Jézus fegyverei

I

sten hatalmas, és rendíthetetlenül viszi előre népét (Józs 9,1-15). Amikor figyelnek Rá, és engedelmeskednek Neki, van haladás, van győzelem. Mindez ellenségeket is előhoz, hallanak mindarról, ami történik körülöttük, de ez nem Isten keresésére indítja őket. Nem akarják feladni a bálványimádást, és nem hódolnak meg az élő Istennek. Fegyvereikben és az összefogásban bíznak. Azt gondolják, ha egységre jutnak egymással, és csatasorba állítják csapataikat, győzhetnek Izráel felett. Nem akarják meglátni, hogy Istent nem győzhetik le. És nem is az a megoldás, hogy harcolunk Ellene. Bár a mai ember is meglátná, hogy Isten nem győzhető le. Ő Örökkévaló. Bármilyen fejlettségi szintre jutunk is el, Istent nem taszíthatjuk le a trónjáról. Nagy hibát követünk el, amikor versenytársat vagy ellenséget látunk Benne. Az ember számára az az egyedüli jó döntés, ha leborulva imádja Őt. Istenhez tartozva egész más, sokkal jobb az élet.

Vannak, akik a ravaszságban bíznak. Úgy gondolják, Istent meg lehet téveszteni, be lehet csapni. Nem őszintén jönnek, és nem Istent keresik, csak az életüket akarják menteni. Miért jövök én? Őt akarom igazán megismerni, és szolgálni kívánom, vagy csak trükközök, mert magamat akarom megmenteni, Isten áldására van szükségem? Istent azonban nem lehet félrevezetni, akkor sem, ha úgy tűnik, sikerül. Ő megengedi, hogy elinduljanak ezen az úton, és közben lehetőséget ad arra, hogy őszintén keressék Őt. Amikor eljutnak Józsué táborába, és látják ezt a népet, lehetőséget kapnak arra, hogy Isten közelségét keressék. Ők azonban nem őszintén, hanem hazugsággal jönnek.

 Az is fontos üzenet, hogy ha Isten népét is meg is téveszthetik, de Istent nem. Önmagát csapja be, aki azt gondolja, ha a hívőket meg tudja téveszteni, akkor Istent is. Hányszor megmutatta már az Úr, hogy Ő nem olyan, mint mi, soha ne azonosítsuk emberekkel, még a követőivel sem. Amikor a tanítványok képtelenek voltak meggyógyítani az apa holdkóros fiát, Jézus megmutatta, hogy Ő nem tehetetlen, és gyógyulással ajándékozta meg a gyermeket. Isten nem tehetetlen, ezt soha ne feledjük, akkor sem, amikor népe életében tehetetlenséget látunk. Ő ma is ugyanaz.

Ami még lényeges ebből a történetből, ez a kis megjegyzés: „Az Úr tanácsát pedig nem kérték ki.” Ezért voltak megtéveszthetők. Úgy gondolták, csatába készülve meg kell Istent kérdezni, de ebben a dologban nem. Minden olyan egyértelmű, és ők tudnak józanul dönteni. Amikor azt gondoljuk, hogy az Úr nélkül is meg tudjuk oldani az adott problémát, legtöbbször rosszul döntünk. Kérjük ki mindig az Úr tanácsát. Keressük, mit is mond. Ügyeljünk arra is, hogy ne utólag kérjünk tanácsot. Ne akkor, amikor már mi magunk eldöntöttük, hogy mit fogunk tenni.

Mivel az egész 23. fejezet van mára kijelölve, csak néhány gondolatot szeretnék megfogalmazni (Lk 23,1-56). Elfogták az Úr Jézust, nem menekült el, nem alkalmazott emberi megoldásokat, hanem önként ment a keresztre. Elhárította a fegyver alkalmazását, mert Ő nem ölni, pusztítani jött. A szabadságharcnak, nemzetvédő munkának álcázott ölést sem támogatja. Inkább, gyógyít és imádkozik. Ezek az Ő fegyverei, és ez egészen más, mint amit a történelem folyamán az embertől látunk. Ő egészen más, valóban Isten Fia. Ezért ezen az ünnepen még koncentráltabban figyeljünk Rá. Lássuk meg, hogy addig nem lesz más az életünk, amíg nem tesszük lényünket az Úr kezébe, és nem engedjük, hogy újjáformáljon minket. Amíg a régi természet megnyilvánulásai mennek végbe, pusztulás és romlás fog körülvenni minket. Pusztulnak az emberi értékek, a kapcsolatok, az élettér. Megújulás és gyógyulás csakis Krisztust követve érhető el.

