Immánuel: Van hely

smét az Úr beszédének meghallására szólít fel a próféta, mert hiába szólt eddig, nem hallották meg (Ám 5,1-27). Mire alapozza ezt? Ha elmondta nekik a beszédét, csak hallották? Igen, meghallgatták őt, de nem látja az életükben a változást. Mert az ige meghallása azt jelenti, hogy van változás. Ebben az esetben az Úr azt várta, hogy a bálványkultusz helyei elnéptelenednek. Nem járnak oda többé az emberek, és kidobálják a bálványokat, lerombolják a hamis oltárokat, elzavarják az idegen papokat.

A megtérés is azt jelenti, hogy van változás az életemben, vannak dolgok, amiket felszámolok, mert látom, hogy nem összeegyeztethetőek az igével, Isten akaratával. Efézusban sok könyvet elégettek, mert meglátták, hogy az okkult dolgok nem Istentől valók, azok bűnök, amelyek elválasztanak az Úrtól. A bűntől és annak minden formájától meg kell szabadulni az Úr ereje által.

Határozott felszólítást hallunk: engem keressetek, és éltek, és követi a tiltás is, amiben ott a változás, a más irány. Engem keressetek, és ne menjetek többé oda, ahol a bálványokat imádják, ne vegyetek részt azokon az összejöveteleken. Benne van az is az igében, engem keressetek, ha élni akartok, mert én vagyok az Élet. Igen, aki keresi az életet, Isten felé induljon, Őt keresse, és aki Őt keresi, az meg is találja, az felismeri, hogy olyat kap, amit senki és semmi más nem adhat meg.

Azért is biztat az Úr az Ő keresésére, mert ha Hozzá fordulunk, Őt hívjuk segítségül, elmarad az ítélet. Ahogyan ott elmarad az idegen, nagy birodalom pusztító támadása, úgy elmarad Krisztusért a bűneinkért való felelősségre vonás. Isten a kereszten Jézuson kérte számon bűneinket. Keressétek az Urat, és éltek - megismétlődik a felszólítás, Istennek van hatalma megőrizni benneteket, de ha nem keresitek Őt bűnbánattal, hiába mentek a kultuszhelyekre, Bételbe és a többi istentiszteleti helyre. Senki és semmi nem segíthet rajtatok. Igen, ha nincs megtérés és visszafordulás a bűn útjáról, semennyi istentisztelet, templomlátogatás, különleges alkalmak szervezése sem segít. Csak egyedül a kegyelem.

Keressétek a jót, és a ne a gonoszt, akkor veletek lesz az Úr - a jó keresése Isten és az Ő akaratának a keresése. Azt keressék, és arra figyeljenek, amit Isten az igében kijelentett nekik, és ahogyan elődeik megélték az Úr szavát. A rossz keresése a pogány népek életformájának a követése, amikor a nem hívők lesznek a minta, és hozzájuk igazodnak. Keressük mindig azt, ahogyan az Úr Jézus élt, figyeljünk az Ő útmutatására.

Ez fontos, mert Izráel népe megtartotta ünnepeit, voltak összejöveteleik, de Istennek ez nem tetszik. Így szól: „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben” (21). Ez nagyon megdöbbentő, hiszen az Ő nevében jönnek össze, az emberek úgy gondolják, mindez tetszik Istennek, és közben a hideg rázza ki, gyűlöli ez egész ceremóniát. Miért? Mert Ő nincs jelen, nem Róla szól az egész, csak egy jót szórakoznak. Vajon mit mond az Úr a mi alkalmainkra?

Az Úr az Isten országába való bejutást a mi felelősségünkké is teszi (Lk 14,15-24). Rámutat: nem bízhat senki származásában, vallási hovatartozásában, hanem csak egyedül a kegyelemben. Az Úr Jézus hívogat az Országba, de nekem kell a hívó szót meghallani és felismerni a belépés szükségességét, sőt, azt, hogy ez mindennél fontosabb. Rajtam múlik, hogy a földi élet szempontjából fontos, sürgős dolgokat alárendelem-e az Isten országának. Meglátom-e, hogy amikor Jézus keres és hív, semmi sem lehet fontosabb? Ha igen, ha bármit elé teszek az Úrnak, magamat zárom ki a Vele való örömből, az örök életből.

