Változtatás

E

z az igazi bizonyságtétel, amit  Józsué mond Izráel vezetői előtt (Józs 23,1-16). Nem magáról, sem saját tetteiről beszél, és nem is arról, mennyit fáradozott, szenvedett, hanem arról, amit az Úr tett. Milyen jó elmondani mindazt, amit az Úr tett. De csak az tud erről vallani, aki látta és átélte az Úr munkáját. Ezek az emberek megtapasztalták, hogy az Úr járt előttük, és harcolt értük. Aki meghallotta az Úr hívását, és elindult követni Őt, és valóban követte, vagyis oda ment, ahová az Úr, az szintén megtapasztalta, és egész életében tapasztalja a Jó Pásztor munkáját. Ő nem hagyja magára övéit. Nem küld egyedül harcba, ha mégis magunk maradunk, az azt jelenti, hogy nem követjük, nem az Ő nyomában járunk már. Mert nem elég egy darabig Utána menni, végig meg kell maradni a nyomában. Mert ha csak egy darabig követjük Őt, máshová érkezünk meg.

Józsué látja, hogy eltelt felette az idő, és elmegy már ebből a világból. Nem tesz úgy, mintha ő kivétel lenne. Őszintén szembenéz a földi élet mulandóságával. Nem fél a haláltól, és nem látja tragédiának, ha ő elmegy. Tudja, hogy az Úr a néppel marad. Nem dől össze a világ, mert Isten állja a szavát, és ez a lényeg. Isten szava megbízható, és ő erre a szóra állította rá a népet. Ha megismertetjük Istennel, az Ő igéjével gyermekeinket, nem kell aggódnunk. Ha az Úr kezére bízzuk a szeretteinket, a gyülekezetet, akkor a legjobbat tesszük. Isten szavából nem veszik el egyetlen egy szó sem. Beteljesíti ígéretét. 

Mindez akkor valósul meg maradéktalanul, ha megőrzik azt, ami meg van írva. Isten részéről minden rendben van, de nekem is meg kell maradnom az ige útján. Nem arról van szó, ha Isten kezébe tesszük a környezetünket, akkor minden rendben lesz, mert akárhogy is élnek az utódaink, végül Isten a mennybe viszi őket. Döntésről van szó, amit mindenkinek magának kell meghozni. Tudatosan igent mondok az Úr Jézus Krisztusnak, mert látom, mit tett értem. És megmaradok végig az Ő követésében. Igéje szerint élek.

Isten nem azért választ ki és hív el, hogy egy szuper jólétet biztosítson, és az emberek irigykedjenek, hogy a hívőknek milyen jó dolga van. Azért hív el, hogy az életünk vallástétel tegyen az Ő nevéről. Megismerjék Őt, mint szabadító Istent. Nagyon fontos, hogy szeressék Istent, az ő Urukat. Hadd lássa mindenki, hogy Isten szeretetkapcsolatra hív. Nem félelemből, hanem szeretetből szolgáljuk Őt. Azért, mert átéltük, hogy Ő előbb szeretett. Szeretetéből melyre hajolt, Fiát adta oda értem. Jézus Isten mentőöve az elveszett bűnös ember számára. Belehelyezte Őt ebbe a világba, és akinek segítségre van szüksége, mert összecsapnak fölötte a hullámok, és kiált, az Jézus által megmenekül. A megmentett ember pedig hálás szívvel szolgálja Őt. Nagy szeretet alakul ki a szívünkben, amikor átéljük, hogy saját életét veszélyeztette, és halálba adta, csakhogy megmentsen. Jézust nyelték el a halál habjai, azért, hogy én élhessek, hogy örök életem lehessen. Hát hogyan is lehet válaszolni ilyen szeretetre, ha nem hűséggel, viszontszeretettel?

Azonban Józsué nagyon őszintén elmondja: ha nem hallgatnak Istenre, ha összekeverednek a pogány népekkel, ha eltérnek Isten szavától, a fenyegetést is beteljesíti rajtuk. Ezt látnunk kell, ha letérünk az Úr útjáról, ha már nem szeretjük Őt, mert inkább a világhoz vonzódunk, akkor a kemény, félelmetes igék is beteljesednek. Az Úr beszél gyertyatartó kimozdításáról is. Ha nem térünk vissza Hozzá, és nem élünk akarata szerint, kimozdítja gyertyatartónkat. Ő a bűnhöz, a tisztátalan élethez, a hamis bizonyságtételhez nem asszisztál. Ha a világ azt látja, hogy az egyház élete csak a dogmákban különbözik az ő életétől, az nem bizonyságtétel. Az Úr megítéli mindezt. De ma még van lehetőségünk őszintén az igébe tekinteni, majd szembenézni a valósággal, és változtatni. Mert ahol van bűnbánat és változtatásra való hajlam, ott az Úr áldást ad. Ő ad erőt a változtatáshoz. A próbák is azért jönnek, hogy meglássuk, mi nem igei az életünkben, és változtassunk rajta.

Felette nagy titok, írta az apostol az Úr Krisztus egyház iránti szeretetéről (Ef 6,1-4). Mindent megtett, hogy kiragadjon hit által a pusztulásból. És ezt a szeretetet alkalmazza az apostol a házastársi szeretetre. Rámutat: mindez Krisztusból fakad. A másikért való szeretetem akkor tart ki, ha szeretetkapcsolatban vagyok az Úrral. Ha mindig Benne van az életem, Ő a szeretet kiapadhatatlan forrása. És ez már nem önszeretet, ez már az önmagát odaadó szeretet. És ezt csak Tőle kaphatjuk meg. Ez nem pénz-, hanem Krisztusfüggő.

Ez vonatkozik a családra, a szülő-gyermek kapcsoltra. A hívők családi életének középpontja a Krisztus. Ő a család élettere. Akkor működik a szeretet, az engedelmeskedés, ha mindannyian Krisztusban vagyunk.

A tiszteld apádat és anyádat parancsolat a szülőkről, nagyszülőkről való gondoskodást jelenti. Azt üzeni az ige, ne  engedjük át az őseinkről való gondoskodást az egészségügyi és szociális szférának, hanem végezzük mi.

Ne ingereljétek gyermekeiteket - ez azt jelenti, hogy nem elvárom a gyermektől a krisztusi életformát, nem csak küldöm, hanem én is megyek vele, és elé élem Isten országát. A szülő akkor nem ingerli a hit dolgaival a gyermeket, ha az magának is életforma. Ha csak egy vallás szabályait akarjuk megismertetni, hosszútávon bosszantani fogja a gyermeket. Ő ezt nem akarja, de ha látja szülei életében is az Urat, ha úgy nő fel, hogy a bibliaolvasás, az imádkozás hozzátartozik szülei életéhez, akkor lehet, hogy neki is vonzó lesz ez az út. Fontos, hogy a mindennapi életben is megjelenjen az ige és annak megélése. Ha azt látják, hogy Isten szava megbízható, lehet rá építeni, gyermekeink is könnyebben építenek rá.

Úr Jézus, mely igen drága

Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, :/: Mely bölccsé tévén az elmét, Szűli az

Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, :/: Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen

bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!

Isten áldásával.