Érdekes, ahogyan összekapcsolódnak az igék, Józsué nem kért tanácsot az Úrtól, és itt is azt látjuk, hogy Istent senki nem kérdezi. Egyéni érdekek és a tömegakarat mentén haladnak az események. A nép vezetői nem kérdezik meg az Urat, míg Pilátus demokratikus akar lenni, a népet kérdezi. Itt látjuk, nem jó döntés a tömeget kérdezni, mert a sokaság nem Istenre figyel, nekik Barabbás, a hős, a hadvezér kell. Mert a tömeg hőse mindig az, aki életek elvétele által éri el célját. Kire hallgatok én? Kitől kérek tanácsot: a környezettől, és azt fogadom el, amit a többség támogat? Megdöbbentő, hogy senki nem emel szót Jézus mellett. Az élet fejedelemét elvetik.

Megfeszítésre ítélik az Urat, és a kereszt élet forrásává válik. Barabbás lesz az első, aki Jézus halála által életet kap ajándékba. Vajon él vele, és átadja Megmentőjének a szívét? Most már Jézus módszerével, a megbocsátással, az imádsággal fog harcolni? Vagy megy tovább a maga útján, mintha mi sem történt volna? Hány nagypéntek van mögöttünk, belerendült már az életünk Jézus kereszthalálába? Eljutottam oda, hogy helyettem és értem halt? 

Cirénei Simon akarata ellenére került bele ebbe a történetbe, de az Úrnak terve volt vele. Ma is vannak, akik nem is gondolták előre, hogy igehirdetést fognak hallgatni, de a Facebook idővonala eléjük hozott egy alkalmat, és az Úr megszólít általa. Innentől már rajtunk múlik, miként válaszolunk az Úr szavára.

Jézus imádkozik a kereszten, megmutatja, nincs az a borzalom, szenvedés, amiben ne lehetne imádkozni, ahol ne élhetnénk át az Úr jelenlétét. Jézus a kereszten megbocsát azoknak, akik megölték, akik halálát akarták. A zsidóknak és a rómaiaknak is megbocsátott, és imádkozik értük az Atyához. Mély bűnbánatra kell, hogy indítson, ennek ellenére a mai napig sokan gyűlölik a zsidókat. A megbocsátó Jézus nevében még magukat keresztyénnek nevezőktől is mennyi támadást kaptak. Gyűlölet helyett az evangéliumot kell feléjük is hirdetnünk.

Azt is jó látni, hogy még a kereszten haldokló gonosztevő is segítségül hívhatja. Bárhonnan kiálthatunk Hozzá. Az Úr nem az emberi vélemények, ítéletek szemüvegén keresztül tekint ránk. Felkínálja a bűnbánat, a megtérés lehetőségét. Az egyik lator felismerte, kicsoda Jézus, és Lényébe tekintve látta magát is. Nem szépít, kimondja: jogosan vagyok a kereszten. Itt a helyem. De Jézusnak nincs ott  a helye, és ezzel utal arra, hogy Jézus érte és értem halt meg. Az én helyemet foglalta el. Köszönjük meg Neki, és kezdjük el követni. Mert nincs jobb Gazda annál, aki életét adja az Övéiért.

Jézus, mielőtt meghal, az Atya kezébe teszi le lelkét. Tudatosan helyezi bele Isten kezébe az életét. Tudja, hogy az Atyához megy. Tedd az Atya kezébe az életed, ott van a legjobb helyen. Engedd, hogy ez a kéz vezessen, és ha vezet, oltalmazni is fog. Semmi nem fog történni veled az Atya akarata nélkül.

Most derül ki, hogy van a nagytanács tagjai közt is, aki Isten országát várja, és aki nem értett egyet a vezetőséggel. Bátor ember, vállaja Jézust. Most is vállalja Őt, pedig ez nem is veszélytelen feladat. A tanítványok sehol, azonban az Úrnak mindenütt vannak engedelmes eszközei. József leveszi a keresztről Jézus testét, majd elhelyezi egy sírboltba. Ezt követően jön a szombat. Pihentek, és átgondolhatták, mi történt, és felkészülhettek a világ legnagyobb eseményére, arra a mozzanatra, amihez hasonló még nem történt. Amire az ember  máig nem képes. Azonban úgy tűnik, a feltámadás lehetősége mindazok ellenére nincs előttük, hogy Jézus erről beszélt nekik. Mi is csendesedjünk el az Úr előtt, gondoljuk végig életünket, és mindazt, amit Jézus tett értünk. Engedjük, hogy beszéljen a szívünkkel, és válaszoljunk Neki.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.