Csak egyre van szükség

M

ég hat törzs van, akik nem vették birtokba a maguk területét (Józs 19,1-51). Azonban ők sem maradnak ki, ők sem lesznek elfelejtve. Eljön az idő, és megkapják részüket. Isten senkit nem felejt el, és nem hagy ki. A kegyelem mindenkié, mindenki számára hozzáférhetővé teszi azt az Úr. Értesít mindenkit az az örömhírről: Üdvözítő született nektek. Sokféle formában árad felénk hír, szól az Úr. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e, és főleg komolyan vesszük-e? Az Úr eljött ebbe a világba, követei hirdetik ittlétét. Sokszor természeti események, másszor a harangszó jelzi: Isten mindent megtett értem. Mit hallok meg? Elgondolkodom még, amikor elszáguldok egy templom mellett, látom a tetején a csillagot, vagy a keresztet: Isten vár!? A csillag jelzi, itt van Isten, vár téged. A templom az a hely, ahol zavartalanul akar találkozni veled. A kereszt jelzi, így szeretlek, meghaltam érted. Veszed az Úr jelzéseit, megállsz, betérsz az imádság házába? Kézbe veszed az igét?

Istennek mindenki fontos, Ő azt akarja, hogy te is megtérj és élj! Meg is tesz mindent, hogy elérjen, de engeded-e, hogy szava szívedig hatoljon? Ő nem vallást, hanem élő hitet és kapcsolatot akar adni. Azt szeretné, ha megtapasztalnánk, hogy Ő élő, valóságos személy, uraknak Ura, királyoknak Királya.

Júda fiainak osztályrésze nagyobb volt, mint ami nekik szükséges, és a feleslegest átengedték Simeon fiainak. Milyen megrendítően csodálatos Isten munkája. Júda megértette, hogy neki kevesebb is elég, és örömmel engedte át a többletet. Nincs harag, irigység, nem akar magának mindent. Így éltek az első keresztyének is, a Szentlélek elvégezte bennük, hogy amire a  megélhetéshez nincs szükségük, arról mondjanak le. Ez óriási dolog, mert milyen nehezen engedjük el meglévő tulajdonainkat. Gyakran olyan görcsösen szorongatjuk, hogy még az életünket is elveszítjük miatta.

Márta és Mária története következik, nagyon jól ismerjük, és talán már nem is figyelünk rá (Lk 10,38-42). Próbáljuk úgy megközelíteni, mintha most olvasnánk először. És ezt a vonalat követve azt kell meglátnunk, hogy ugyanaz a lényege, az üzenete, mint az előző szakasznak. Ott a törvénytudó áll Jézus elé azzal a gondolattal: el szeretném nyerni az örök életet. Valami olyat szeretnék tenni, ami garanciát ad arra nézve, hogy a halálom után Isten üdvösséget ad. Ugyanez jelenik meg itt is, csak más formában, itt két testvérről van szó, akikhez Jézus betér. Az egyik azonnal félretesz mindent, és Jézus lába elé ül, és hallgatja Őt. A másik testvér mintha mi sem történt volna, folytatja tovább megszokott tevékenységit. Márta úgy gondolja, nála minden rendben van, nincs szüksége arra, hogy Jézus lábához üljön. Ő és a testvére egyszerű vallásos nők, elvégzik a mindennapi ház körüli tevékenységüket, megcsinálják, amit egy nőnek tenni kell, szolgálnak a férfiaknak, a családnak, Jézusnak az asztal körül. Mintha úgy gondolkodna, a mennybe is Jézus hasán keresztül vezet az út. Jót főzök, kiszolgálom Jézust, másképp mondva elvégzem a napi munkám, még a templom körül is megcsinálom, amit kell, takarítok, kántori, lelkészi szolgálatot végzek, és megkapom érte az üdvösséget. Az üdvösség azonban nem üzleti portéka, semmivel nem szerezhető meg, csak kegyelemből kapható. Az Úr adja, annak, aki Hozzá jön és kéri bűnei bocsánatát.

Mária azért ül oda Jézus lábaihoz, mert átérzi és éli, hogy bűnös ember. Nincs minden rendben, és nem lehet üzleti alapon elrendezni Istennel az életünket. Máriának bűnbocsánatra, kegyelemre van szüksége. Olyan nagy belső szomjúság hajtja, hogy mindent kész félretenni, még testvére haragját is vállalja. A kegyelem mindennél előbb, ez van a szívében. Mi van a tiédben? Vágysz-e  ennyire  Jézusra, életre? Kész vagy-e Jézusért mindent félretenni?

Márta zúgolódik, panaszra megy Jézushoz, úgy látja, magára maradt, azonban ez neki sem volt kötelező. Ő választotta, ő döntött úgy, hogy szolgálni akar, és eredményt várt érte. De sokan azért tesznek jót vagy szolgálnak az Úrnak, mert cserébe megjutalmazást, üdvösséget várnak. Mindezt úgy, hogy közben belülről, a szívükben ne változzon semmi. Márta úgy akarta az üdvösséget, hogy közben maradjon meg régi énje, és ne kelljen megváltozni és változtatni semmin. Hányszor keletkezik azért feszültség, mert túlvállaljuk magunkat. Azt gondoljuk, mindent nekünk kell megcsinálni, és akkor előnyünk lesz Istennél. De ha nem állunk meg és nem borulunk az Úr elé, nem töltünk Vele időt, belefáradunk. Keserűvé válunk, és ez megrontja kapcsolatainkat is.

Jézus nem azt mondja, rendben Márta, már küldöm is Máriát. Csak egyre van szükség. És ez az egy Jézus, a kegyelem. Ez mindennél fontosabb. Át kell alakítani a gondolkodásunkat, ön- és cselekedetközpontú életről kegyelmi központúvá kell válnunk. Meg kell látnunk, hogy Istenre van szükségünk. A kegyelem az az erőforrás, amiből napról napra élhetünk. Rajtunk áll, melyik részt választjuk. Választhatjuk a jobb részt, amit Mária is, Odamehetünk az Úr Jézushoz, és kérhetjük kegyelmét.

Kevésre van szükség, mondja az Úr. Ma mindenki egyre többet akar. Mintha azt mondanánk, Jézus, tévedsz, sokat, és mindent akarok. Arról szól az élet, mindenből minél többet, minél újabb típust. Habzsoljuk az életet, és lehetőleg nekünk sok legyen, nem számít az sem, ha ebbe belepusztulok. Jézus azonban azt mondja, kevésre van szükség. Nagyon rossz a szemléletünk, de ez a Jézussal való kapcsolat által megváltozhat. Az ige tükrébe való beletekintés leleplezi a világ hazugságait. Ha meglátjuk, mennyire becsap a világ, forduljunk Jézushoz, kérjük szabadítását, kérjünk új szívet, ami már meg tud elégedni.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.