O
|
lyan jó látni,
hogy Istennek mindenre kiterjed a figyelme, és ad mindenkinek esélyt az újrakezdésre
(Józs 20,1-21,45). Azok a gyilkosok,
akik nem szándékosan öltek, lehetőséget kapnak arra, hogy megmeneküljenek a
család bosszújától, és újrakezdjék az életüket.
Istennek minden ember fontos, azok is, akikről mi már lemondunk, akiket
megbélyegzünk. Menedékvárosokat jelöltet
ki a gyilkosok számára, oda kell menniük, és ott oltalmat találnak. A gyilkosnak
magának kell ezt a helyet felkeresni, csak ott lesz biztonságban. Nem elég egy
másik településre elköltözni, az Úr által kijelölt helyre kell menni, csak ott
van élet és biztonság.
A menedékvárosokban papok éltek, így a gyilkos ott lelkigondozásban is
részesült. Isten a menedékvárosokat a
papokra bízta. Ők tudtak vigasztalást nyújtani, és ők készítették fel ezeket az
embereket a további életre. Isten szolgái
a válságba jutott embereket tovább tudják segíteni, mert az Úrral való
kapcsolat felemel és megerősít.
Isten nekünk is készített olyan helyet, ahová életünk terheivel mehetünk.
Nem egy város van kijelölve immár, hanem a Golgota keresztje. Ott nyerünk, a
rajta meghalt Úr Jézus által, menekülést, szabadulást és oltalmat. Ez az oltalom
kiterjed Isten haragjára is. Azonban
nekünk is az Úr Jézusig kell eljutni. Nem elég egy felekezetig vagy egy
lelkészig, hanem Jézusig, a keresztig kell menni. Csak a kereszt alatt hull le a
teher, és csak Jézus vére mos meg a bűneinktől. Jó, hogy ma még él ez a
lehetőség, van hová mennünk, van kit megkeresni.
Ráadásul nem csupán a nem szándékos gyilkos, hanem minden ember
felkeresheti Őt bűneivel. Nem kell már a bűn elhordozhatatlan terhe alatt
összeroppanni, mert van egy hely, a Golgota hegye, a kereszt töve, ahol lehull
a teher. Jöhetsz, ahogy vagy, nem kell magad előbb rendbe hozni, mert az amúgy
sem lehetséges. A tékozló fiú is úgy indult haza, ahogy volt. Testi-lelki
roncsként indult, és az Atya úgy fogadta őt vissza. És majd az Atya hozta Őt rendbe. Jöjj, és
engedd, hogy az Úr hozza rendbe az életed. Ne te próbálkozz újra, ne akard összeszedni
a még maradék erőd, hanem bízd Rá magad. Ami neked nem sikerült, az Neki
sikerülni fog.
A papok és a léviták is megkapták a maguk városait, mert Isten nem
felejt el senkit. Talán izgultak, ahogy mi is szoktunk, mi lesz velünk, mi
kimaradunk. Esetleg megjelent a szívükben a féltékenység, ők jobbat, szebbet
kaptak, mi meg csak a maradékot. De nincs ilyen, nem zúgolódnak, mert tudják,
hogy a pusztában rossz vége lett a zúgolódásnak. Helyette élő hittel bízhatunk Benne, el van
készítve az örökség, és a maga idejében meg is kapjuk. Csak ki kell azt várni.
Az Úr Jézus rendszeres imaéletet élt (Lk 11,1-28). Folyton látták
tanítványai imádkozni, és ez belőlük is előhozta az imádkozás utáni vágyat.
Úgy gondolták, nem tudnak jól imádkozni, és kérték Jézust, hogy tanítsa meg őket. Jót
kértek, mert valóban magunktól imádkozni sem tudunk. Ő egy mintát adott, mert
az igazi imádság az Úrral való élő és személyes kapcsolatból fakad. Minél
jobban megismerem, annál könnyebben megy az imádkozás, mert tulajdonképpen
beszélgetés lesz.
Nemcsak a formulát mondja el, hanem arra is megtanít az Úr, milyen lelkülettel
imádkozzunk. Úgy menjünk mindig Hozzá, mint a Barátunkhoz. Minden imádság a Barátunk felkeresése. És ahogyan egy barátot minden problémánkkal,
gyakran még lehetetlen időben is megkeressük, úgy jöhetünk Őhozzá is. Jézusnál
nincs lehetetlen időpont, mindig mehetünk Hozzá.
Benne van az is, hogy mi nagyon is rászorulunk Urunk segítségére. Úgy
vagyunk pont, mint ez a példázatbeli ember, nincs semmink, amit adhatnánk. És ez
nagyon igaz az igehirdetőkre, bizonyságtevőkre. Mindig úgy kell az Úr elé
állni, nincs mit enni adni a gyülekezetnek, a másiknak. Az igehirdetés lényege ez, nekem nincs
semmim, de kérek a Barátomtól, mert Neki van.
Az Urat mindig lehet zavarni, sőt, várja, hogy zavarjuk. Várja, hogy most
is úgy menjünk, Uram, nincs kenyerem, nincs mit adnom azoknak, akikkel ma fogok
találkozni. Nincs szeretetem, békém, megértésem, erőm, nincs üzenetem, de kérlek,
adj nekem. Kérjünk Tőle bátran, hittel, és akkor másképp alakul körülöttünk az
élet.
Azzal erősíti meg az imádságban való bizalmat, hogy rámutat, gonosz
létünkre is jót adunk a gyermekinknek. Mennyivel
inkább ad a ti mennyei Atyátok. Mennyivel inkább, ezt nem szabad elfelejteni,
ha mi is adunk, Ő mennyivel inkább. De kérni kell, természetesen azt, amire
szükségünk van. És mi ez? A Szentlélek! Őreá van minden tanítványnak a
legjobban szüksége.
Jézus az ördögök, a tisztátalan lelkek felett is Úr. Ő meg tud
szabadítani mindattól, ami némává tesz. Mert gyakran, amikor Őróla kellene
bizonyságot tenni, elnémulunk. Amikor az Úr tölti be a szívünket, megszólalunk.
Ha Ő adja lényünk tartalmát, tudunk miről beszélni.
A szabadításhoz kötődik: Jézus az erősebb fegyveres, Ő kötözi meg a
gonoszt és ad szabadulást. De a gonosz helyét ne hagyjuk üresen. Engedjük be
oda Jézust, és Ő a garancia arra, hogy amitől megszabadultunk, az nem fog többé
visszatérni. Azonban ha Jézusnak nem adjuk át az életünk feletti uralmat,
minden rossz visszatér, mert tőlünk nem ijed meg az ördög. Egyedül az Úrtól
fél, és ahol jelen van, ott nem tud meglenni, mert Jézust képtelen elviselni,
mivel nem akar meghódolni Előtte.
Amint vagyok, sok bűn alatt
1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád
magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki
megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc,
bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S
derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza
lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s
majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése