A
|
léviták családfői is Józsué és Eleázár pap elé
álltak (Józs 21,1-45). Emlékeztek az Úr Mózes által adott ígéretére, és
ragaszkodtak hozzá. Elkérték azt, amit Isten megígért. Ez számunkra is útmutatás: ragaszkodjunk és
kapaszkodjunk Urunk ígéreteibe. Merjünk
odaállni, és azt mondani: Uram, megígérted, igédben benne van. Isten, amit megígért, azt mindig teljesíti
is. Lényeges, hogy mi is ragaszkodjunk
az ígéretekhez, azokhoz, amiket az Úr nekünk mondott. Vágyakozzam Isten kegyelmére, áldására,
vezetésére. Mert van, amit akkor kapok meg, van, ami akkor fog működni, ha
igénybe veszem. A lévitáknak is oda kellett Józsuéhoz menni. Akkor kapták meg,
amikor kérték. Az Úr Jézus elmondja, mennyei Atyánk tudja, hogy mire van
szükségünk, de azért bátorít a kérésre.
Mert ha valamire nincs szükségünk, elvagyunk nélküle, azt nem is fogjuk
megkapni. Ez azt is jelenti, elképzelhető, hogy Isten hatalmát, erejét hagyjuk
parlagon heverni. Azért nem tapasztaljuk a munkáját, mert nem is igényeljük,
hogy munkálkodjon.
A fejezet végén összegzést olvashatunk mindarról, ami a
honfoglalás után történt. Úgy kezdődik
ez: az Úr odaadta Izráelnek a földet, amelyről megesküdött. Tudják, hogy azért
kerülhetett sor a honfoglalásra, mert az Úr nekik adta ezt a földet. Az Úrtól
indult minden. Nem ők tervezték meg, majd hajtották végre az akciót. Akkor
tudunk előrehaladni, ha az Úr ad. Jó
látni, hogy Ő megajándékozza népét. Nem nekik kell megszerezni, hanem kapják,
ahogyan az életüket is. Így kapjuk mi is
az életünket is ajándékba, és ha figyelünk, megkapjuk ennek az életnek a
programját is. Nem nekem kell kitalálni, hanem figyelek, és amit az Úr kijelent,
aszerint cselekszem. Akkor haladunk rossz irányba, ha nem várjuk, hogy Ő
mutassa meg és bontakoztassa ki életünk tervét. A legnagyobb terv, hogy
megismerjük az Úr Jézusban adott kegyelmet, Isten országának polgárai, munkásai
legyünk.
A következő lépés: birtokba vették, és éltek vele. Isten ad, de azt birtokba is kell vennem,
vagyis használni is kell. Nem azért adja ajándékait, hogy csak ott heverjenek
parlagon, hanem azért, hogy éljünk velük. Úgy vagyunk jelen ebben a világban,
mint a szolgák, akiknek kiosztotta vagyonát a gazda, mielőtt idegenbe ment. Az
volt a feladatuk, hogy fektessék be. Fektessük be mi is Isten országa erejét
ebbe a világba, munkálkodjunk azon, hogy növekedjen Isten népe. Azért kapjuk Isten Szentlelkét, hogy éljünk
és szolgáljunk általa. Mentsük a lelkeket.
Amikor a nép hitben elindult, hogy birtokba vegye a földet,
győztek, mert az Úr velük volt. Nem tudtak az ellenségeik megállni velük
szemben. Miért? Mert Józsué és népe figyeltek Istenre, úgy harcoltak, ahogyan
az Úr vezette őket. Ha figyelünk felfelé, mi is győzünk, mi is tudunk
területeket foglalni a gonosztól, áradni fog az élet. Ahol letelepedtek, ott
nyugalmat adott nekik az Úr. Mennyi
mindent kaptak. Földet, győzelmet és nyugalmat. A többi nép a területfoglalások által
felismerte Isten hatalmát, és ezért nem támadtak rájuk. Azért volt nyugalmuk,
mert az Úr jelen volt, és oltalmazta őket. Ahol jelen van az Úr, ott van
békesség, ott tud Isten országa növekedni.
