K
|
ánaán földjének területeit Izráel
fiai örökségül kapták az Úrtól (Józs 14,1-15). Mert Isten ajándékozó Isten. Nem
maguk szerezték meg, hanem Tőle kapták. És ők ezt így is élték meg. Isten
minket is megajándékoz az Úr Jézus Krisztusban új hazával, ami az Isten
országa. Benne kapunk örök életet is. Mert Ő ma is ajándékozó Isten. Azonban
ajándékai Krisztussal együtt érkeznek. Aki Őt elfogadja, és Rábízza az életét,
az élhet ezekkel az ajándékokkal. Isten
országának polgárai lehetünk kegyelemből.
Ez az ország nem azonos egyetlen állam területével, lakossága pedig
egyetlen néppel sem. Isten országának
polgárságát azok alkotják, akik átélték Krisztus kegyelmét, és hittel
követik. Az ország pedig ott van jelen,
ahol az Úr tanítványai találhatók. Bennük és általuk fejti ki hatását Isten
országa. Mi vagyunk annak a fénye és
sava.
Isten nem feledkezik meg az övéiről, Kálebről sem, meg a többiekről sem.
Így azokról sem, akik ma hisznek Benne és szolgálják Őt. Mert Istenben hinni azt is jelenti, hogy szolgálom
Őt, teszem, amit mond. Így volt Káleb
is. Rendelkezésére állt az Úrnak és az Ő népének. Elment, és kikémlelte az
ígéret földjét, még amikor a pusztában voltak. Isten az Úr ügye mellett kiálló,
akaratát vállaló Kálebnek örökséget ígért, és ő ezt az örökséget kéri
Józsuétól. Negyvenöt esztendő telt el
azóta, és Káleb sem feledte el az ígéretet. Ragaszkodott Isten áldásához. Nem
mondta, itt vagyunk, és én szerzek magamnak területet, nem, továbbra is Istentől
megajándékozott akart lenni. Igényt tartott az örökségére. Fontos, hogy mi is ragaszkodjunk Isten
ígéreteihez, vegyük azt birtokba, és éljünk vele. Ne cseréljük le saját szerzeményekre, mert az
igazi áldás az, amit az Úr ad.
Olyan jó olvasni Kálebnek a bizonyságtételét,
elmondja, hogy szívből szólta mindazt, amit akkor Mózesnek és a népnek
elmondott az ígéret földjéről. Nem mások
véleménye, és nem is a félelem motiválta.
Ő az Úrra nézett, és Rajta keresztül szemlélte a földet. Ő az áldást
látta, és nem a problémákat, az ott élő népeket. Nem emberekre nézett, sem az ellenségre, sem
a maguk erejére. Ez igazi bizonyságtétel volt, mert szívből jött. Azt adta át,
amit maga is megtapasztalt, arról tett vallást, amilyennek ő látta Istent és
azt a földet. Káleb nem tanult, hanem megélt hitről tett vallást. Ma is megélt, a szívünkből hangzó hit
hat. A felmondott lecke nem hat meg
senkit. De az az üzenet, ami előbb engem átjárt, az mások életére is hatással lehet.
A személyesen megélt kapcsolatból erő származik.
Káleb most is úgy látta azt a területet, mint korábban. Most sem Anák fiaira, hanem az Úrra tekint.
Isten ma is ugyanaz neki. Én hogyan
látom az Urat az évek múlásával? Ma is Ő a mindenem? Ma is úgy szeretem Őt,
mint amikor megismertem, és átéltem bűnbocsánatát? Ma is teljes szívemből
szeretem? Vagy már az Úr szeretetét elhagytam, és megelőzte azt a világ, a
kényelem, önmagam szeretete? A hit útja
folyamatos haladás, Káleb hite, Isten képe nem
gyengült, hanem erősödött. Istent ugyanolyan hatalomnak tartotta, mint
korábban. Az Úr az ő ereje. Nem hivatkozik idős
korára, és nem is figyel rá, ő az Úrra néz, ezt tette az elmúlt évtizedekben
is. A letelepedés, mondhatnánk, a rendszerváltás új kihívásai nem eltávolították
Istentől, hanem közelebb vitték Hozzá. Vele és Belőle élt, és megtapasztalta,
hogy az Úr megújította őt. Káleb élete bizonyítja, hogy Isten országában nem tönkre
megy az ember, hanem megerősödik. Ez a
világ szívja el az életerőnket. Nem azért nem haladunk dolgainkkal és merülünk
ki, mert olyan sokat voltunk Istennel, és csak az Ő dolgaival törődtünk. Lelki
és testi fáradságunk a magunk dolgainak a következménye. Belevetjük magunkat a
saját terveink megvalósításába, és kimerülünk. Azonban az Úr hív, és így szól:
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és
én megnyugvást adok nektek. Nem az Úrral való kapcsolat, az ige tanulmányozása
merít ki ki, hanem a világ dolgaiba való belemélyedés. Ma még meg lehet állni,
és odafordulni az Úrhoz. Ő megújít. Isten nem kiszipolyoz, hanem felépít, erőt és
békességet ajándékoz.
