A kincs

A

 prédikátor könyvét olvasva, megállapításain elgondolkodva szem előtt kell tartanunk, hogy ő Krisztus előtt élt (Préd 2,1-27). Salamon tehát ószövetségi ember, aki így az életet csak a maga látásán keresztül képes szemlélni. Amikor olvassuk ezeket a gondolatokat, mi már Krisztuson keresztül figyeljünk rájuk. Mi már szemlélhetjük Jézusban az Istent. És minden bölcs gondolat Benne kerül a helyére és nyeri el igazi értékét.

A mai ember túl nagy jelentőséget tulajdonít az anyagi dolgoknak, a szórakozásnak, az eszközök meglétének. Bármerre megyünk, az eszközök zaja vesz körül bennünket, vagy okoseszközeiket nyomogató embereket látunk magunk körül. Ezek már fontosabbá kezdenek válni Istennél, és az embernél is. Több időt fordítunk ezekre a dolgokra, mint egymásra. Féltjük a drága pénzen vásárolt készülékeket, gyakran jobban óvjuk az autónkat, a telefonunk kijelzőjét a karcolástól, mint az embertársunkat.

Salamon mindent kipróbált, amit a maga kora rendelkezésére bocsátott, vagy amire lehetőség nyílt, és arra jutott, hogy hiábavalóság és szélkergetés minden. Igen, ha túlpörgetjük magunk körül a dolgokat, és már csak ezekért élünk, és kimarad Isten, valóban hiábavalóság. A legnagyszerűbb dolgokat is itt kell hagyni, kié lesz? A bolond gazdag példázatában is ezt helyezi szívünkre az Úr. Kié lesz a sok felhalmozott gazdagság? Semmit nem vihetünk magunkkal, de hogyan állunk Isten elé, ha Őt nem ismertük meg. A mai ember Istenre nem szán időt, bár úgy fogalmazza meg, hogy nincs Rá ideje. De nem az időhiánnyal van probléma, hanem az értékítélettel. Mert ami fontos nekünk, arra van időnk. Az időhiány azt mutatja, hogy Isten nincs jelen az életünkben, Ő nem fontos nekünk.

Azonban álljunk meg és gondoljuk végig az életünket: valóban helyes, ha nem törődünk Istennel? Jó az, ha úgy teszünk, mintha nem létezne? Életünkben akkor kerülnek helyükre a dolgok, és mi magunk is, ha meglátjuk, hogy minden Isten kezéből jön. Ez a látás hálát ad a szívünkbe. Megköszönjük mindazt, amink van, amit elértünk. Ez a gondolkodás fel is szabadít. Nem én szerzem meg a dolgokat, nem nekem kell törtetni, hanem Isten gondoskodik. Amire szükségem van, azt meg is adja. Ha Istentől kapom az élet szükséges dolgait, ez megelégedetté is tesz. Elég az, ami van. A legfontosabb, hogy a kegyelem áradjon minden nap az életünkbe. A megelégedett szívű ember kegyelemből él. Mert a kegyelem elég.

Ha az Úr kezéből vesszük a földi élet értékeit is, azok a helyükre fognak kerülni. Nem fogjuk őket túlhangsúlyozni. Meglétük sem varázsol el, és a hiányuk sem okoz traumát, mert az ajándékozó fontosabb az ajándéknál. Isten a legtöbbet és a legnagyobbat adta értünk. Saját Fiát adta bele a világba, majd a keresztre. Mindezt azért, hogy életünk legyen Általa.

A prédikátor, amit csak lehetett, összegyűjtött magának, úgy, ahogyan sokan ma is teszik. Mindenből a legnagyobbat, a legtöbbet, a legjobbat és leglátványosabbat igyekezett megszerezni, mindezek ellenére mégis üres maradt a szíve. Mert az igazi megelégedést, szívünk ürességének betöltését maga Isten viszi végbe. Ha Ő nincs jelen az életünkben, üres marad a szívünk. Azt a belső lelki űrt egyedül az Úr Jézus tudja betölteni. Amíg Ő nincs jelen, addig pótszerekkel próbáljuk megelégíteni magunkat, de nem sikerül. Az élet is ezt támasztja alá. Hány ember mindent megszerez, amit csak lehet, de a családi élete, a kapcsolatai teljesen tönkremennek. Nem véletlenül mondja az Úr Jézus: keressétek először Isten országát és igazságát, és mindezek megadatnak majd nektek. Először Isten országa - ha komolyan vesszük az életnek ezt a sorrendjét, egyenesbe fogunk jönni. Azért hullik darabjaira az életünk, mert nem Ő az első.

