Megtalált juh

M

indig azon a nyelven szól az Úr, amelyet megértünk (Ám 7,1-17). És ha az igét, a prófétai üzenetet nem veszi komolyan a nép, az ítélet szaván beszél. Isten értünk cselekszik, meg akar menteni az ítélettől, és örök életre vonz, illetve azon munkálkodik, hogy a mindennapjaink az Ő akarata szerint teljenek. Azt akarja, hogy az Ő népe úgy éljen, hogy mások is észrevegyék a különbséget, és keressék az Urat.

Prófétai látomásban jelenti ki az Úr a közelgő ítéletet, amellyel Izráelt sújtani készül. Látja a próféta Istent teremtő munkája közben, sáskákat hoz létre, ezeknek lesz a speciális feladata minden zöldet elpusztítani, és ez által kenyérhiány, éhínség sanyargatja a népet. Azonban a próféta nem kárörvend, hanem fáj neki mindaz, amit az Úr megmutat, együttérez az elnyomott, kizsákmányolt szegényekkel, és közbenjár értük. Bocsánatért esedezik, és az Úr meghallgatja őt. Urunk könyörüljön rajtunk, adjon megtérést, adja, hogy meghalljuk szavát, és ne kelljen keményebben szólni. Imádkozzunk, hogy ne családok széthullása, függőségek kialakulása, háborúk kitörése után, hanem már most halljuk meg, amit az Úr mond. Rendüljünk meg most, és tartsunk bűnbánatot. Isten azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk, és az életünk Róla beszéljen. Hordozzuk mi is imádságban kortársainkat, a mai embert, ragyogtassa fel az Úr előttünk az Ő kegyelmét.

Azonban ha nem lesz bűnbánat és az Úrhoz való visszatérés, életváltozás, az ítélet bekövetkezik. A végtelenségig nem lehet halasztani, mert Isten nem azért ad haladékot, hogy a bűnt szaporítsuk, még nagyobb jólétben éljünk, másokat nyomorba taszítva. Azt akarja, hogy Jézussal egy minőségileg másabb életet valósítsunk meg.

Az üzenetet meghallották, akiknek hallani kellett. Ezt jelzik a reakciók. Bétel papja elmondja a királynak, hogy tűrhetetlen, amit Ámósz beszél. Így nem lehet viselkedni, így nem lehet beszélni. Mert csak a simogatást, a szeretetről szóló semmit sem érő langyos beszédet tűrik. A dicséretet, amikor Isten emberei méltatják még a gonoszságot is. Amikor Isten üzenete szól, amikor az ige szívünkbe hatol és megmutatja a valóságot, és elmondja, ilyen vagy, az ma is tűrhetetlen. Ilyen beszédet nem akarunk hallani. Az tűrhetetlen, amikor bűnről, megtérésről szól valaki, tűrhetetlen, amikor Isten ítélete is megjelenik. Mi azt akarjuk hallani, hogy Isten meg van velünk elégedve. Elég Neki az üres templom, az egy évben egyszeri istentiszteletlátogatás. Meg van elégedve a világtól nem különböző életünkkel. Nincs megelégedve - hirdeti az ige. Azért küld prófétát, mert változást akar.

Ámószt is megszólítják: Te látnok! Menj el innen! Elküldik a prófétát. Nem kellesz, menj! Mert az igehirdetőt el lehet küldeni, ez igaz, de Istent nem. De Ámósz nem ijed meg! Miért? Mert nem magától szól, elhívása és küldetése van. Ezért nem alkuszik meg, nem igazodik, nem elvárásoknak akar megfelelni, hanem egyedül az Úrnak. Bár tudnánk mi is ilyen határozottan képviselni Isten akaratát. Mi a titka? Elmondja, hogy ő nem próféta, csak egyszerű tehénpásztor, de elhívta őt az Úr. Ez a titok, a mindennapokban is Istennel járt. A tehenek mellett is meghallotta a hangját, és átélte az elhívást. Ő pedig ment. Ilyen egyszerű ez. Mindenütt, még a munkahelyen is lehetünk kapcsolatban az Úr Jézussal, meghallhatjuk, amit mond. A munkában is el lehet olvasni a mai részt a Szentírásból, és ott is lehet élni, amit kér az Úr.

Megdöbbentő, hogy Istennek elég ennyi, megszólít egy tehénpásztort, és egyenesen küldi az üzenettel népéhez. Nem képezi ki előbb egy főiskolán. Nem járatja rétori iskolába, csak küldi, menj, és vidd az igét. Nem tudom, ma mennyi esélye lenne egy Ámósznak, engednénk-e szóhoz jutni? Valószínűleg mi is a diplomáját kérnénk, és ha nincs, mehet. Az élet pedig változatlanul megy tovább. Nem is gondolnánk, hogy magát Istent küldtük el. Vegyük komolyan az Úr szavát, ne azt nézzük, szépen szól-e, hanem mindig a tartalmára koncentráljunk.