Pál apostol bemutatja az efézusiaknak, milyennek is látta
őket az Úr, mielőtt megismerték Őt (Ef 2,1-10). Az ige lényünk valós állapotát
mutatja be, nem arra figyel, amire mi, amit a világ értékel. Az Úr mindig a lényegre koncentrál, ez pedig
nem más, mint a lelki tartalom. Az a lényeg, ahogyan éltek. A belső motiváció a
hangsúlyos. Őket testük kívánsága irányította. A test kívánságának, vágyainak a
kielégítéséről szólt az életük. Azért éltek, hogy, amit a testük diktál, azt
megvalósítsák. A testnek kemény törvényei vannak, nehéz neki ellenállni. De hát, nem ezt tapasztaljuk mi is:
kényszerítő erővel törnek ránk vágyaink és kívánságaink. A mai világ erre épít, addig bombáz a
reklámokkal, amíg már csak az tölt be, és képtelenek leszünk ellenállni neki.
Azt is megtudjuk, hogy mindezek mögött a gonosz áll. Teljesen
el akar vonni Istentől. El akar veszíteni, és mindent megtesz, hogy ne ismerjük
meg az Urat. Annyi mindennel körülvesz, hogy csak nehezen jut el Isten szava az
életünkig. Azonban Isten nem mond le rólunk, elküldte a Fiát a világba, és
Általa keres minket. Ő az, Aki le tudja oldani a ránk helyezett bilincseket. Az
evangélium hirdetése által Isten ereje érkezik meg hozzánk. Aki hittel fogadja
az evangéliumot, az új életet nyer. Az Úrtól kapott életen már nem uralkodik a
bűn, és a test kívánságait is legyőzte. Jézus által már képesek vagyunk nemet
mondai az életünket megkötöző, leuraló, kimerítő erőknek. Mert nem az Úrnak
való szolgálatban vagy a munkában merül ki az emberek többsége, hanem ennek az
életnek a körítésébe. Többet
foglalkozunk az élet dizájnjával, mint magával az élettel. Az életvitelünket
segítő eszközök fontosabbak lettek, mint az élet, mint az Élet Fejedelme.
Van azonban reményünk, mert Jézus Úr a bűn és a halál
felett is. A fentebb említett lelkiállapotot az ige halott állapotnak mondja,
azonban az Úrnak van hatalma arra, hogy feltámasszon a halálból. Nem kell
többet tenni, mint őhozzá fordulni, és megvallani: Uram, belefáradtam ebbe a
világba, olyan vagyok már, mint a halott, de
Te meg tudsz eleveníteni. Uram, én már csak Neked akarok élni. Hiszem,
hogy Te nem merítesz le. Inkább feltöltesz, mert most már nem lényegtelen
dolgokba fektetem az energiámat, hanem Beléd. A Te országod szolgálata a
legjobb befektetés. „Ő pedig azt mondta
nekik: Bizony, mondom nektek, hogy senki nincs, aki elhagyta házát vagy szüleit
vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért, és ne kapna
sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet” (Lk
18,29-30).
Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed
1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak:
hajnalod közel! Mert nem
hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben
veszni el. Légy örömmondó
békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz
sötét bűnöket; Nincs kitől
hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett
neked. Légy örömmondó békekö-
vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a
Pásztor - csuda szerelem - Földig
hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess
odafenn. Légy örömmondó bé-
kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék
szavad; Öntsd lelked értük
győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad.
Légy örömmondó békekövet,
Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát
minden szív előtt. Egy lélekért se
érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy
örömmondó békekövet, Hir-
desd: a Szabadító elközelgetett!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése