Ébredj fel!

S

ok víz lefolyt már a Jordánon, amióta elfoglalta Izráel népe az ígéret földjét (Józs 20,1-9). Harcok és földosztás van a hátuk mögött, rengeteg tapasztalatot szerzett Józsué, de még mindig meghallja az Úr szavát. Az életkor és az életbölcsesség sem tolja félre Isten jelenlétének szükségességét. Józsué szíve felfelé hallgat. Isten most is el tudja érni. És az Úr szól is neki, van még mit tenni. Isten egész végig vezet és tanácsol. Földi életünk utolsó időszakában sem hagy magunkra. Másrészt ebben az időszakban is szükségünk van arra, hogy keressük az Úr akaratát. Mindez azt jelenti, az Úr ma is szól, figyeljek rá! Legyen ott a szívemben, hogy meg akarom hallani, amit nekem mond. Ne engedjem, hogy a napi dolgok úgy lefoglaljanak, hogy nem figyelek már a fentről érkező üzenetre. Egy nap leforgása alatt mennyi üzenet érkezik a telefonunkra, és azokat figyeljük, időben reagálunk rájuk. Istenre meg gyakran csak a napi egyszeri elcsendesedésünk idején figyelünk. Mi van, ha többször is szól? És bizony, szól is, mert Ő állandóan kapcsolatban akar velünk lenni. Semmilyen részletből nem akar kimaradni. Sőt, igazán az a jó, ha nem hagyjuk ki semmiből. Nincs olyan jelentéktelen részlete az életünknek, amiben ne volnánk Ráutalva segítségére, tanácsára. Igazából az volna a jó, ha egyetlen lépést sem tennénk az Úr nélkül.

Még menedékvárosok kijelölését kell elvégezni. Ez még nincs, de lennie kell, mert Isten a kegyelem Istene, és népének is ezt kell megjelenítenie. Minden nap Isten kegyelmét kell felmutatnunk a világban. A kegyelem Istenét, aki ad esélyt a megtérésre, az újrakezdésre a bűnösnek is. Még a nem szándékos gyilkos is újat kezdhet, de ehhez kellenek olyan helyek, ahová lehet menekülni a bosszú elől. Isten mindenkire gondol, és megadja a lehetőséget. Nóé idején is volt menekülési lehetőség, a bárka. Aki ezt komolyan vette, és odamenekült, az életben maradt. De csak Nóé és családja élt a lehetőséggel.

Józsué óta új menedéket készített az Úr, ez pedig nem más, mint a kereszt, a rajta értünk halt Jézus. Ő a menedékünk, Őhozzá futhat minden bűnös. És itt már nincs korlátozás, nem csak azok mehetnek, akik nem szándékosan öltek, hanem mindenki jöhet. Nincs már az a bűn, ami elválaszthatna Isten szeretetétől, a kereszt tövében mindenkire hull a kegyelem, aki jön és megbánja vétkeit. A kereszt nem azt jelenti, hogy Isten csak úgy mindenki bűneit eltörli, és beölel a mennybe, mert Ő jószívű. A mennybe, és majd az új földre semmi sem mehet be, ami a bűnből van. Csak azok mehetnek be, akik Krisztusban újjá lesznek, megtisztulnak, és új ruhába, az üdvösség ruhájába öltöznek. Ez a lehetőség azonban még áll, Ő vár.

Továbbra is ez az elv: amint Isten, amint Krisztus is, nincs más (Ef 5,1-14). Mindenkor ez az útmutatónk. Bármit is készüljünk tenni, vagy formáljunk bármiről véleményt, előtte mindig gondoljuk végig ezt: amint Krisztus is. Ez az elv vezérel-e mindenben? És elmondhatom-e, hogy úgy cselekszem, ahogy a Krisztus? Vagy rá tudom-e mondani: Krisztus is így cselekedett, ahogyan én? Az Úr Jézus a minta mindenben, itt most az Ő szeretetét állítja elénk az Úr. A léc magasan van, ahogyan Ő szeretett minket, ennél nem tehetjük alacsonyabbra a lécet. Azonban gyakran csak átfutunk alatta. Nagyon magas ez nekünk, de nem is magunkban tesszük, hanem csak akkor leszünk képesek rá, ha mindig Benne vagyunk, ahogyan Pál is.

Mert hogyan is szeretett az Úr? Bizony, elsősorban nem szavakban, hanem tettekben, Önmagát adta oda értünk. És ez Istennek szóló illatáldozat volt, gyönyörűséges illatáldozat. Oda tudom én adni magamat teljes mértékben Neki? Mert csak akkor leszek képes a másiknak is magamat adni. Ha ez nem történik meg, akkor csak adok valamit, de nem önmagamat. Ennél kevesebb pedig nem elég. Az Úr Önmagát adta értünk és nekünk. Akkor tudom mindig önmagam adni, ha Őt követem. Nélküle mindig csak védjük magunkat, és csak kapni akarunk. Jézussal átalakul a szívünk, és a gondolkodásunk is. Vele már képesek leszünk adni is.

Isten népe világosság ebben a sötét világban, és ez a fény a beszédünkön keresztül is árad. Nem mindegy, miről beszélünk. Jó végiggondolni, milyen témák kerülnek szóba, amikor beszélgetünk? Pál rámutat: ne legyen ugyanaz a téma, mint a világban, tisztátalanság és a kapzsiság még szóba se kerüljön. Beszédünk is csengjen egybe az igével, Isten akaratával. Az élet dolgairól is a Biblia világosságában igyekezzünk beszélni. Mi mindig ezt képviseljük, akkor is, ha a beszélgetőpartner ezzel nem ért egyet. Merjük vállalni hitünket, a krisztusi életformát, az ige igazságát. Miért? Mert a szennyet, a pénz hatalmát képviseli ez a világ is, de Isten országát csak azok tudják megjeleníteni, akik ismerik, akik benne élnek. Nekünk arról kell beszélni, amiről csak mi beszélhetünk. Igyekezzünk eljutni mindig a Krisztusról szóló bizonyságtételig.

Az apostol hangsúlyozza, hogy mindez azért lényeges, mert a paráznának, kapzsinak, bálványimádónak nincs helye Isten országában. Az Úr Jézus azért jött, hogy ezektől megszabadítson. Aki ezekben élt, Krisztus által megszabadult bűneitől, és már ezeket nem gyakorolja, annak van öröksége. Ez is azt mutatja, hogy a Krisztusban való hit nem elmélet, hanem gyakorlat, életforma.

Pál azért tanítja a gyülekezetet, hogy eljusson a felnőtt hitre, amelyben már képes felismerni az idegen dolgokat, eljut arra a szintre, amelyen nem lehet becsapni. Az anyagi világban nagyon ügyelünk, hogy be ne csapjanak, meg ne károsítsanak, Isten dolgaiban is így kellene figyelnünk, mert az üdvösségünkről van szó. Azt nem tudja a gonosz megtéveszteni, aki a világosságban él, aki jól ismeri az Urat és az Ő igéjét. Mert az ige alapján vizsgálhatjuk meg mindazt, amit látunk és hallunk.

Ma különösen is érvényes és sürgető, amit Pál mond: Ébredj fel, aki alszol! Fel kell ébrednünk, nem minden jó, ami annak látszik. Nem minden kedves az Úrnak, ami az életünkben jelen van. Ma még ébredhetünk, ma még átélhetjük, hogy felragyog a Krisztus. Ő az igazi fény.

Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha

int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -

tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki

sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.