Azonnal

I

sten világában csodálatos rend van (Préd 3,1-22). Itt nem látunk összevisszaságot, kapkodást, hirtelen ötleteket, minden a maga eltervezett útján halad. Az életünk sem a véletlen műve. Isten tudatos terve és munkája az, hogy vagyunk. Ő rendelte el, mikor és hová szülessünk. Ezt azért fontos látni, mert sok ember képtelen elfogadni a kort és az időt, amelyben született. Gyakran más korokról ábrándozunk, és azt gondoljuk, jobban alakulna az életünk, ha az általunk elképzelt időszakban születtünk volna. Ugyanígy, sokaknak a családjuk elfogadása is problémát jelent. Igénk most a szívünkre helyezi: Isten akarta az életünket, és azt is, hogy most és ide szülessünk. Ő ajándékozta a családunkat is. Mindent Tőle kaptunk. Azért állított ide, hogy az életünk a magunk helyén bizonyságtétel legyen. Azt akarja, hogy Őt megismerjük, és ezt az ismeretet adjuk tovább, éljük bele abba a környezetbe, amelyben vagyunk. Az ige segít önmagunk és helyünk elfogadásában. Mert nem mindig a helyváltoztatás a megoldás. Az a kérdés, kivel élem az életem? Ha ismerem az Urat, és rábízom magam a vezetésére, a nehéznek tűnő helyen is lehetek boldog és kiteljesedett. Mert ahol az Úr jelen van, ott másabb az élet.

Pál apostol is arra vezeti rá az Úr tanítványait, hogy használják ki az Úrtól kapott alkalmas időt (Ef 5,15-17). Nem mindegy, hogyan éljük meg mindennapjainkat, mert az idők gonoszak. A lehetőségek elmúlnak, az évek repülnek. Kihasználtam az időt? Jól használtam ki? Felismertem, hogy most van a bizonyságtételnek, a szolgálatnak az ideje? De az idő jó felhasználása nem jelent kapkodást, hanem azt, hogy csak akkor cselekszünk, ha megértettük, mit is akar Isten. Ez a legfontosabb, megérteni az Ő akaratát. Lehetséges ez? Igen, hiszen azért kér erre az apostol.

Salamon bizonyságot tesz Isten teremtő munkájáról. Látja, hogy mindent az Úr alkotott, és túllát a láthatókon is. Felismerte, hogy van örökkévalóság. Isten elénk tárta: azt akarja, hogy ismerjük meg. Lássunk túl a látható világon, és ismerjük meg Isten világát. Ez azt is üzeni: több az élet, mint ez a néhány évtized. Nem ennyi az élet, mint amit látunk belőle. Azért adta az igét és küldte el az Úr Jézust Isten, hogy az örökkévalóságot megismerjük. Ez magunktól, értelmünkre alapozva nem megy. Ő azonban kijelentette magát a Fiúban, és aki megismeri a Fiút, az megismeri az Atyát és az Ő világát is. Magunktól nem ismerhetjük meg Istent, de mivel Ő kijelentette magát, aki keresi Őt, az megtalálja. Hiszen azt akarja, hogy megtaláljuk Őt, és békességet nyerjünk Általa.

Isten alázatra tanít, azt akarja, hogy ismerjük fel, mi is az Ő teremtményei vagyunk. Nélküle nem teljes az életünk. Isten nélkül az ember élete nem különbözik az állatétól. De Isten elküldte Jézust, és Általa győzött a halál fölött. Nézd Jézust, Ő visszajött a halálból, és elmondja, nem ér véget az élet a sírral. Isten elé fogunk állni. Ezért lényeges, hogy már most átéljük az Ő bűnösök iránti szeretetét.

Isten munkája örökké megáll, így áll a kereszt, a megmentés helye. Kétezer év óta áll, és aki odamenekül, kegyelmet talál. Az ott bemutatott áldozat tökéletes, nem kell hozzátenni, nem kell javítani rajta. Ma is ott gyógyul a szív. Menjünk a kereszthez, ha gyógyulásra van szükségünk. Boruljunk le az Úr előtt, és engedjük, hogy bűnbocsátó szava rendbehozzon. A bűnbocsánat gyógyítja meg elromlott életünket.

Új lehetőségeket kapunk az Úr Jézus Krisztus követőiként (Lk 12,35-40). Már nem a földi dolgok kötnek le, már nem azok jelentik a kincset, hanem az Úr maga, és az Ő országa. Kegyelem, hogy megismerhetjük Isten országát, és polgáraivá válhatunk. Itt más irányt kapunk, már nem a földi javak megszerzése tölti ki az időnket, foglalja le erőnket, hanem a mennyei kincsek megszerzése. Nem mindegy, mit akarunk megszerezni, mire törekszünk. Az Úr úgy láttatja övéit, mint akik mennyei kincsekre törekszenek, akik Neki szolgálnak. Aki ismeri az Urat, az felszabadul egy újfajta életvitelre. A mindennapjaiért már nem aggódik, mert tudja, hogy az Atya gondoskodik azokról. Az ő feladata a szolgálat. A tanítvány Krisztus szolgája ezen a földön. Az Ő akaratát igyekszik megcselekedni. Mi az Ő akarata? Keresztünket felvéve, magunkat megtagadva kövessük Őt, a bűnösök megmentésében. Mert Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. És az elveszettek keresését bízta ránk.

Ez teljes idejű munkakör, nem csak ritka pillanatokra, istentiszteletek idejére korlátozódik. Azt helyezi a szívünkre, hogy legyünk hasonlók a szolgákhoz, akik Uruk távollétében is úgy végzik a munkájukat, mintha ott állna mellettük. Azzal a lelkülettel végezzük a ránk bízottakat, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat az Úr. A szolgák azért vannak felövezve, hogy amikor jön a gazda, készek legyenek szolgálni neki. A fel nem kötött bő ruha nem teszi lehetővé a gyors mozgást. A meggyújtott lámpás pedig a fáradhatatlan szolgát jelezi, aki nem a maga kényelmét keresi, hanem végzi, amivel megbízta gazdája. Végzi éjjel is. A lámpa ég, tehát várakozik, vigyáz, úgy végzi a feladatát, mint az őrszolgálatot teljesítő katona, tudja, hogy most aludni nem lehet.

Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az Úr, mert asztalhoz ülteti őket és felszolgál nekik. Mennyi mindenhez kötjük a boldogságot, és az Úr rámutat: az igazi boldogság, ha találkozunk az Úrral, amikor megjön. Ha átéljük, hogy hűek voltunk, és Vele lehetünk. A boldogság Krisztusból fakad, és már most elérhető. Ő mindennap érkezik. Megtalál? Miben talál?

Azonnal ajtót nyitnak a megérkező Úrnak - mivel várták, nem tudta őket meglepni. Ne engedjük meglepni magunkat, legyünk éberek. Legyünk készek, amikor jön, azonnal nyitni az ajtót. Ne tétovázzunk, ne lepődjünk meg, hanem aki várja Őt, higgye, hogy meg is fog érkezni. Csak az tud azonnal ajtót nyitni, aki éber, akit nem a világ, hanem az Úr várása, a Neki való szolgálat köt le.

VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!

1.  

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2.  

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4.  

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

Isten áldásával.