Tűz

Salamon tovább gondolkodik az életről, és egybegyűjti tapasztalatait (Péld 5,1-19). Ezeket az embert megfigyelve éli meg, rendezi és veti papírra. A prédikátortól mi is megtanulhatjuk az ember és az egész teremtett világ megfigyelését, segíthet abban, hogy egy kicsit megálljunk és észrevegyünk másokat is. Ne csak rohanjunk, hanem éljünk is. Az élet megfigyelése által felfedezhetjük, mennyire jelen van a mai világban is mindaz, amit Salamon is látott.

Most a nyelv, a beszéd problémáit tárja elénk, és mi is egyetértünk vele. Igazad van, Salamon, bizony, gyakran mi is feleslegesen beszélünk, olyan érzésünk van, mintha a nyelvünk önállósulna, és mondaná, ami a szánkra jön. Mennyi sérülés és baj származik a meggondolatlan beszédből. Tudjuk ezt jól, és tapasztaljuk is a mindennapjainkban. De mit lehet csinálni? Salamon úgy gondolja, ne engedjük szabadjára a nyelvünket, fékezzük meg. Mennyit próbálkoztunk, és nem jártunk sikerrel. Mit tehetünk? Forduljunk az Úr Jézushoz, Ő segít az önmagunkkal és a nyelvünkkel való küzdelemben is. Ő nagyobb, Ő a győztes. Először is a Jakab levélből láthatjuk, hogy olyan a nyelv, mint a zablavesztett ló, nem bírja senki megfékezni. Vagy olyan, mint a tűz, olyan parányi a szikra, és mégis hatalmas károkat okoz. De van segítség, az Úr Jézus Krisztus meg tudja zabolázni a beszédünket is. Sőt, kérjük Őt, hogy az atyáinktól örökölt hiábavaló természetünktől szabadítson meg, és akkor újjá lesz a nyelvünk is. Ézsaiásnak tűz tisztította meg a nyelvét, az ige tisztít meg. Aki találkozik az Úr Jézussal, és megtapasztalja drága kegyelmét, annak a nyelve már Róla fog szólni. Mert azt szólja a száj, amivel telve van a szív. Ha baj van a beszédünkkel, vizsgáljuk meg, ki lakik a szívünkben? Ki tölti fel: Jézus, vagy még a régi életünk?

Még Salamon is azt írja, ne csodálkozz, ha igazságtalanságot, törvénytelenséget, visszaélést látsz. Miért? Mert ez telik az embertől. Mi már tudjuk, hogy mindezen nem változtatnak a társadalmi változások, a különféle politikai rendszerek. Csak a cégtáblák cserélődnek, de a mögötte élő ember az mindig marad. Mert az embernek a szívét senki és semmi nem tudja megváltoztatni. Nincs is erre törekvés. Megelégszünk a külső változásokkal. Azonban a bűnös szív mindenütt ugyanaz marad. Bárhová is költözhetünk, bűneink, az óemberünk is velünk jön. Amilyenek voltunk az egyik helyen, olyanok leszünk a másikon is. Mindez arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha igazi változást akarunk, akkor elsősorban nekünk kell megváltozni. Azonban magunkat képtelenek vagyunk más emberré tenni. A Szentírás bizonyságtétele elmondja, hogy van Valaki, aki igazi változást ad. Ez a Valaki Jézus, Ő a szívünket formálja újjá. Láthatjuk, hogy az evangéliumokban parázna nők tisztává válnak, új életet kezdenek, a vámszedő rendes, becsületes, vagyonát másokkal megosztó emberré lesz. Olyan életekké válnak, akikre odafigyelnek, akiket észrevesznek, és azt mondják, ezekkel történt valami. Mert nem a környezetüket változtatták meg, hanem bűnbánattal Jézushoz jöttek és újjá lettek. Ez a megoldás, új emberé lenni, ezt hozza az Úr. Nincs más megoldás a tartós és minőségi változásra, mint Isten Szentlelke által újjászületni.

Mai újszövetségi igénket olvasva megdöbbenünk, nem ezt várjuk (Lk 12,49-53). Jézus tüzet hoz és meghasonlást okoz? Az addigi békesség megromlik, szembekerülnek egymással azok, akik addig szerették egymást, és mindent megtettek a családért? Hogy is van ez? Mi nem tüzet várunk, hanem inkább kedves langyos békességet, láng helyett kihunyni készülő parazsat, mert az nem éget meg. Azonban az Úr nem a langyosság híve. Persze, nem is arról van szó, hogy pusztán emberi propagandával tettekre serkentene. Ő a Szentlélek általi tűzről beszél. Amikor Isten Lelke veszi át életünkben a hatalmat. Már nem mi irányítunk, hanem a Lélek által az Úr Jézus.

Amikor a Szentlélek eljött a világba, tüzes lángnyelvekhez volt hasonló, és akik várták, akik felismerték Jézusban a Krisztust, és megbánták bűneiket, azokat betöltötte. És ez a tűz vitte őket előre. Nem nyugodt, hanem mozgalmas életet éltek. El kellett mondani az evangéliumot, tovább kellett adni: ember, bízz, van remény, Isten Fia eljött a világba. Ő az egyedüli megoldás. Ne a bűn sodrásában élj, ne is emberi megoldásokban reménykedj, hanem hívd Őt segítségül. A zsoltár ígérete ma is áll: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15). Ő valóban megszabadít, csak hívd Őt bátran! Tegnap olvastam több helyen is, amint az Úr Jézus így szól: Jöjjetek énhozzám! Hívja a megfáradtakat, a szomjazó szívűeket, az éheseket. Azért teszi ezt, mert amit Ő ígér, azt meg is cselekszi.

Mindenki békességre vágyakozik, és az Úr meghasonlásról beszél. Miért? Mert békesség ott lesz, ahol a szív megbékél Istennel. Ez a megbékélés azonban csak Jézus, csak az Ő keresztje által lehetséges. És pont ez okozza sokaknak a problémát. Nem akarják elfogadni Jézust. Nem ismerik fel, hogy Ő a Krisztus. A békétlenséget pedig pont az okozza, amikor valaki megvallja, hogy neki az élet Krisztus. Akik ezt nem így gondolják, azok összeütköznek a tanítvánnyal. Jézus korában kitagadta a családja azt, aki megvallotta, hogy Jézus a Megváltó. Ma is sokan túlzónak tartják, fanatikusnak, aki Krisztussal új életet kezd. Aki átéli a kegyelmet, többre fog vágyni a megszokottal szemben. Mindig az Úrral szeretne lenni, azt vonzza az ige. Már másképp gondolkodik, másképp áll az élethez. Mesterét kérdezi mindenben, és már nem azok adják a baráti kör tagjait, akik eddig. Nem azokra a helyekre jár, ahová eddig. Jézus tanítványa nem keveredik, nem ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit elvet vall, hanem egyedül Jézus. Rálép a keskeny útra, és ezen halad a célig, akkor is, ha közben úgy érzi, nincs társam itt. Persze, ez nem egészen igaz, mert hű barátunk Jézus, velünk vándorol.

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

1.

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Isten áldásával.