Vállaljuk azt az üzenetet, amit rák bíz az Úr. Ne arra figyeljünk, mit mondanak mások, hanem adjuk tovább az evangéliumot. Ma is pont erre van szükség. Akinek van füle a hallásra, az használja, és hallja meg, amit az Úr mond. Mert a prófétát el lehet ugyan küldeni, de Bétel papja is megtapasztalja majd az Úr szavának a beteljesedését. Nem azt kell mondani, hogy ilyen nem történhet velem, velünk, hanem az ige szerit kell cselekedni, akkor elmaradhat az ítélet.

Sok évszázad telt el Ámósz kora óta, és ennek ellenére nem változott semmi (Lk 15,1-7). Eljött a Messiás, ám a vezető réteg nem tolong körülötte, nem isszák a szavát, nem kérik az életükbe való beavatkozását. Ők inkább zúgolódnak Jézus ellen, semmi nem tetszik nekik. Miért? Mert Jézus életfordulatot hirdet. Nem megerősíti őket eddigi életükben, hanem megtérésre szólít fel. Ez azt jelenti, hogy a vezetők fölött is Jézus az Úr, és ezt nem akarják. Mint ahogy ma is sokan ezt nem akarják. Jézus ne szóljon az életünkbe, mi mindent megoldunk magunk.

Kik keresik fel? A bűnösök, a vámszedők, tehát az elrontott életű emberek, azok, akiknél ez már látszik is, akiknél ezt már nem lehet titkolni. Ők bűnösök, náluk van valami baj, ezt mindenki láthatja. Mert azt gondoljuk, hogy csak ott van baj, ahol az látszik is. Vizsgáljuk meg a szívünket, legyünk őszinték, és valljuk meg, ha még nem is látszik, de itt van a szívemben a romlás, a bűn. Ne várjuk meg, amíg láthatóvá válik a tetteinkben is.

Akiknek láthatóan elromlott az életük, akiket ezért megvetettek, kirekesztettek, azok keresik Jézust. Igyekeznek, hogy hallgassák Őt. Ott vagyok-e már ezek között, igyekszem-e hallgatni az Urat? Jézushoz igyekeztek, te hová igyekszel ma? Jézushoz? Rádöbbentél, hogy Őt kell keresni, és ezért Őt teszed az első helyre? Igyekszel Hozzá, mindent félretéve? Ezek az emberek meglátták, hogy mindennél fontosabb Jézushoz menni. Ki tudja, lesz-e újabb lehetőség, és ezek akartak gyógyulni, szabadulni, életüket rendbe hozni. Az élet az első, többet ér a pénznél, maga Jézus mondta, több az élet, mint az eledel és a ruházat. Igen, több. Mit ér, ha mindent megszerzünk, amire lehetőségünk nyílik, csak éppen belebetegszünk, rámennek kapcsolataink, széthullik a családunk, és elkárhozunk?

Ezek az emberek felismerték, hogy mindennél fontosabb az életek Istennel való helyes kapcsolatba állítása. Mindent megelőz az Istennel való kapcsolat rendbetétele, a belső megújulás. És ha ez megtörténik, az Úr ereje és vezetése által elkezdhetjük újraépíteni azt, ami tönkrement, de már a kősziklára, Krisztusra.

Amikor nehezményezik az Úr mentő szolgálatát, akkor egy juhról mond példázatot, amelyik elveszett. Nem tudjuk, miért és hogyan történt, de tény, hogy elveszett, elmaradt a nyájtól, nem volt ott a többi között, amikor a karámba terelte őket. És a pásztor fogja magát, otthagyja a kilencvenkilencet, és addig megy az elveszett után, amíg meg nem találja.

Az Úr elveszettnek lát minket, de ebbe nem törődik bele. Fontos és értékes számára az az egy is. Nem azt mondja, maradt még kilencvenkilenc, hanem elindul megkeresni azt az egyet. Ilyen Urunk van, így szeret. Vállalja csak érted a fáradságot, veszélyezteti életét, sőt, majd meg is hal érted a kereszten.

Öröm van a mennyben egy megtérő bűnös miatt, add, hogy neked örüljenek. Isten szemében érték vagy, bármerre jársz is, és bármennyire megtépázott is az élet. Ő megkeres, te pedig engedd, hogy visszavigyen a nyájba. Nemcsak elveszett, hanem megtalált bárány is van. Mi is lehetünk megtaláltak. Az is benne van, hogy mi is keressük az egy elveszettet, menjünk utána, amíg meg nem találjuk.

SZÁZ JUHOCSKÁM

1.  

Száz juhocskám mind együtt legelt.

Egy közülük vajon hova lett?

Valahol a zöld erdőbe’ bent,

A jó útról jaj, de messze ment!

2.  

Megyek, megyek, megkeresem őt,

Bejárom az erdőt és mezőt.

Legyen az út bármilyen kemény,

Juhocskámat visszahozom én.

3.  

Visszahozom az én vállamon,

Összetörve, sebezve nagyon.

Sebeire balzsamot teszek,

Ó, milyen nagy ez a szeretet!

4.  

Ó, milyen nagy ez a szeretet,

Melyet kimondani se lehet,

Ott a béke, ott a nyugalom

Drága, hű szíveden, Jézusom!

Isten áldásával.