Meghódol lelkem

E

ddig csodaszép volt ez a történet. Minden ment, mint a karikacsapás (Józs 7,1-26). Isten átvezette Izráelt a Jordánon, megkezdték Kánaán elfoglalását. Megnyíltak a kapuk, leomlott Jerikó kőfala. Minden csodálatos. És most itt ez a történet, ez megmutatja, hogy mégsem olyan csodálatos minden, mert igaz, hogy Isten hatalmasan vezeti népét, nincs semmi, ami megállhatna előttük, kiderül azonban, hogy köztük, bennük nincs minden rendben. Hűtlenség jelent meg. Sátán igyekszik megbontani az Úrral való kapcsolatot, és ezt a szívünkön keresztül végzi el. Megkísért - hogyan? Megláttam, megkívántam, és elvettem, mondja Ákán. Mindenki tudta, hogy a zsákmány az Úré. Ennek ellenére Ákán elvett belőle.

Ákán az Úr népéhez tartozott ugyan, de a szíve nem volt az Övé. Erre kell figyelnünk, a szívünk is legyen az Úré. Kérjem, hogy tegyen igéje és Szentlelke által új emberré, mert ha ez nem megy végbe, a formális gyülekezethez tartozás nem segít. De az új embernek is folyamatosan növekednie kell. Ez a növekedés az élő kapcsolat által megy végbe. Tudatosan időt szánok az elcsöndesedése. Keresem az Úrral való közösséget, elmélyülök az igében. Így egyre jobban megismerem Őt, és meghódol Előtte a lelkem. Imádni és dicsőíteni fogom. Minél inkább látom, mit tett értem, annál inkább szeretem Őt. Ha szeretem, kész vagyok tenni, amit mond. Akinek élő kapcsolata van az Úrral, az azzal is tisztában van, hogy Ő gondoskodik róla. Nem kell külön utakat bejárni azért, hogy megszerezzem, ami szükséges.

Ákán nem jól ismerte az Urat, és önmagát sem. Nem bízott Benne. De nem ismerte a saját szívét, gyönge oldalát sem, és ezért nem kérte Isten védelmét. Ákán nem mondott nemet sátánnak, és nem állt rá Isten szavára. Nem hitte igazán, hogy az Úr látja, amit tesz, és számonkéri a hűtlenséget. Látjuk-e mi, hogy Isten előtt az engedetlenség bűn? Látjuk-e, hogy nem támaszkodhatunk magunkra, csak egyedül az Úrra?

Fontos azt is észrevenni, hogy Isten gyermekei nem tehetnek úgy, mintha mi sem történt volna. Ha nincs engedelmesség, vereség következik. Józsué és a nép is megdöbbent, amikor Aj népe legyőzte őket. Amikor bűn van az életünkben, nem tudunk megállni, jön a vereség. Előbb magunkat kell az Úr előtt rendbe tenni. Ez bűnvallás és a bűntől való elfordulás által mehet végbe. A népnek meg kell látnia, hogy Isten szent. Az embert szereti, de a bűnt nem. A bűnt nem tűri el. Ákán úgy tett, mintha mi sem történt volna. Amikor keresik a vereség okát, nem áll Józsué elé: én voltam. A kereszt azért áll, hogy odamehessünk bűneinkkel. Nem kell bujkálni, arra várni, hátha nem derül ki. Megvallhatjuk mindazt, ami nem áll meg Isten előtt, és Ő azt ígéri, eltörli bűneinket, mint felleget. Az Úr Jézus keresztáldozata nem automatikusan érvényes mindenkire. Annak a bűne, múltja törlődik, aki bűnbánatot tart. Amikor megbánjuk vétkeinket, Ő megtisztít, és Lelke és igéje által újjászül. Az új ember már képes az engedelmességre. A krisztusi ember gyűlöli a bűnt. Egyre jobban távolodik a világtól, és mélyül az Úr iránti szeretete. Azonban mindenkor vigyáznunk kell, mert a világ könnyen elcsábít. Ha nem hisszük, hogy Ő gondoskodik rólunk, hanem mi akarjuk ezt megtenni, könnyen eltávolodhatunk. Újra és újra szem előtt kell tartanunk Isten országának alaptörvényét: Ő ad az övéinek. A világ törvénye a szerzés. Ha ezt követjük, letérünk az útról. Mennyit hangsúlyozza az Úr Jézus is, hogy az életünknek ezt a területét bízzuk Rá.

Megdöbbentő, hogy ma az Újszövetségben is egy olyan emberről olvasunk, aki az Úr népéhez, a tizenkettőhöz tartozott, de elbukott (Lk 22,1-6). Figyelmeztetés ez, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen. Uram, szeretnék még közelebb menni Hozzád, mert ott található oltalom. Júdás bukott el, árulóvá lett. Ez is mutatja, hogy nem elég csak úgy Jézus körül lenni. Nem elég csak a tizenkettőhöz tartozni, az Úrhoz kell tartoznom. Nem a közösség ment meg, hanem egyedül az Úr, a Belé vetett hit. A közösség az a keret, amiben a hitünket megélhetjük, de ha nincs élő hitünk, élő, napi kapcsolatunk az Úrral, könnyen elesünk.

A sátán mindig keresi az alkalmat az elbuktatásra. Belement a sátán Júdásba, de miért pont őbelé? Ott volt a többi tanítvány is. Ők sem voltak különbek. Talán ők átélték és komolyan vették, hogy nem különbek, nem tudnak tenni semmit, Jézusra szorulnak. Péter még szintén magára épített, de ő is elbukott. Júdás ott volt ugyan az Úr mellett, de csak Mellette, és csak testben. A szíve nem volt az Övé.

Hát akkor kié volt? Sajnos, a pénzé. Azt olvassuk, tolvaj volt, tehát a pénz nála is fontos szerepet játszott. Betániában is ő az, aki el akarta volna adni a kenetet, a pénz vonzotta őt, és ezt a vonzalmat nem adta át az Úrnak. Nem kért belőle szabadítást. Természetesnek és veszélytelennek találta. Ma sem vesszük komolyan a pénz, az anyagiak és világ hatását. Pedig nagyon könnyen eltávolíthatnak az Úrtól.

Hogyan tudott bemenni sátán Júdásba? Úgy, hogy Júdás kinyitotta neki az ajtót. A pénzhez való vonzódás kaput nyitott az ördög előtt. És ha már ott volt, eltávolította Jézustól. Elhitette vele, hogy nem a názáreti Jézus a Messiás. Ezért fontos, hogy Jézus előtt nyissuk meg az ajtót, Őt engedjük be a szívünkbe, és akkor már a gonosznak nem marad hely. Vizsgáljuk meg, mi az, ami erőteljesen vonz, aminek nem tudok ellenállni, és vigyem az Úr elé. Kérjem szabadítását, és engedjem át a trónt Neki.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Tel-

jes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népek-

nek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő

teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szelek-

nek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s

erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző

okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imád-

lak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.