Vedd birtokba!

I

zráel népének Kánnaán földjén való megjelenése megdöbbenti az ott élőket (Józs 5,1-6,21). Nem gondoltak arra, hogy ez a kis nép be tud vonulni arra a földre. Amikor meghallják, mi történt, megrémülnek. De nem Izráeltől félnek, hanem az köztük jelenlévő Isten hatalma tölti el őket ámulattal. Ilyet még nem hallottak, Isten kettéválasztja a Jordánt, és száraz lábbal kelhetnek át az övéi. Az ott élő emberek Isten hatalmáról hallanak, és Vele szembesülnek. Ez a nép jelenlétével is a föld Uráról tesz bizonyságot. Aki átéli az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, és befogadja Őt az életébe, az Isten országának polgárává válik. Belép az ígéret földjére, és élete Szabadítójáról tesz bizonyságot. De valóban így van? A világban való jelenlétünk Őróla szól? Őt látják az emberek, és a mi Urunk hatalmáról és tetteiről beszélnek? Izráelt megelőzte Isten tettének a híre. Nem ők voltak a téma, hanem a hatalmas Isten. Arról beszéltek elhűlve, amit az Úr cselekedett. Isten munkája látható, és akinek az életét kézbe veszi, ott a munka láthatóvá válik. A kegyelem meglátszik azon, aki azt átéli. Ez nem csak egy szóbeli üzenet, hanem életet átformáló hatalom. Észreveszi a környezet, hogy mássá lett az életünk.

Isten megújítja és megerősíti velük a szövetséget. Lehetőséget kapnak a körülmetélés bepótolására. Akik a pusztában nem lettek körülmetélve, most megtehetik. Sőt, meg is kell tenniük, mert ez jelzi, hogy Istenhez tartoznak, és őket mindenkor emlékezteti erre. Az élet nehéz pillanataiban a szövetség ad erőt. Jelzi: Istenhez tartozom. Isten új szövetséget kötött az Úr Jézus Krisztus által,  a kereszten kötötte ezt meg, vére eltörli bűneinket és megtisztítja szívünket. A szövetségre az Úr napja, a keresztség és az úrvacsora emlékeztet. Mindezek elmondják, mit tett az Úr értünk. Azonban a keresztség is Őhozzá visz. Önmagában nincs megtartó ereje, hit által Őhozzá kell menni, és amikor megvallom bűneimet, Ő megbocsát. Személyes megtérés és élő kapcsolat által válik a keresztség erőforrássá. Biblikusan előbb a hit - aki hisz, az keresztelkedik meg. Tehát hiszem, hogy Ő az élő Isten Fia, az én Megváltóm, Aki életét adta értem. Tudatosan megyek Hozzá, kérem segítségét, és adom Neki az életemet. És ezt a hitet megpecsételi a keresztség. És így mindenkor jelzi: bűneimet az Úr vére elmossa, és én új ember lehetek. Tehát a keresztséghez élő hitnek kell társulnia.

Az Úr népének is jelzést ad. Napról napra megerősíti hitüket. Az egyik ilyen jel, hogy elfogy a manna, és a föld termését fogyaszthatják. Világossá válik: lezárult egy fejezet, egy egészen új kezdődik most. De ezen az új úton is számíthatnak az Úrra. Átélik, hogy Isten terített asztallal várja őket. Csodálatos az Úr! Dicsőítsük Őt, mert valóban tudja, mire van szükségünk. Ő valóban gondoskodik az övéiről.

A másik jelzés: Isten seregének a vezére megjelenik Józsuénak. Mindebből megérti a nép vezetője: Isten velük van. Nem kell félni a próbáktól sem. Mert lesznek feladatok és próbák is. De mindig boruljanak le az Úr előtt. Ő ott van, jelen van az életükben. Az Úr jelen van, Szentlelke és igéje által itt van. Csak boruljunk le Előtte. Forduljunk Hozzá, és harcainkban is bízzuk Rá magunkat. Mindez azt is jelenti, hogy nem Józsué a fővezér, nem én vagyok a főparancsnok, az Úr átveszi ezt tőlem. Előttem jár a Pásztor, és én figyelek Rá, követem Őt.