A nagy vacsora példázatán keresztül mondja el mindezt, és helyezi a szívükre a döntés komolyságát. Egy ember nagy vacsorát készített, és amikor minden kész, vagyis a meghívottaknak csak meg kell jelenniük, akkor küldi a szolgáját, hogy hívja el azokat, akiket már korábban értesített erről az alkalomról.

A szolga megy, és örömmel mondja, immár minden kész, gyertek, csak jönni kell, és végre együtt lehettek a Gazdával. Csodálatos alkalom vár rátok, a Gazda mindent elrendezett, vár benneteket. Ez a szolga az Úr Jézus Krisztus, Ő hívogat és mutat rá: minden kész, minden feltétel adott a vacsorára való belépéshez. A kereszten rendeződött el minden, ott lett kifizetve a belépő. És ott kapjuk meg a menyegzői fehér ruhát. Csak menni kell, ez a mi dolgunk.

A meghívás pillanata azt jelzi, hogy a szolga akkor toppan be, amikor épp nem várják, mindenki el van foglalva fontosabbnál fontosabb dolgokkal. Tulajdonképpen a mindennapi élet dolgaival, amik önmagukban fontosak. Azonban meg kell tanulni, hogy a Gazdánál, az Úrnál semmi sem lehet fontosabb. Ebben a pillanatban kiderül, kihez, mihez kötődik a szívem, ki vagy mit szeretek igazán? Ezek az emberek mindent jobban szerettek, mint a Gazdát. Nem tudták félretenni fontosnak vélt dolgaikat a meghívás, a vacsora kedvéért. Annyira betöltötte lényüket a föld, az új ökrök megléte és a házasság, hogy nem tudták ezeket elhalasztani. Mi tölti be a szívemet? Mi a fontosabb Istennél? Mi az, ami miatt nem hallom meg a hívást, vagy nem mozdulok, amikor az Úr hív? Annyi minden fogva tud tartani. Mert ezek az emberek társadalmilag szabad polgárok voltak, szívük szerint azonban rabok. Minek vagyok a rabja?

Ments ki, nem mehetek, mondják a szolgának, azt gondolják, a Gazda majd hozzájuk igazodik. Jó tudnunk, hogy Isten nem igazítja hozzánk időpontjait, nem helyezi át az alkalmat, de nem is marad el. A vacsora meg lesz tartva, mert annak van az ideje, és minden kész, de akiket odavártak, kimaradnak. Nem az örök élet marad el, hanem te maradsz ki belőle, ha nem hallod meg az Úr hívását, ha mást fontosabbnak tartsz.

Nem marad üres a vacsora terme, lesznek vendégek, mégpedig olyan emberek, akik álmukban sem gondolták, hogy oda kerülnek. Olyan vendégsereg gyűlik össze, akik magukat nem tartották méltónak, de alázattal, bűnbánattal elfogadták a meghívást. Ezek nem tudnak mit felmutatni, nincs mivel büszkélkedniük. Ezek bűnösök, és ilyen bűnösöket vár ma is az Atya. Ez a példázat az esélyről szól, igen, bárhol legyél is, van számodra esély, az új életre, az üdvösségre. Ezt az esélyt az Úr Jézus kínálja. Nem számít, hol voltál eddig, talán te is az utcán vagy az utak mellett éltél eddig, Isten nélkül, reménység nélkül. Halld meg: az Úr hív, mert még van hely. Van számodra is hely, gyere, hogy ne maradjon üres! Van hely, megy haza a szolga, és jelenti a Gazdának, és ez örömhír mára: van hely, Isten neked is készített helyet. De van-e nálad hely az Ő számára?

VAN MÉG HELY OTT

Van még hely ott, mely téged béfogad,

Lásd, Jézus menyegzőre hívogat,