Több az élet!

J

ózsué vallomása nagy hatással volt a népre (Józs 24,16-33). Feltöltötte őket érzelmileg is. Ők is felbuzdultak, és kijelentették, nem hagyják el az Urat, és nem fognak idegen isteneknek szolgálni. Vagyis megvallották hitüket, és elkötelezték magukat Isten mellett. Az Úr a mi Istenünk. Lesz majd ilyen később is, nagyon szemléletes a Kármel-hegyi vallomás, amikor Isten tüzet ad az égből, és a nép dönt az Úr mellett. Megható, szép jelenetek ezek, de mindig az élet mutatja meg, hogy a pillanatnyi érzelmi hatás mögött mennyi a valóságos, élő hit. Mert innen tovább kell növekedni, ami azt jelenti, hogy az életem dolgait folyamatosan Isten igéjéhez alakítom. Mindennap figyelek az Úrra, és ahogy jönnek elé a különféle helyzetek, most már nem rutinból cselekszem, hanem Isten szava és akarata szerint.

A nép vallomása azonban nemcsak pillanatnyi érzelmi hatáson alapszik, nemcsak Józsué vallomása készteti őket is hasonló döntésre, hanem mindaz, amit megtapasztaltak. Ismerik Istent, van személyes tapasztalatuk. Mert hallották szüleiktől a szabadítás történetét, és még vannak, akik átélték a pusztai vándorlás csodáit. Hatalmasan volt az Úr jelen köztük. De elevenen él még bennük a honfoglalás eseménye is. Mindezek megerősítik bennük, hogy ők ezt az Urat akarják szolgálni. Hitünk fontos, erőt adó alapja a saját, személyes tapasztalat. Átélem az Úr munkáját, bűnbocsátó kegyelmét, és naponta tapasztalom jelenlétét. Isten él, beszélgetek Vele. Hozzá fordulok dolgaimban, és megtapasztalom beavatkozását, segítségét. Állandó és élő kapcsolatban vagyok a Megváltóval. Ez azért lényeges, mert nem egy elméleti hitet gyakorlunk, hanem egy élő, valóságos személlyel vagyunk kapcsolatban, Őt követjük.

Az Úr követése két fontos dologban nyilvánul meg. Az egyik: Őt szolgálom. Tehát Neki élek, Övé az életem, és mindenkor rendelkezésére állok. Tanítványnak lenni tulajdonképpen ezt jelenti. Az Úr rendelkezik velem. Ő mondja meg, mit akar velem kezdeni, én pedig engedelmeskedem. A szolga nem a saját kénye-kedve szerint él, hanem mindig gazdája szavát lesi, ugrásra kész.

A következő gondolat: az Úr szavára hallgatunk. Mindig az Úr szava a döntő, akkor is, ha ezt nem mindig támogatja a környezetünk. Izráelt is sok nehéz pillanatban tartotta meg a helyes úton ez a fajta gondolkodás. Amikor például Józusé és Káleb a tíz másik kémmel szemben azt állították, hogy övék lesz az ígéret földje, függetlenül az ott lakók erejétől, mert ezt ígérte az Úr. És Mózes az ígéretre alapozva hallgatott erre a két követre. Bízzunk mi is teljes szívvel az Úrban. Ne hallgassunk a nem hívőkre, ne olyan tanácsra figyeljünk, ami nem hitből fakad.

Dávid fiának, Salamonnak bölcsességeit, az élet dolgairól való gondolatait kezdjük el olvasni (Préd 1,1-17). Salamont megáldotta az Úr, bölcsességének csodájára jártak. Ő pedig használta az Úr ajándékát. Gondolkodott az életről, megfigyelte az embereket, és tapasztalatait papírra vetette. Jó, ha mi is végiggondoljuk az életet, mert ez segít abban, hogy elinduljunk Isten felé. Ha használjuk gondolkodásunkat, rádöbbenünk, hogy mindennek Istennel van értelme. Semmi, a munka sem önmagában értelmes, hanem akkor válik azzá, ha ezzel dicsőítem Istent. Ha hálát adok a munkámért, és tudom, hogy az Úr ad hozzá erőt, és Ő áldja azt meg.

Minden dolog fáradozással jár, ez nagy igazság, jó lenne komolyan venni, mert akkor nem csüggednénk el. Semmi nem hullik az ember ölébe, erőbefektetés és fáradság nélkül nem tudunk eredményt elérni. A bűnesetkor átkozottá lett a föld, és kemény munkával tudjuk termővé alakítani. Így van ez mindennel, ne keseregjünk, hanem az Úrral fogjunk hozzá ismét annak, amiben kudarcot vallottunk. Istennel újra lehet kezdeni.

Semmi új nincs a nap alatt, mondja Salamon, bár látja, hogy gyakran úgy akarnak dolgokat eladni, hogy ilyen még nem volt. Azonban ha elővesszük régi korok embereinek a lejegyzéseit, rájövünk, hogy nem új az, csak új csomagolásba helyezték. Gyakran van ez így, a csomagolás, a külső változik. Elcsendesedve gondoljuk át: mi változtunk, mások lettünk az Úr kegyelme által, vagy csak a csomagolást cseréltük le? Az igazi változás szívcserével indul. Új szívet és új életet ad az Úr, annak, aki ezt kéri. Új szívet kaptam már, vagy csak új kosztümöt?

