót vagy házat venni. Ilyen jól látjuk-e Isten dolgait? Az emberek nem látták meg meglátogatásuk napját. Nem ismerték fel, hogy Isten eljött hozzánk. Te felismerted, hogy a mostani idő Isten látogatásának ideje? Ha Isten vette a fáradtságot és eljött, és kész meglátogatni, ne rekesszük ki. Nyissuk ki az ajtót, és engedjük be az életünkbe.

Jézus szerint a megbékélés ideje érkezett meg. Ő hozta el az Istennel való megbékélés idejét és lehetőségét. Adós vagyok az Úr előtt, de Jézus azért jött, hogy ezt elrendezhessük. Kifizette a számlát, így megbékülhetünk Istennel. De csak az úton lehetséges ez, vagyis a földi életben. Krisztus azért jött, hogy megbékéltessen minket Istennel. És aki ezt a megbékélést megtapasztalja, meg tud békülni embertársával.

Ne feledjük el, hogy útközben igyekezzünk megbékélni Istennel, és a másik emberrel is. Amíg itt vagyunk, addig rendezhetjük életünket, kereshetjük a kegyelmet. Azonban nem tudjuk, mikor ér véget az Út. Ezért válik fontossá a mai nap, a most.

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.