Életprogram

J

ózsué életének a titkát látjuk, élő kapcsolatban van az Úrral (Józs 13,1-33). Minden helyzetben megszólítható. Az élő kapcsolat azt jelenti, hogy élethelyzettől, kortól, kedvtől függetlenül be van kapcsolva hitének készüléke. Isten bármikor és bárhol el tudja érni. Még idős korban is meghallja az Úr szavát és készen áll tenni, amit Isten mond neki. Megszólítható vagyok én mindenkor? Ahogy telnek az évek, nem veszi át a test a főszerepet, és nem válik a hallásunk tompábbá? Ma is ugyanúgy mozdulunk az Úr szavára, mint évekkel korábban?

Igénk azt is elmondja, hogy Isten nem az évekhez köti a törődést, a foglalkozást. Józsuét öregkorában is megszólítja. Nem hagyja őt magára. Nem választ fiatalabbat. Isten minden szolgáját addig foglalkoztatja, amíg meg nem hal. Nem mondja azt, hogy elérted nyugdíjkorhatárt, és már alkalmatlan vagy. Nem, mert Ő tesz alkalmassá. Isten mindig tud használni, nem rajta, és nem is az életkoron múlik. Akkor min? Azon, hogy odaszánom-e magam, figyelek-e Rá, és kész vagyok-e engedelmeskedni. Isten országában nem az emberi társadalmak véleménye a döntő, itt nem lehet siránkozni, öreg vagyok, és különösen nem foghatjuk a korra az engedetlenségünket.

Isten látja, hogy megöregedett Józsué, meg is mondja neki, mert nem tesz úgy, mintha nem így lenne. Istennél mindig a valóság számít, Ő abból indul ki. Nem azért hangsúlyozza, hogy Józsué megöregedett, mert nyugdíjazni akarja, hanem azért, hogy a még hátralevő feladatokat tisztázzák. Látni kell, mi nem lett még elfoglalva.

Az Úr nem csak feladatot ad Józsuénak, hanem van, amit magára vállal. Józsuénak és a népnek csak Isten nyomában kell haladnia. Így segíti az Úr ma is az Övéit. Őt követhetjük, és ha megmaradunk Mögötte, akkor vezetni fog. A legtöbbször az a gond, hogy mi magunk akarjuk elkészíteni az útvonalat. Sok megállóval, rengeteg kényelmi szemponttal. Amit az Úr vállal, azt meg is teszi. Jézusban eljött, és magára vette terheinket, kifizette adósságunkat, mert szabaddá akar tenni. A kereszten legyőzte ellenségünket, sátánt, majd feltámadása által a halált is. Győztes Urunk van, és mi ebben a győzelemben járhatunk. Az Ő erejével és fegyverzetével harcolhatunk.

Minden törzs megkapta a maga örökségét, Lévi fiai azonban nem földterületet kaptak, az ő örökségük az Úr. Isten Önmagát adta nekik, az lett a kiváltságuk, hogy egész lényükkel, életükkel Tőle függenek. Isten alkalmazottai lettek a léviták. Neki szolgálnak, csak Neki, és Ő gondoskodik Róluk. Ez csodálatos, teljesen az Úrhoz tartozni. Ez ma is lehetséges, hisz az Úr Jézus Krisztus is ilyen életre hív. Teljesen adjuk magunkat Neki, szolgáljuk Őt, végezzük, amit ránk bíz, és Ő gondoskodik rólunk. Az Úr ma ugyanúgy tud gondoskodni övéiről, mint akkor. Ez az ige ma is érvényes: „Az Úré a föld és annak kereksége.” Ezen a modern élet sem változtat, minden az Úré.

