Ne félj!

A

z Úr megszólítja Józsuét, és ismét Aj ellen küldi (Józs 8,1-35). Ő azonban fél, az előbbi kudarc félelmet váltott ki belőle. A kudarcok leblokkolnak, félünk ismét nekikezdeni a korábban sikertelenül végződött feladatnak. Isten azonban szól Józsuéhoz, lelkigondozza. Isten nagyon jól ismeri szolgáját, ezért nemcsak parancsot ad, hanem lelkileg felkészíti az újabb harcra. Isten jelenléte nyugtatja meg Józusét. Az, hogy az Úr szól, azt jelenti, velünk van. Nem hagyott magunkra minket. 

Ne félj, és ne rettegj! Ne félj, mert a múlt el van rendezve, le van zárva, új fejezet kezdődik. Ne félj, nem fogsz vereséget szenvedni, mert a bűn, az engedetlenség volt az oka. Azt meg kell tanulni, hogy addig nem lehet továbbmenni, amíg a bűn nincs rendezve. Nem elehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Azért halt meg az Úr Jézus a kereszten, mert a bűnt rendezni kell. Isten elé nem állhatunk addig, amíg a bűneinkre nem nyertünk bocsánatot. A vereség, a kudarc oka gyakran az engedetlenség.

Az is benne van, hogy ne engedjük, hogy a kudarc meghátrálásra késztessen. Ajt nem lehet kihagyni a vereség ellenére sem. Ismét neki kell indulni, de most már Úrral. Nem a saját erejükön, hozzáértésükön dől el a harc kimenetele, hanem az Úr jelenlétén. A vereség sem azért következett be, mert rossz volt a taktika, hanem Ákán vétke miatt. A mai üzenet: ne félj, ha tegnap valami nem sikerült, keresd meg az okát, és fogj hozzá az Úrral. Nézz Őreá, ne magadban, hanem Őbenne bízz. Ne félj az ismétléstől.

Józsué az Úrral való beszélgetés után gondosan megtervezi a támadást, nem rutinból fog hozzá. Tudja, hogy azért, mert az Úr megerősítette, hogy vele van, a maga részét neki is gondosan kell elvégezni. Felkészültek, de a döntő támadást az Úr szava indítja el. Amikor Isten szól, akkor emeli fel a dárdát Józsué. Megindult a roham, nincs félelem, van helyette ígéret. Ha elindulnak, övék a város. Isten a kezükbe adja, de be kell menni oda. Isten hatalmasan cselekszi, de csak akkor lesz övék a város, ha bemennek és elfoglalják. Nem lehet a rejtekhelyen győzelmet szerezni. Ezt az apró dolgot meg kell tenni. Az ígéret eltörli a félelmet. Belekapaszkodnak, az Úrra néznek. Hit által foglalják el Ajt is. Minden győzelem hit által megy végbe.

A győzelmet oltárépítés követi. Ez jelzi: Isten adta kezükbe a várost. Ez a győzelem nem a maguk eredménye, hanem kapták. Az oltáron hálaáldozatot mutatnak be. Az első a hála. Megkapták a várost, most hálát adnak érte. Van-e hála a szívemben, amikor az Úr megajándékoz, amikor győzelemre segít? Kérni tudunk, de hálát is adunk, amikor megkapjuk, amit kérünk? Az oltárnál előkerül a törvény, az Úr igéje is. Ima és ige összetartozik. Imáinkra az Úr igéje által válaszol. Ha nem vesszük kézbe Isten szavát, a válaszát sem fogjuk meghallani.

Több esemény fűződik egybe a mai szakaszban (Lk 22,7-38). Az Úr elfogyasztja tanítványaival a húsvéti bárányt. Határozottan ad még most is utasításokat, mindent a kezében tart. Nem látszik, hogy a keresztre készül. Még most a tanítványival akar lenni, együtt elfogyasztani a páskavacsorát. Vágyunk-e egymás után? Vágyakozunk-e együtt dicsérni az Urat? Mert ha fizikailag nem is lehetünk együtt, de lélekben igen. Ehhez azonban vágyakozni kell rá, és istentiszteletidőben odatelepedni az ige mellé. Az, hogy most nem mehetünk el a templomba, ne jelentse azt, hogy az ige ráér, meghallgathatom később is. Ne az igehallgatást halasszuk el, hanem egyéb dolgainkat az ige, az Úr kedvéért.

Sor kerül az úrvacsora szereztetésére is, és ami igazán megrendítő, nem marad ki belőle az áruló sem. Még az ő keze is ott lehet az asztalon Jézuséval együtt. Még mindig, még most is Vele lehet. Micsoda kegyelem. Ez azt üzeni: jöhetek, amint vagyok. Jöhetek bűnös kezekkel és bűnös szívvel, mert az úrvacsorai közösség üzeni: Jézus vére megtisztít. Jöjj, ahogy vagy, még van esély az újrakezdésre. Örüljünk mindenkinek, aki keresi az Urat, aki hozza és leteszi bűneit, mert szabadulni szeretne.

Az viszont nagyon szomorú, hogy a tanítványok egészen mással vannak elfoglalva, versengenek, az érdekli őket, ki a nagyobb köztük. Még mindig uralkodásban gondolkodnak, pozícióra vágyakoznak. Nincsenek együtt Jézussal. Az Úr a tanítványokért kiontott véréről beszél, ők meg kormányalakításról ábrándoznak. Mi van a szívemben, mi tölti ki a gondolataimat, amikor  az Úr igéje szól? Ott vagyok mindig lélekben is?

Fontos útmutatást ad az Úr, ti ne a világ embereihez igazodjatok, az Ő népe között, Isten országában más a rend. De valóban így van? Meglátszódik az egyházban ez a más rend? Nincsenek pozíciók, különbségek egymás közt? Nem érzékeltetjük, hogy több vagyok, mint a másik? Isten országának alapvető magatartása a szolgai lelkület. Mert maga az Úr is szolgált. Maga is bemutatta, amit elvárt. Az Úr Jézus mindig élte is, amit hirdetett. Ez a mi küldetésünk is, megélni az igét. Mert csak akkor lesz hiteles, ha éljük is, ha különbözik az életvitelünk a nem hívőkétől. Ha mi is ugyanazon szempontok szerint élünk, mint ők, mi a különbség, mi fogja vonzani őket? Jó nagycsütörtöki csöndünkben végiggondolni, hogy különbözik-e az életem a világ életétől? Másabb vagyok-e, mint a nem hívők, tudok-e legkisebb lenni? A világ fiai nagyok akarnak lenni, kitűnni a többi közül, az Úr követői azonban nem így akarnak kitűnni, hanem szolgálattal és kicsiséggel.

Az Úr figyelmeztet, ne magunkra építsünk, ne legyünk túl magabiztosak, mert könnyen elbukunk. Azonban ezt a figyelmeztetést komolyan is kell venni. Péter azonban nem figyelt Jézusra, úgy gondolta, ő jobban ismeri magát. Azonban majd kiderül, hogy Jézus jobban tisztában van képességeivel, mint ő maga. Imádkozik értük, és ez jó, jó, hogy tudhatjuk, az Úr közbenjár értünk. Neki köszönhetjük, hogy nem fogyatkozik el a hitünk. Mi is hordozzuk imádságban egymást, hogy e mostani nehéz időben ne fogyjon el a hitünk, kitartsunk az Úr követésében, szolgálatában.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.