Döntés

J

ózsué utolsó beszédét olvassuk, tudja, letelt az ideje és szolgálata (Józs 24,1-15). Isten igéjével áll a nép elé, és majd egy csodálatos hitvallást hagy maga után. Józsué az Úrnak élt, és most is az Úr szavaival búcsúzik. Mózes mellett megtapasztalta az Úr jelenlétét, és ez egész életében végigkísérte. Tudta, hogy minden Isten ajándéka és munkája az életükben. Mindent Istennek köszönhetnek. Izráel léte Istent dicsőíti. Így a mi létünk is Isten munkája, és az életünk lényege nem más, mint Istenkérdés. Ki az én Istenem? Kit imádok, kinek engedelmeskedem?

Maga az Úr szólítja meg a népet Józsuén keresztül. Elmondja Izráel történetét, és ebből meglátjuk Isten kegyelmét felragyogni. Minden kegyelem. A legnagyobb, hogy Istennek terve van velünk. Lehajol, és megismerteti magát. Nincs nagyszerűbb lehetőség, mint Istent megismerni, és Neki élni. Izráel erre a csodálatos feladatra lett elhívva, éljenek Istennek, és egyre jobban ismerjék meg Őt. Isten tettei által mélyíti el népe szívében az Ő ismeretét.

Az ember azért él, hogy rádöbbenjen: van élő Isten, és amikor ez eljut a tudatáig, igyekezzen Őt megismerni. Annyi mindent megismer az ember. Már a világűrt és más égitesteket tanulmányoz, igyekszik minél jobban feltárni titkukat, azonban Isten megismeréséhez semmi sem fogható. Szánunk erre elég időt és energiát? 

Izráel atyái is idegen, pogány isteneket szolgáltak, mielőtt az Úr kihívta őket földjükről. Ahhoz, hogy az igaz Istent megismerjük, az Ő önkijelentésére van szükség. Enélkül a bálványok sötétségében botorkálunk. Csak Ő tud világosságot gyújtani szívünkben, és ezt már Krisztus által viszi végbe. Az Ő arcán ragyog fel Isten világossága előttünk. Igyekezzünk megismerni az Úr Jézus Krisztust, és akkor megismerjük az Atyát is. Azért lett emberré Jézusban, hogy könnyebben megismerhessük Őt. De keressük-e? Rádöbbentünk-e már arra, hogy nem mindegy, kiben vagy miben hiszünk. Sokan úgy gondolják, mindegy, mert valamiben hinni kell. Isten azonban azt akarja, hogy Őt, az élet Urát ismerjük meg, Őbenne található az élet teljessége, és Általa jutunk örök életre.

Az Úr Jézus által szabadulhatunk meg a bűn rabszolgaságából. Ahogyan Izráel sem tudott maga szabadulni Egyiptomból, úgy mi sem. A bűn egyiptoma erős, csak Jézus által van szabadulás. De nemcsak szabadulás, hanem megtartatás is. Mennyi minden Izráel ellen fordult, miután kijöttek Egyiptomból. A gonosz mindent megpróbált, hogy elveszítse őket. És ez mutatja: ne gondoljuk, hogy a szabadulás után sátán nyugton hagy. Zsákmányáról nem mond le, mindent megpróbál, hogy Istentől elszakítson és elveszítsen. Változatosan támad a gonosz, van itt természeti esemény, hadsereg támadása és hamis próféta ügyködése. De ezeket a próbálkozásokat az Úr elhárította. Amíg Hozzá kiáltok, és Nála keresek oltalmat, addig megtartatom. Miután megmenekültek és bevonultak Kánaán földjére, megtapasztalták Isten gondoskodását, országa hatalmát. Így tapasztalhatjuk meg mi is mindezt. Isten országban nem a megélhetés miatti félelem az úr, hanem a bőség feletti örvendezés. 