Az efézusiak hite terjedt, eljutott másokhoz, és hallott róla az apostol is (Ef 1,15-23). Tehát a hit nem csak annyi, hogy valamit elhittek, hanem a hit életet formáló erő, amit észre lehet venni, ha jelen van. De milyen hitről is van szó?  Az Úr Jézusban való hitről. Nem általánosságban hittek Istenben, hanem hitték, hogy Jézus Úr. Mindenek felett való Úr, Ő az Isten. Kiben vagy miben hiszek? Jézus Úr már nekem? Az életem Ura, Akit teljes szívvel szolgálok? Mert itt az Úr azt jelenti, hogy Jézus az életem Gazdája, megvásárolt magának a bűn hatalmából, és most már az Ő tulajdona vagyok. Ő nem önkényúr, hiszen önmagát adta értem. Miért? Mert szeret, nem akarja, hogy a bűn örök halálba sodorjon. Hatalmát az én megszabadításomra használta. Látta, hogy a bűn, a régi természet bilincseit képtelen vagyok levetni, de Ő megszabadít. Aki ezt átéli, az örömmel szolgálja Őt. Tulajdonává válva jut el az ember az igazi szabadságra. Mert az az igazán szabad, akit a Fiú megszabadított. Azt már nem a világ irányítja, hanem Isten Szentlelke.

Fontos a hálaadás, Pált ez tölti fel. Hálát ad az efézusiakért. Azért, hogy ott is van gyülekezet, hogy ők is befogadták az Urat. Mindebből látjuk, hogy imádkozó életet él. Nem a maga erejére, képességeire épít, hanem az Úrra. Az imádság összeköt az Úrral, és kifejezi, hogy Őrá figyelek, és Rá igyekszem támaszkodni. Az ima lelke a hálaadás. A hála kifejezi, hogy látom az  Úr munkáját. Megköszönöm kegyelmét, azt, hogy ma is és itt is munkálkodik. Áldjuk Őt, hogy még van gyülekezet, ma is szólít meg embereket, munkálkodik a szívekben. A hála azt is jelenti, hogy örülök a testvérnek, hálás vagyok, amiért a kegyelem mások életét is beragyogja.

Pál azért is imádkozik, hogy a gyülekezet ne rekedjen meg a kezdeti lépéseknél, hanem növekedjen. Elsősorban az Ő megismerésében. Ez fontos, nem egy elméletet, egy tant kell elsajátítani, hanem megismerni az Urat. Ez azt jelzi, hogy Jézus él, mert igazán egy élő személyt lehet megismerni. Aki él, az kommunikál és cselekszik. Hogyan ismerhetem meg Őt? Úgy, hogy Rábízom magam, és engedem, hogy igéje és Szentlelke által tanítson. Ha odahallgatok az igére, és cselekszem, amit mond, akkor egyre jobban megismerem Őt. Akkor felragyog előttem hatalma. Megtapasztalom, hogy Őneki semmi sem lehetetlen. Pál azért kéri, hogy ismerjék meg az Urat, mert megismerhető. A naponkénti élő kapcsolat, az igeolvasás, az imádkozás által tárul fel előttem az Úr nagysága. Az Úr Jézust megismerni életprogram. Minél több időt töltök Vele, minél több éve követem, annál ismertebb lesz a számomra. Nem a heti egyszeri alkalom által ismerjük meg Őt, hanem ha egész életünkben Vele járunk. Mert ahogy egy másik embert megismerni egy egész élet műve, így Őt is akkor ismerjük meg, ha Vele és Neki éljük az életünket. Minden egyéb csak felületes ismeretség. Röviden, a személyes kapcsolat ad lehetőséget az igazi megismerésre. Nem a másoktól hallottakból informálódunk, hanem személyesen Tőle.

Hit által tapasztaljuk meg hatalmát, életünkben végzett munkáját. Az ereje ma is hatalmas, igaz, ezt a hatalmat nem rombolásban mutatja meg. Nem arra használja erejét, hogy hatalmas tárgyakat eltávolítson az útból. Hatalmának erejét életünk gyógyítására, a bűn következményének felszámolására, a Benne hívők formálására használja. Az Úr hatalma életváltozásokban nyilvánul meg. Szabaddá tesz önmagunktól, leveszi a félelmet a vállunkról, felszabadít az aggodalmaskodás alól. Aki látja az Ő hatalmát, az nem fél, és nem aggódik. Annak van reménysége, tudja, hogy az Úrba vetett hit által van remény a bűnösök számára. Ő a mi reményünk. És kell, hogy ezt meg is lássuk. Mert sok mindent ad nekünk ez a világ, de bűnös természetünket nem tudja megváltoztatni. A kegyelem azonban új emberré tesz. Ahol Krisztus megjelenik, ott látható a változás. Látható már az én életemben is, hogy Hozzá tartozom?

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1.  

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.  

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.  

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.