Ifjúságod idején

I

génk rámutat: az Urat már életünk elején kereshetjük, és Hozzá fordulhatunk (Préd 12,1-14). Sőt, igazán az a jó, ha nemcsak akkor fordulunk Hozzá, amikor baj van, amikor magunk képtelenek vagyunk megoldani a problémákat. Nagy kísértés, hogy amíg erősek, fiatalok, egészségesek vagyunk, egyedül járjuk utunkat. Úgy képzeljük, mindenre elegek vagyunk magunkban is, nincs szükségünk segítségre. Azonban az élet azt mutatja, hogy Istenre, a Vele való kapcsolatra születésünktől kezdve halálunkig szükségünk van. Igazából Isten ismerete, az Ő megszeretése ad igazi tartalmat az életnek.

Istenre gondolni azt jelenti, hogy Hozzá fordulok, Rá bízom magam, és Vele járom az élet útját. Salamon is fiatalon döbbent rá, hogy Isten nélkül képtelen helytállni, ember és király lenni. Sok deficit pont azért következik be, mert Isten nélkül járunk a világban. Olyan jó és hálára késztető: Isten elküldte Fiát, hogy beleszóljon magánexpedíciónkba, időben megszólítson és lehívjon. A tanítványságban valósul meg az Isten akarata szerinti élet. Ő előttünk jár, és így már céltudatosak leszünk. Energiánk is a lényeges dolgokra összpontosul. Megtanuljuk, hogy első Isten országa, a többi megadatik. Mibe fektetjük életenergiánk javát? Az Ő országa építésébe, vagy önmagunkba?

A nemszeretem évek és a rossz napok el fognak érkezni. Bárhogyan is próbáljuk ezeket elkerülni, megérkeznek. A testi állapotunk folyamatosan romlik, mert a bűneset következtében minden romlik, majd elmúlik. Nem kivétel ez alól az emberi élet sem. És erre időben kell készülni. Ne az utolsó pillanatokban kapkodjunk, mi lesz, ha meghalok? Gondoljuk végig időben ezt a kérdést, keressük Istent, amíg megtalálható, amíg megtalálhatjuk. Egy ének így szól: „Jöjj, amíg ifjú vagy, életed tavaszát, derűjét, Neki add!” Jöjjünk Hozzá, akkor, amikor hív, ne halogassuk a döntést, ne mondjuk kifogásként, előbb, hanem ma, ha az Ő szavát halljuk, adjuk át Neki szívünket.

Eljönnek a rossz napok, de nem mindegy, kivel és hogyan éljük meg azokat. Megélhetjük az Úrral együtt, hálás szívvel mindazért, amit az életünkben elvégzett. Hálásak lehetünk azért, hogy a kegyelmet átélhettük és belőle élhetünk napról napra. És a kegyelem elég, idős korban is. Aki Vele éli az életét, az a halálban és a halál után is az Úrral fog találkozni. Aki itt Neki él, az Vele együtt fog lenni az örökkévalóságban.

A konklúziót levonva arra jut Salamon, hogy az ember kötelessége, hogy megismerje Istent, és engedelmeskedjen Neki. Azért élünk, hogy megismerhessük Őt. Ez életünk célja, mindezt megkönnyítette az Úr, amikor Jézusban emberré lett. Ha ez nem történik meg, nagyon keveset tudnánk Róla. De Jézusban elküldte a szívét közénk, amely értünk dobogott és halt meg a kereszten. Ott mutatta meg, mennyire is szeret, szereti a bűnös, szeretetre nem méltó embert. Mind ilyenek vagyunk, nem méltók a szeretetére. De kegyelemből lehajol, és szeret, és ez a szeretet megtöri ellenállásunkat, megváltoztatja szívünket, életünket. Isten szeretetére az engedelmesség az igazi válasz. Teszem, amit mond, megyek, ahová küld az én Uram. Megyek és teszem, akkor is, ha éppen nincs kedvem hozzá, vagy nem értek belőle semmit. Megyek, mert majd az Úr megadja a maga idejében, hogy megértsem a dolgokat.

Milyen érdekes, hogy pont a farizeusok figyelmeztetik Jézust Heródes szándékára, de lehet, hogy nem a jó szándék, Jézus védelme vezérli őket, hanem így akarják Őt saját fennhatóságukba vonni (Lk 13,31-33). Arra a területre akarják irányítani, ahol kifejthetik Ellene hatalmukat. Mert a gonoszt gyakran jó és szépnek látszó dolgokba csomagoljuk. A kígyó halálos dózisú mérge egy gyönyörű fa képébe volt burkolva. Éva nem is vette észre a lényeget, a mérget. Nincs is más ellenszere ennek a méregnek, mint az Úr Jézusba vetett élő hit. Ő a győztes. Legyőzte ezt a viperát a kereszten.

Jézus elmondja Heródesről a véleményét, és ez nem hízelgő. Nem, mert az Úr Jézus mindig a valóságot mondja. Senkihez nem dörgölőzik, nem keresi a vezetők, a politika barátságát, védelmét, Ő teljesen az Atyára bízza magát. Mit is mond Ő rólam? Vajon milyennek lát? Hát, bizonyosan nem olyannak, amilyennek én látom magamat, vagy ahogy környezetem lát. Legyen nyitott a szívem elfogadni azt, amit mond. Mert amikor megmondja a valóságot, akkor még hív, hogy a Benne való hit által megváltozzon az életünk. Heródes is kap még esélyt, mert amikor az orvos megmondja a diagnózist, az esély a gyógyulásra, az életre. Ha komolyan veszem, amit az Orvos mond, meggyógyulhat az életem.

Jézus élete fölött senkinek sincs hatalma, Ő az Atya tervéhez igazodik. El fogja végezni, amiért jött. Meg fog halni értünk Jeruzsálemben. Bemutattatik az áldozat, és szabaddá válik az út Istenhez. Addig azonban jól használja fel a még hátralévő napokat. Gyógyít és ördögöket űz, és így hozza helyre azt, amit a gonosz elrontott, és így jelez az embernek. Jelzi, hogy eljött meglátogatásod napja.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.