Készülj Istened elé!

I

smét szól az ige, ezúttal Samária asszonyaihoz, és azt kéri a próféta, hogy hallják, amit Isten mond felőlük (Ám 4,1-13). Azért mondja, hogy változtassanak, mert amíg az ige szól, meg lehet változni, és meg lehet változtatni az Úrnak nem tetsző magatartást. Samáriában az asszonyok nagy befolyással bírtak férjeikre, úgy tűnik, sokan jó módban éltek, és ez együtt járt az erkölcsi lazasággal. Az asszonyok elérték céljaikat, férjeik mindent megadtak, amit kívántak, sőt, megengedték, hogy vágyaik kielégítése érdekében elnyomják, kihasználják a szegényeket. Az Úr azonban nem gyenge, meg fogja őket ítélni, elmúlik a jólétük, fogságba kerülnek, ahol őket nyomják el és használják majd ki. Az Úr számon kéri népétől az ige ismeretét. Isten ma is számon kéri rajtunk igéjének ismeretét. Úgy élünk-e, mint ahogy az igéből tanultuk? Látszik-e a mindennapokban, a másikhoz való viszonyulásunkban, hogy Isten gyermekei vagyunk?

Az Úr figyeli Izráelt, és azt kell látni, hogy a sok figyelmeztetés ellenére sem változott meg az életük. Továbbra is a bálványokban hisznek, és nem az Urat imádják. Isten mindent megtesz értük. Beavatkozik a természet működésébe is, hátha felismerik, hogy a bálványok tehetetlenek, csak Isten tud rajtuk segíteni. Az élet öt területén jelzett az Úr, megvonta a kenyeret, az esőt, és nem döbbentek rá, hogy a termékenységkultuszok gyakorlása sem segít. Hiába kértek esőt és kenyeret, Baál nem tudott adni, mert az élettelen tárgy nem befolyásolhatja az élet dolgait. Azonban mégsem tértek meg. Mindig ez a végső megállapítás: mégsem, ennek ellenére sem tértek vissza Istenhez.

A szegénység, az éhség nem véletlenül következik be, Isten felhasználja eszméltetőként, de vajon eszmélünk-e? Látható, mennyire egy élő személy kezében vannak az időjárás dolgai, az egyik városban van eső, a másikban nincs. És mi mindig mindent megmagyarázunk, ahelyett, hogy meglátnánk, Isten akarta így. Ezek által a jelek által kívánja hatalmát megláttatni, minket bűnbánatra indítani. Azonban nincs bűnbánat, hiába a további jelzések, sáskajárás, járvány, majd megoldjuk, mi gondolták, ahogy a mai ember is véli. Eszünkbe sem jut már Istent keresni, elgondolkodni az életünk felől, majd megoldjuk a tudás segítségével. Járványok ellenében védőoltásokat fejlesztünk ki, a rovarproblémát megoldjuk permetekkel, közben önmagunkat is mérgezzük, az időjárást előre jelezzük, védekezhetünk ellene. Sőt, már bele tudunk avatkozni, minek nekünk Istent keresni. Bár felismernénk Isten hangját, és meglátnánk a rendkívüli események mögött a minket kereső Urat.

Megrendítő az üzenet: készülj Istened elé, Izráel! Készülj, mert Isten jelen van, és színe elé kell állnod. Készülünk-e az Úr elé állásra? El vagyunk dolgainkkal, a kényelmes életünkkel vagy küzdelmeinkkel foglalva. Leköt a világ gazdagsága, de gondolunk-e arra, hogy az élet nincs a kezünkben? Az Úr bármikor elkérheti lelkünket, Elé kell állnunk, és hogyan tesszük? El van rendezve az életünk, a bűneink? Kerestük Őt, és eljutottunk a Golgotára? Ott megtapasztaltuk az értünk hullt vér bűntörlő erejét? Isten előtt csak Jézus által tudunk megállni, az Ő szentsége, drága kegyelme tarthat meg egyedül. Nem számítanak cselekedeteink, csak a kegyelem. Az egyház készül-e Isten elé? Gondolunk-e arra, hogy az Úr bármikor, akár ma is visszatérhet? Várja-e a menyasszony a Vőlegényt? Annyi mindenre készülünk, de az Úr jövetelét várjuk-e?

Az Úr Jézus megszólítja vendéglátóját, de nem hálálkodik neki a nagyszerű rendezvényért, nem a méltó kiszolgálást, a gazdagon terített asztalt és a jó társaságot méltatja (Lk 14,12-14). Neki is meg meri mondani, ahogy Isten látja mindezt. Nem nagyszabású szórakoztató rendezvényekre van szükség, ahol önmagunkat ünnepeljük és nagyszerűen szórakozunk, jót eszünk és iszunk. Életre, az Úrral való élő kapcsolatra van igazán szükségünk, Isten akaratának keresésére. Ha pedig sok javunk van, akkor azt ne egymásra, hanem a szegényekre, a nehéz helyzetben lévőkre fordítsuk. Mennyire nem örülhetett ennek ez a farizeus, azonban Jézus más, Isten Fia, Ő egészen másképp gondolkodik, és más életvezetést hozott, mint amit eddig megszoktak.

Ismerjük Jézus véleményét, mégis az egyház, a hívők is a farizeushoz hasonlóan cselekszünk. Hatalmas vendégségeket rendezünk, az ige már szinte csak mellékes program, a hangsúly a szórakozáson van. A hívők is gyakran nagyméretű alkalmakat szerveznek névnapok, születésnapok alkalmával, azzal, hogy majd úgyis vissza fognak hívni. Azonban az Úr azért hív el tanítványnak, hogy ebbe a világba belevigyük az Ő gondolkodását, és felmutassuk: lehet másképpen csinálni, mint ahogy azt a többség teszi. Az Ő nyomdokainak a követésére lettünk elhívva, arra, hogy mindig és mindenben Őt kövessük. Figyeljük Urunkat, kérjük a Szentlélek vezetését, az ige erejét és útmutatását. Mert lehet az Urat követve élni akkor is, ha a világ nyomást gyakorol ránk.

Az igazi boldogság nem a viszonzásból származik, hanem abból, amikor amit adunk, azt nem tudják viszonozni. Mi azonban nagyon be vagyunk állva a viszonzásra, olyan nehezen tudunk elfogadni, pedig Isten is úgy ajándékoz, hogy semmit nem vár érte. Az egyetlen, amit tehetünk, az elfogadás. A kegyelmet is ingyen, Jézusért kapjuk, nem kell érte fizetnünk. Ezt a személetmódot bízza tanítványaira az Úr. Amit Tőle kaptunk, adjuk tovább.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.