Ti az Isten országát keressétek, olvastuk a tegnapi szakaszban (Lk 12,33-34). Ti, vagyis az én tanítványaim. De mit is keresünk mi? Valóban Isten országát? Valóban mindig azt figyeljük, mit akar az Úr általunk elvégezni? Talán azt gondoljuk, mit akar Jézus? Ez túlzás, nem lehet mindig a templomban ülni, állandóan bibliázni. Pedig ez egy felszabadító ige. Azt akarja az Úr, hogy örömmel és felszabadultan éljünk. Dicsérjük Őt, vegyük észre, lássuk meg Isten ajándékait, világának gazdagságát. Hányszor csak átrobogunk egy-egy napunkon. Annyira hajt a világ, olyan időkényszerben élünk, hogy már nem is tudunk belecsodálkozni a teremtett világba. Már nem tudunk leülni, beszélgetni, egymásra figyelni. Mindig menni és tenni kell.

Adjátok el, amitek van - bizony, kemény felszólítás ez, és mindenünk tiltakozik ellene.  Igyekszünk megkeresni a helyes értelmezést, csak nehogy úgy kelljen érteni, ahogyan az  elhangzik. Urunk azt üzeni, aki Őt akarja követni, az engedjen el mindent. A javait, a tartalékait, és teljesen bízzon meg Őbenne. Aki Őt követi, az a megélhetését is bízza Rá hit által. Fontos, hogy ne az anyagi helyzetünk határozzon meg minket, hanem a kegyelem. Ne a pénztől, hanem egyedül Jézustól függjünk. És ez nem is olyan egyszerű. Vannak, akik nem tudtak ennek a kérésnek megfelelni. Gondolhatunk a gazdag ifjúra, nem indult el Jézust követni, mert a biztonságot az anyagi háttér, a családi kapcsolatok jelentették. Tanuljunk meg teljesen az Úrtól függeni, hiszen az igazi biztonság az Ő szárnyai oltalmában van. Már a zsoltáros is erről vallott, Istennél csendesül el lelke, és Tőle kap oltalmat.

Elfogyhatatlan kincsek megszerzésére biztat az Úr. Ezek a kincsek Isten országában találhatók. A legnagyobb kincs maga Jézus és Isten országa. Olyan nagy kincs Ő, ami mindent megér. A példázatok is erről beszélnek. A szántóföldbe rejtett kincs megszerzéséért mindenét eladja az ember. Mindent oda tudok-e adni Jézusért? Pál a damaszkuszi úton kárnak és szemétnek ítélt mindent Krisztus Jézus ismeretéért. Az igazi kincs Jézus. Ahol a kincsünk, ott lesz a szívünk. Ezt látjuk, ami kincs, azzal foglalkozunk a legtöbbet, arról tudunk beszélni is. Sőt, ki se bírjuk, hogy ne beszéljünk róla. Tulajdonképpen a beszédünk, az időfelhasználásunk megmutatja, mi is a mi kincsünk. A mai keresztyéneket figyelve mit állapíthatunk meg? Az életünk azt üzeni, hogy Jézus a mi kincsünk? Vele van tele a szívünk?

Te csak az Istennek országát keresd

1. Te csak az Istennek országát keresd, És az Ő nagy igazságát,

Minden egyéb megadatik majd neked. Halleluja, halleluja.

Refr.: Halleluja, halleluja,

Halleluja, halleluja!

2. Kérd bízva, és gondod elűzi neked, Keresd és meg fogod lelni,

Zörgess az ajtón, és megnyílik neked. Halleluja, halleluja.

Refr.

3. Ragyogja be fényed az embereket, Hogy meglássák dicsőségét,

És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben, Halleluja, halleluja.

Refr.

4. Istenünk, itt hozzuk néked mindenünk, Itt állunk, várunk rád újra.

Kérünk, hogy hallgasd meg hálaénekünk, Halleluja, halleluja.

Refr.

Isten áldásával.