Ne maradj ki!

Isten gyermeke magvető, aki hinti szét az Úrtól kapott igét (Préd 11,1-10). Isten országa erejét vethetjük el, és ebben a munkában és az élet minden területére alkalmazhatjuk a prédikátor szavait. Ne a körülményekre, a jobb és minden tekintetben megfelelő időre várjunk, hanem ragadjuk meg a jelen pillanatát. Amikor az Úr indít, akkor menjünk és tegyük, amit ránk bízott. Azonban hajlamosak vagyunk késlekedni, a lustaság, a kényelem erőt vesz rajtunk. Mi pedig könnyedén megmagyarázzuk, hogy most nem alkalmas, borult az ég, ebből nagy vihar lesz. És nem lesz vihar sem, és elmúlik az alkalmas idő. A halogatás az önzésünkből fakad, nem akarjuk feladni megszokott kis életünket, nem akarunk kényelmetlenséget, és főleg nincs kedvünk küzdeni. A munka akkor halad, ha csináljuk, ha nem várunk jobb körülményekre, hanem az Úr kegyelmével fogunk hozzá. Az Úr nagyobb a körülményeinknél is.

Az ifjúnak szóló felszólítást Urunk már így mondja: add el mindenedet és kövess engem. Fontos, hogy Salamon tanácsát már az Úr Jézus Lényén keresztül értelmezzük. Nem arról van szó, hogy a fiatal élje az életét, ahogy jónak gondolja, és majd egyszer odaáll Isten elé számadásra. Hanem arról, hogy az Úr Jézus már fiatalon keres és hív. Azt akarja, hogy minél korábban adjuk át életünk irányítását Neki. Ne a magunk vágyait éljük ki, hanem az Ő akaratát valósítsuk meg.

Ő nem csupán életünk delét, ősz fejünket akarja, hanem életünk frissességét, energiabőségét kívánja Isten országába bevonni. Nagy kísértés, hogy majd ha nyugdíjasok leszünk, majd akkor keressük az Urat. Gyakran mire odaérünk, el is felejtjük, hogy mit is terveztünk. Másrészt nem is tudjuk, leszünk-e nyugdíjasok? Meg aki halogatja az Úr szavának való engedelmességet, annak annyira eltompulhat a hallása, hogy már idős korban nem tudja meghallani Isten üzenetét. Megkeményedhet a szív, olyanná lehet, mint az útfél, és a madarak könnyedén ejtik zsákmányul az igét.

Ahogy különböző településeken halad keresztül az Úr Jézus, mindenütt tanít (Lk 13,22-30). Nem csak néhol, hanem mindenütt. Megáll, amikor kimennek Hozzá az emberek, és beszél nekik Isten országáról. A jó hírt mindenkinek hallania kell, tudni, hogy megérkezett Isten Fia a világba. Mintha mondaná, eljöttem, itt vagyok. Jöjjetek Hozzám. Igen, menjünk Hozzá, lépjünk ki bezárt világunkból, és kövessük Őt.

Útközben valakiben kérdés merül fel: ugye, kevesen üdvözülnek? Nem tudjuk, ki kérdezett, de nem tanítvány, tehát most csapódott oda, és úgy gondolja, mert távolról követi Jézust, vagy látja Őt, esetleg néhány kilométert megtesz Vele, övé az üdvösség. Úgy gondolja, ilyen egyszerű, Isten népéhez tartozik, beleszülettem, és ennyi elég.

Az Úr válasza rámutat, akarni kell bejutni, meg kell küzdeni, elsősorban önmagunkkal. Ami azt jelenti, meg kell önmagunkat tagadni, és fel kell vennünk a keresztet. Enélkül nem megy. Isten országában nincs önmegvalósítás, nem azt csinálok, amit akarok, hanem azt, amit a Gazda mond nekem. Aki követni akar, tagadja meg magát, csakis így követhetjük, mindennap nemet mondva önmagamra. Az ige komoly, vérre menő küzdelemről beszél, feladnám, úgy érzem, nem bírom, de az Úr ad erőt a folytatáshoz. Mert nem elég elindulni, célba kell jutni.

Most igyekezz bemenni, mert sokan akarnak majd, és ez itt a lényeg, ne majd, ne holnap, hanem amikor itt van az Úr, amikor Jézus hív. Hagyj magad mögött mindent, és kövesd! Vagy adj el mindent, és vásárold meg azt a földet, ahol a kincs, Isten országa található. Mert Isten országa mindennél többet ér. Pál apostol kárnak és szemétnek ítélt mindent, csakhogy Krisztust megnyerhesse. Az Úr a szívünkre helyezi, hogy legyen mindennél fontosabb az üdvösség. De az-e? Küzdünk-e érte, törekedünk-e rá, vagy ennek a világnak minden kínálata fontosabb és elsőbbséget élvez?

A kapu szoros, miért? Mert Jézus a kapu, csakis rajta keresztül juthatunk életre, kegyelemből és hit által. Szoros a kapu, mert nem juthat át rajta minden, a bűneinket, a világ kincseit nem vihetjük, azokat el kell engedni. És ezért nehéz sokaknak, gondoljunk Lót feleségére vagy a gazdag ifjúra.

A most azért lényeges, mert egyszer bezárják a kaput, és nem tudjuk, hogy ez mikor következik be. De egyszer időnk itt lejár, és amíg tart a ma, addig kell komolyan venni a hívást, addig kell bemenni az ajtón. Ha bezárták, már nem lehet korrigálni. Semmi nem hatja meg a ház Urát. Hivatkozhatunk az egyházhoz való tartozásunkra, úrvacsorai alkalmakra vagy ünnepi istentiszteletekre, egyházi tisztségeinkre, azonban csak egy dolog számít, bent vagyunk-e, amikor bezárják az ajtót. A magyarázkodás se nem segít, se nem számít.

Miért maradnak ki? Mert az Úr nem tudja, honnan valók, vagyis nem volt kapcsolata velük. Őket csak most hajtja valami a kapuhoz, de eddig nem ismerték az Urat, és nem éltek sem Neki, sem akarata szerint. A hangsúly azon van, ismerem-e személyesen az Urat? Kapcsolatban vagyok-e Vele? Ma még ez a kapcsolat létrehozható. Szívből hívom segítségül, Ő meghallja, eljön és megszabadít, új életre.

Amikor az orvosnál vagy hivatalokban lemaradunk, bezárják az ajtót, vagy elfogy a sorszám, bosszant, mert másnap ismét jöhetünk. De az mégsem olyan bosszantó, hát elmegyünk másnap. De itt nem lehet újra menni, itt már azt mondják, távozzatok. És ez a legrettenetesebb, amikor az Úr mondja, távozz, nem ismerlek, most már nem lehet jönni, és ez egész örök életünkre kihat. Aki innen lemarad, az az örök életből marad ki, örökre. Ne maradj kívül!

Az egyháznak a Jézus a fundámentoma

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Le-

szállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hivőt.

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egye-

sít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új

erőt.

3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg

egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka”?

4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért

eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.

5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy se-

reg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel Fenn Nálad béke

vár!

Isten áldásával.