Megalkuvás nélkül

M

a is ítéletes üzeneteket olvasunk, többször is ismétlődik: három, sőt, négy bűne miatt büntetem meg (Ám 2,1-16). Elsősorban ez sok bűnt jelent, és teljes kegyetlenséget, különösen Izráel szomszédjai életében. Edómról olvassuk, hogy elfojtotta szívében az irgalmasságot. Nem vette figyelembe, hogy Izráel népe Ézsaú ágán testvérnép. A kíméletlen erőszak határozta meg magatartásukat. Milyen indulatokat engedünk érvényesülni? Jó ezt végiggondolni, mert az irgalom ott volt bennük is, de elfojtották magukban, nem engedték megnyilvánulni. És ez rámutat arra, hogy Isten ad lehetőséget legyőzni negatív gondolatainkat és indulatunkat, ha Őt segítségül hívjuk, van esélyünk. De megtesszük-e? Káinnak azt mondta az Úr: a bűn az ajtó előtt áll, rád vágyódik, de te uralkodhatsz rajta. Mi pedig, mivel megtapasztaltuk az Úr Jézus kegyelmét és átélhetjük, hogy már Ő él bennünk, győzhetünk indulataink, a sátán kísértése fölött.

Szüntelen tombolt haragjai, mindvégig kitartott dühében. Ez a lényeges, kitartok a düh, a harag mellett, vagy az Úrhoz menekülök, és nem engedem, hogy a nap lemenjen a haragommal? Ez a lehetőség adva van, amikor az Úr elé állunk és Vele zárjuk le a napunkat, megszabadulunk a haragtól is. Krisztus megszabadít, és nem engedi, hogy átvigyük egy másik napra. Mit vigyünk át? A kegyelmet! A kegyelemben újulhatunk meg mindennap, mert Isten gyermeke minden egyes nap kegyelemből él. Igen, nem a magunk erejéből, hanem kegyelemből; maga a feltámadott Úr Jézus is azt mondta, elég neked az én kegyelmem. Igen, a kegyelem elég, legyőzni haragunkat és önmagunkat.

Sorra kerül Júda is, a saját népét sem hagyja ki az Úr az ítéletből. Azonban, amikor a próféta szava felcsendül, az még a kegyelem ideje. Szembesít önmagunkkal, mégpedig azért, hogy megbánva bűneinket, kegyelemért kiáltsunk. Meg kell tudniuk, hogy Isten másképp látja őket. Ők meg vannak magukkal elégedve, mint általában mi is. Azonban az Úr nem a külső jegyekre figyel, hanem az igének való engedelmességet várja el.

Ebben került mínuszba Júda. Az igét megvetették, nem tartották meg, amit Isten mondott nekik. De hogyan állunk mi ezzel? Miképpen viszonyulunk az igéhez? Komolyan vesszük, vagy inkább kibújunk követelése alól, mert az túl szigorúnak tűnik? 

Izráelről is elmondja véleményét az Úr, és ez a próféta számára nem is egyszerű küldetés, mivel Júdából származik. Borzasztó, milyen mélyre is süllyed ez az országrész. Mennyire nem érték már az ember, és csak az anyagiakat nézik. Mindenből, még a másik emberből is pénzt akarnak szerezni, ezért adják el rabszolgának. Erkölcsileg is nagy bajok vannak, de miért következett ez be? Miért ez a mélyrepülés? Azért, mert elfordultak Szabadítójuktól, bálványokat imádtak. A bálványkultusz laza, szinte mindenki azt csinál, amit kedve és érdeke diktál. A bálványok nem vonják az embert felelősségre a bűnért, az erkölcstelenségért, az elnyomásért, de Isten számon kéri. Szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy Isten akkor is számon tartja őket, ha ők már nem törődnek Vele. Isten nem mond le rólunk, látja a szívünkben lévő indulatot, és az életvitelünket is, szól, mégpedig azért, hogy bűnbánatra jussunk és korrigáljunk.