Innen azonban megerősítve tovább kell menni. Az ígéret földjét a nép veszi birtokba. Nem elég belépni az országba, birtokba is kell azt venni. Amikor belépünk Isten országába, az az első lépés, de tovább kell menni. Az elkészített áldást birtokba is kell vennünk. Az Úr megszólítja Józsuét, kezedbe adtam Jerikót. Isten döntött, nekik adta a várost, minden az övék. Nem csak nekik fogja adni, hanem eldöntött tény: az övék. Azonban, hogy ez valósággá váljon, engedelmeskedni kell hitben az Úr parancsának.

Isten országa csodálatos világ, gazdag ország, nincs hozzá fogható. Azonban a legtöbb hívő nem indul el és nem ragadja meg ezt a gazdagságot. Mi továbbra is a világ módszerei szerint igyekszünk élni. Isten azonban megajándékozza országa polgárait jelenlétével, javaival. A hitben való engedelmesség által tapasztalhatjuk meg Isten áldásait. Pál apostol is ment, vitte az evangéliumot, szolgálta az Urat, és menet közben élte át Isten áldásait. Megtapasztalta a különféle élethelyzetekben az Ő hatalmát, szabadítását és az evangélium terjedését. Az Úr mindig gondoskodott Pálról, és mindazokról, akik az Urat követték. Ha engedelmesen követjük Urunkat, mi is megtapasztaljuk gondoskodását, a Szentlélek munkásságát, életek talpra állását, az evangélium erejét.

Tovább tart a tanítványok felkészítése az elkövetkezendő időkre, a vándorútra (Lk 21,20-28). Mert Jézus tanítványai vándorok ezen a földön. Vándorlásuk ellenbizonyíték, földi életük során Megváltójukról tesznek bizonyságot. A világban való jelenlétük Istenre mutat, Őhozzá mutat utat. Mivel vándorok vagyunk, nem telepszünk meg sehol tartósan, állandóan készen kell lennünk. Bármikor továbbvezethet az Úr. Izráel népe is mindig a felhőre és a tűzoszlopra figyelt a pusztában, és amikor ezek elindultak, ők is sátort bontottak. Amikor pedig az Úr megállt, tábort vertek. Istenhez igazodtak. Vajon az én életem is az Úr ritmusához igazodik? Mintha nem vándorok lennénk már. Olyan jól berendezkedtünk ebben a  világban, és olyan nehéz megmozdulni. Akik a mezőre vagy bárhová is mentek, mindig magukkal vitték legfontosabb dolgaikat. Egy kis batyu volt összekészítve, benne az élelem, és ami szükséges.  Így, amikor eljött az idő, nem kellett visszafutni. Velem van mindig az ige?  Kapcsolatban vagyok állandóan az Úrral? Bármikor jelez, hallom és indulok?

A nyomorúság idején, akik az Úréi, nem félnek, akkor sem, ha a világ megdermed a félelemtől. Aki ismeri az Úr Jézus Krisztust, aki Neki él, az nem fél. Az felemeli a fejét, az nem csügged, mert tudja, hogy az Úr cselekszik. Aki Hozzá tartozik, az a legnehezebb pillanatokban is Őt várja. Isten gyermekei mindig felemelt fejjel járnak. Nem a világra, hanem Isten mennyei, láthatatlan világába tekintenek. Hit által látják a Láthatatlant, és ez erőt ad. Az Úrral való kapcsolat kitartást eredményez. Isten felkészít a Vele való találkozásra. Bármi történjen, tudjuk, hogy az Úr érkezik. Ő nem hagyja népét magára.

 Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne

téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt

a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, bé-

kességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd talá-

lunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.