Egy ember kilép a tömegből, vállalja magát és problémáját (Lk 12,13-21). Jó ez, amikor kilépünk, és odaállunk az Úr elé, bátran. Odaálltunk már Elé, vagy még mindig mások árnyékába húzódunk, hogy ne lásson senki? Igaz, ez az ember nem önmagáért keresi Jézust, nem az Urat akarja megismerni, hanem csak egy döntést akar, amire majd hivatkozhat. Miért jövök az Úrhoz? Őt akarom, Ő nekem a lényeg, vagy csak egy döntést várok Tőle?

Jézus nem vállalja a döntőbíró szerepét, Ő azt akarja, hogy a kérdező változzon, ő menjen majd tovább más szívvel és másfajta gondolkodással. Azt akarja, hogy ne a pénz, a gazdasági helyzet határozza meg az életét, hanem a Krisztusba vetett hit. Ismerje fel, hogy Jézus, az Isten országa mindennél nagyobb kincs. Megláttad-e már? Örülsz-e az Úrhoz való tartozásnak, vagy keseregsz, mert valamit nem kaptál meg? Valamit visszatartott a másik, ami szerinted neked járna. Mitől függ a boldogságod? Fontos a megelégedettség, amikor azt mondom, nekem elég az, ami van. Megelégedni a Krisztusban bízó szív képes. Amely tudja, hogy az Úr gondoskodik róla.

Egy példázatot mond el az Úr, amiből kiderül, hogy ne a másikkal, hanem önmagunkkal foglalkozzunk. Mert az a lényeg, hogy nekem milyen az Úrral a kapcsolatom, mi az, ami motivál? Ez a gazdag elfeledkezett arról, hogy a lelket nem az anyagiak táplálják, azok a testnek szólnak. Amíg a test jól él, a lélek szűkölködik. Mert a lelket az ige táplálja. El tudom-e mondani: amennyire belefeledkeztem az étkezésbe, úgy merültem bele az ige olvasásába?

Mit tegyek, amikor túltermelés keletkezik? A kérdés jó, csak az a baj, hogy nem Istent kérdezi. Pál vagy a filippi börtönőr az Úrtól kérdezték: Mit cselekedjem? De kérdezhetjük azt is, mit tennél, Uram, a helyemben. Sok esetben más döntést hoznánk, ha ezt a kérdést feltennénk. Mit tenne Jézus? Valószínűleg nem azt, amit mi megszoktunk vagy amit a barátaink javasolnak.

Ez az ember, a mi mércénk szerint, okosan és jól döntött. Fejlesztésbe fogott. Bizonyára mindenki dicsérte, gratuláltak neki, egymás után kapta az újabb megbízásokat, de ez annyira lefoglalta, hogy elfeledkezett Istenről. Átmosódott a szíve, a gondolkodása.

De erre a gondolkodásra, a csűrépítő hozzáállásra ráment az élete. Egyszer csak Isten megjelent. Mert Ő jön, akkor is, ha mi nem várjuk, és szól. Másképp értékeli az életünket, mint mi vagy a világ. Amire mindenki azt mondja, okos, az Isten véleménye szerint bolond. És az a lényeg, amit Isten mond. Nem gondolt arra, hogy bármikor elkérhetik a lelkét, mert a fölött senki sem Úr. Mindenre volt idő, csak Istenre, kapcsolataira nem. Figyeljünk az Úrra, keressük, amíg lehet, mert az a lényeges, Ő hogyan lát minket, milyen nevet ad. Úgy elképzeltem, milyen lehetett ennek az embernek a temetése? Jó, szorgalmas, dolgos ember, akinek az élete a munka volt. Megadta egyházának is, ami járt, támogatta a programokat, az építkezéseket, természetesen, már a mennyben van. Biztos? Isten úgy látja, hogy bolond, mert a menny nem a földi eredményesség függvénye, hanem Jézusért, kegyelemből van.

Ez az ember önző, magának való. Hiányzik a hálaadás, hogy mindent Istennek köszönhetek. És kimarad a másik ember is, ha nekem van elég, akkor a fölösleget megosztom a szegényekkel. Én milyen ember vagyok?

Az Úr rámutat: az élet több mindannál, amit ez a gazdag gondolt (Lk 12,22-32). Aggodalmaskodás, önközpontúság helyett bízzuk magunkat az Úrra. Az élet több, mint a rohanás, a szórakozás, munka, az állandó növekedés. Mi ez a több? Kapcsolat Istennel és egymással. Az élet lényege a kapcsolat. De vajon élünk-e, vagy csak keresztülrohanunk az életen úgy, hogy nem ismertük meg Istent, nem volt időnk egymásra, mert állandóan bővíteni, lecserélni, újabbat venni kell?

Az Úr Jézus Isten országát ajánlja. Ott helyrebillen az életünk, békességünk lesz, mert a helyes sorrend szerint élünk. Első Isten országa, azért élünk és tevékenykedünk, a többi pedig megadatik. Hogyan? Isten gondoskodik gyermekeiről. Ez egy stresszmentes élet. Ne félj, és ne nyugtalankodj, mert Isten országába ezek nem férnek be. A király gondját viseli az övéinek. Ma se félj, bízd magad a Királyra!

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.