Amit Izráelben látunk, az köztünk is előfordul. Nemcsak ők itatták a názírokat, de hányszor mi is alkohollal kínáljuk az embereket, olyanokat, akiknek inkább kárukra, mint javukra szolgál az ital. Ma is megtörténik, hogy megmondjuk az Úr szolgáinak, milyen dolgokról ne beszéljenek. Ha beszélnek azokról a bűnökről, problémákról, amik érintenek minket, megsértődünk és elmaradunk a gyülekezetből. Azonban az Úr Jézus erről az útról vissza tud fordítani, erőt ad, hogy megváltoztassuk régi beidegződésünket, és bátorságot ad ellentmondani a rossz szokások gyakorlásának.

A farizeusok egyik vezetője meghívta az Urat ebédre (Lk 14,1-6). Na, végre, nyitnak, gondoljuk. Azonban nem erről van szó, testközelből akarják megfigyelni. Azért voltak ott, hogy majd vádolhassák, támadhassák. Milyen szívvel vagyok Jézus körül? Azért hívom, mert én akarok megváltozni, új életre jutni, vagy azért, hogy lehetetlenné tegyem az evangéliumot? Az Úr nagyon jól ismeri szándékukat, és mégis elmegy. Sőt, mivel ismeri a szándékukat, mégis meggyógyítja a vízkóros embert. Az Úr soha nem igazodik emberek szándékához, hanem mindig és mindenütt ugyanaz. Ő mindig ugyanúgy viselkedik, és nemcsak a tanítványok, a szimpatizánsok, hanem az ellenségek gyűrűjében is tanít és gyógyít. Hányszor megalkuszunk, félünk, nem merünk azok lenni, akiknek az Úr akar látni. Az Úr megalkuvás nélkül vállalja az Atyát, Isten országa erejét és hatalmát.

Csodálatos az Úr, Ő most is ezt a beteget látja, őreá figyel, és meggyógyítja, akkor is, ha ebből baja származik. Nem beszél soha a levegőbe, azt mondta, a hátralévő időben is gyógyít és ördögöket űz ki, és valóban teszi is. Kérdést intéz az ott levő törvénytudókhoz és farizeusokhoz, amire ők nem tudnak felelni, mert mit is mondhatnának. Az élet mindent beelőz, szombaton is az élet mentése a legfontosabb, sőt, az az igazi istentisztelet. Olyan jó, amikor az Úr elé kerül az életünk, Ő nem szabályokban, "szabad vagy nem szabad"-ban gondolkodik, hanem lehajol a bűnöshöz, és megmenti. Ha az Úr elé kerülsz, van remény. Ne hallgass emberekre, keresd és figyeld Őt. Ellenségei előtt kész meggyógyítani ezt a beteget. Nyíltan kiáll mellette, vállalja, és élettel ajándékozza meg. Ő mindig vállal minket, élete árán is megtette, sőt, odaadta értünk a Golgotán. Az Úr ma is megérint igéje által, és amikor ez megtörténik, rendbe jövünk. Csakis Ő tud rendbe hozni, szolgálatra, Istent dicsőítő életre felszabadítani. Vállaljuk mi is bátran a megmentésre szorulókat. Ne figyeljünk mások véleményére, hanem hirdessük mindenkor az evangéliumot.

Ezt követően ellenfeleihez fordul, és megkérdezi, hogy ők mit tesznek, ha gyermekük vagy jószáguk bajba kerül szombaton? Hagyják elpusztulni? A kérdésben benne van a válasz is, azonnal cselekszenek, és kimentik. Szinte látja, hogyan ugrunk az Úr napján is, amikor saját érdekeinkről van szó. Nem tudtak mit felelni, mert mit is lehet erre mondani, úgy van, ahogy mondod, Uram. Engedjük, hogy az Úr akarata, Lénye irányítson minket.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.