Mindezeket Józsué is átélte, személyes vallomásként beszél ezekről. És tudja, hogy az Úr velük marad, minden a nép hűségén és engedelmességén fog múlni. Józsué látja, hogy az idegen istenek, a bálványok, vagy másképp ennek a világnak a fejlődése mindig is veszélyt fog rájuk jelenteni. Nekik kell meghozni a döntést, hogy az idegen isteneket elutasítják és elvetik. A világ bálványai minket is fenyegetnek, de aki megismerte az Úr kegyelmét, az tud ezekre nemet mondani. Mivel Józsué személyesen ismeri az Urat, bárhogyan is dönt a nép, ő előre megvallja hitét. Meghozza a döntést: én az Úrnak szolgálok. Te kinek? Milyen döntést hozol? Megvárod, mit mondanak a többiek, vagy bátran előlépsz: én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk?!

Isten Jézusban csodálatos dolgot hozott létre, a válaszfal ember és ember között leomlott (Ef 6,5-9). De ezt csak Jézusban láthatjuk. A Jézusban való élő hit, a Neki való élet nélkül ez nem látható, nem tapasztalható. Ahol nincs jelen Jézus, ott maradnak a válaszfalak, sőt, újak épülnek. Minden válaszfal Benne omlik le. Igen, a kőfalak a Krisztusba vetett hit által leomlanak. 

Ahol Jézus Krisztus az Úr, ott új kapcsolatok alakulnak ki, megtörténik a csoda, rabszolga és szabad testvérré lesz, és egymás mellett ülnek gyülekezetben. A maguk társadalmában ez nem lehetséges, de Isten országában igen. Itt már nincs különbség. Tulajdonképpen ez a hitünk tesztje. Ha van különbség, ha még a társadalmi, vagyoni helyzet a lényeges, nincs jelen Krisztus. Ez akkor is így van, ha közben az Ő nevére hivatkozunk. El kell gondolkodnunk, amikor évszázadokon keresztül még a templomban is ki volt jelölve a hely, ki hová ülhet, milyen bizonyságtétel volt ez? Vajon ott volt-e az Úr? Ahol Jézus jelen van, nincs ilyen megkülönböztetés, mert Ő mindig a bűnösök közt van jelen. Nem az emberek ruhája a lényeg az Úrnak, hanem a szívük tartalma. Aki megtört szívvel jön, azt az Úr irgalommal fogadja.

Azt is megmutatja a mai ige, hogy az evangélium változást vitt végbe az emberekben. Az ige lényege a változás, és ez a keresztyén élet lényege is. Változás és változtatás nélkül csak elméleti a hitünk, csak egy élettelen vallás. Ezt a változást a feltámadott Úr viszi végbe azokban, akik befogadják Őt. A változás hosszú távon meghatározza az emberekhez való viszonyt. Azt jelenti, hogy Krisztussal a szívemben már a rabszolgaságot is másképp élem meg. Már nem ellenség a gazdám, úgy végzem a munkám, hogy Krisztust látom, Neki szolgálok. A megtért rabszolga élete bizonyságtétel. Íme, lehet másképp is. A körülményem nem változott, de a szívem igen.  Ez a lényeg! Változik-e a szívem? A körülmény határozza meg a magatartásomat, vagy a megváltozott életem hat a körülményeimre?

A megtért rabszolgatartó is másként tekint a rabszolgára, embert lát benne, és elhagyja a fenyegetést, az erőszakot. Az Úr tanítványa másképp él, akkor is, ha a környezete még nem tart ott. A Krisztusban élő gazda mar nem arra hivatkozik, hogy mindenki így tesz, az Ő mintája már Krisztus. Ő azt figyeli, hogyan tenne Jézus? Az én Gazdám Jézus, ez a hangsúlyos, ezt tartom szem előtt. Az én életemnek is van Gazdája. Eddig úgy élt, hogy a maga ura volt, mostantól Krisztus a Gazdája az életének. Ki az én gazdám?

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.