Jó olvasni a bizonyságtételt: egyetlen szó sem veszett el
mindabból, amit az Úr Izráel házának mondott, mind beteljesedett. Isten
ígéretei beteljesednek, akkor is, ha nem abban az időben megy végbe, amikorra
azt mi tervezzük. De, amit kijelentett,
azt végbe is viszi. Most a kegyelem korszakának ígéreteit élhetjük. Most még a
kérés, zörgetés, keresés korszaka van, és ha így teszünk, akkor megtapasztaljuk
ennek valóságát. Azt az ígéretet is
élhetjük, hogy Ő az övéivel van a világ végezetéig. Igen, amíg vissza nem jön,
Ő az övéivel van. Mert az is beteljesedik, hogy eljön az Úr.
Továbbra is a szívünkre helyezi az apostol: nem mindegy,
hogyan élnek az Úr tanítványai (Ef 5,15-17). Hiszen a feltámadott Úr lámpásaiként vagyunk jelen a világban. A sötétben
világíthatunk. De világítunk-e? Mikor tudunk világítani? Ha ég a lámpa, ha van
fényünk. Az égő lámpa más, mint ami nem ég. A világító lámpás különbözik a nem
világítótól. A sötét világban lehetünk lámpások, élhetünk másként. Mert az Úr követése arról szól, hogy másképpen
élünk, mint korábban, és ahogy a nem hívő környezet teszi. És ez a másképp
való élet lehetséges is. Isten népének nagy üzenete, hogy az Úr Jézus által lehet
másképpen élni. Ez azt jelenti, hogy van mindenkinek reménysége, nem kell azt
mondanunk, én már ilyen vagyok, és ilyen is maradok. Az evangélium azt üzeni,
nem kell bűnösnek, elveszettnek maradnunk. Nem szükséges, hogy a félelem
szorongasson, mert az Úr Jézus által van szabadulás. Van új élet! Ezt elfogadom,
és azután már ebben járok.
Pál azt kéri, bölcsen éljünk, vagyis jól éljünk az Istentől
kapott lehetőségekkel és idővel. Ne gondoljuk, hogy mindig szabad lesz az út
ige előtt. Eljöhet az idő, amikor nem lesz ennyi lehetőség igével élni, amikor
lezáródnak a bizonyságtétel alkalmai is.
Áron is megvegyétek az alkalmat, mindent tegyünk meg az igével való
táplálkozásért. Fizessük meg az árát, ha kell, mert minden kerül valamibe. Az
ár gyakran azt jelenti, hogy lemondok saját elképzelésemről és akaratomról, azért,
hogy igével élhessek. Megteszem a második mérföldet is azért, hogy valakit
Krisztushoz vezethessek.
Akkor tudok az Úr útján igazán haladni, ha keresem, mi is az
Úr akarta. Mert az a lényeg, mit akar Ő?
Ezt kutathatom mindennap, mit is akar az Úr. Mit akar általam elvégezni?
Mivel akar megajándékozni? Pál rámutat arra, hogy tanítványként nem a saját
programunkat valósítjuk meg. Nem programot írunk, amit majd Isten jóváhagy. Ő
készítette el a programot, és mi valósíthatjuk meg. Ehhez azonban kérdezni
kell, mit is akar Ő.
Azért kéri Pál, hogy igyekezzünk megérteni Isten akaratát,
mert az megérthető. Amíg nem tudom, mit akar Ő, addig ne induljak el azt tenni.
Mert nem biztos, hogy Ő azt akarja, ami ma éppen divatos, vagy amit a társadalom
elvár tőlünk. Páléktól is sok mindent elvártak, azonban Ő nem ezeket a
váradalmakat teljesítette, hanem Isten akaratát. Isten akarata nem azonos a világ akaratával,
és ezt látnunk és vállalnunk kell. Az Ő akarata a szolgálat minden
szinten. Azt akarja, hogy tanítványokká
tegyük az embereket. Igen, ez ma is az akarata.
Hívogassunk az Úr Jézushoz, biztassunk: ne félj, hív téged! Mondjuk-e
még a megrekedt életű embereknek: Jézus hív, gyere, Ő rendbe tud rakni, talpra
tud állítani!? Hív engem, menjek minden dolgommal Őhozzá. Tőle várjam a
segítséget és megoldást.
Siessetek, hamar lejár!
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Ha elkésel, mi lesz veled?
Hogy mented meg a lelkedet?
Lezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
Elszáll a perc, az életed,
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése