A
|
z
Egyiptomból való szabadulás és a Mózes halála utáni időben vagyunk (Józs 1,1-18).
Izráel népe negyvenévi vándorlás után Kánaán földjének határán áll. Várják,
hogyan lesz tovább. Meghalt Mózes, mi lesz most? Isten azonban szól Józsuéhoz,
és ezzel jelzi: Mózes ugyan halott, de nem áll meg az élet, mennek tovább előre,
mert Isten él. Isten itt van velünk, és
Ő átveszi az irányítást, nem hagyja övéit magukra, nem hagy tanács nélkül.
Az új időszak Isten szavával kezdődik, meg kell
bizonyosodni: az Úr szól továbbra is. Nemcsak Mózes kapott üzenetet, hanem
Józsué is. És Józsué érzékeny Isten szavára. Meghallja, amit az Úr mond, és
kész engedelmeskedni neki. Hallom az Úr szavát? Kész vagyok engedelmeskedni,
elindulni?
Az Úr felkészíti Józsuét a vezetésre, az útra. Isten így szól: Kelj fel! Fel kell kelni, meg
kell mozdulni. A vándorláshoz meg kell
tenni az első lépést. Mindig az első lépéssel kezdődik az út. Ehhez pedig felkelni és elindulni kell. Le
kell győzni a kényelmet és a félelmet. Jobban szeretünk a megszokott helyen
maradni. Félünk az újtól, az ismeretlentől. De ha az Úr indít, ha szavára megyek,
és Ő velem van, nem kell félnem.
Józsué könyvének kezdete azt üzeni, talán a mi számunkra is
valami új kezdődik. Elindulunk Isten országa felé? Annyira belekényelmesedtünk
ebbe a világba. Megszoktuk mi is a jólétet.
Nemcsak a világot irányította mammon, hanem az egyházat, a hívőket
is. Mostantól az Úr áll elénk. De
elindulunk-e? Ő más eszközöket biztosít, mint a világ.
Felkészíti Józsuét a bevonulásra, azonban nem erős hadsereget
ad mellé, hanem Önmagát. Ígéretet kap:
veled leszek. Ennél több nem is kell, és Józsué ezzel az ígérettel indul.
Tudja, hogy ennek van fedezete, Isten valóságosan vele van. Persze, nem látja az
Urat fizikai szemével, de tapasztalja jelenlétét, mert Ő mindig jelez.
Határozottan mutatja, itt vagyok, ne félj. És ezt megerősíti az elmúlt évek
tapasztalata. Isten megbizonyította népe iránti szeretetét és hatalmát.
Azért is szükséges ez az ígéret, mert Józusé önmagában
gyönge, és alkalmatlan erre a feladatra. Ezért is olvassuk többször is, légy
erős és bátor, ne félj és ne rettegj.
Az Úr szolgái alkalmatlanok feladatukra, és maguktól nem is válnak rá
alkalmassá. Istennek szolgálni nem egyszerű, de lehetséges. A titka, hogy ne a magunk erejére építsünk, hanem
vállaljuk gyönge és erőtlen voltunkat. Urunk az erőtlenek által dicsőíti meg
nevét. Ha gyönge vagy, és alkalmatlannak tartod magad, nem baj, mert akkor
látszódni fog Isten hatalma. Mindig üres edények kellenek az Úrnak, olyanok,
amiket önmagával tölthet meg. Ne félj, ez azt is üzeni, bízd rám, a
jelenlétemre, mert ehhez fogható biztonságot nem ad semmi.
A fő eszköz, amit Józsué kap, Isten törvénye, az Ő áldott
igéje. Isten gyermekeinek ma is az ige a fegyverük. Ezt kaptuk a gonosz ellen való harchoz. Azonban az igére
hallgatni nem is olyan egyszerű és könnyű. Nem véletlenül szólítja fel az Úr
Józsuét, legyen igen bátor és erős, és mindent az Úr szava szerint cselekedjen.
Már Mózes is megtapasztalta, milyen nehéz az Úr szavához igazodni. Különösen akkor, amikor mások úgy látják,
nincs ennek értelme. A nép hányszor akart mást, mint amit Isten mondott. És
ilyen helyzetben bátorság kell vállalni Isten szavát. Sőt, általában még amikor
elhangzik az ige, nem látszódik, hogy valóban úgy is lesz. Isten országa minden
időben hit által működik. Aki ismeri Istent, megtapasztalta a kereszten
kegyelmét, és átélte az Úr Jézus munkáját az életében, az bízik Benne. Az
tudja, hogy Istenre érdemes hallgatni.
Azonban az ellenség, a gonosz sem tétlen, készít és ajánl
más, könnyebb utakat. Elhiteti, hogy ezek is Kánaán földjére vezetnek, de ne
hagyjuk magunkat eltéríteni. Ne hajolj
el el attól se jobbra, se balra. Isten útja, a keskeny, egyenesen halad az
életre. Itt az Úr Jézus a Vezető.
Figyeljünk ma is Rá. Ne emberi véleménynek, tanácsok befolyásoljanak,
hanem az Úr szava. Az ige Isten lámpása, de ahhoz, hogy jól lássuk a fényt,
tanulmányozni kell. Gondolkodni rajta éjjel és nappal. Mennyit foglalkozok az igével?
Nagy a nyomás az Úr Jézuson ezekben a napokban (Lk
20,27-40). A vezetés minden szinten
támadja. De miért? Miért nem veszik észre, hogy Ő az élet. De mi
miért nem látjuk meg, hogy kicsoda Ő?
Kétezer éve hirdettetik az evangélium, és nem azt látjuk, hogy minden
ember elfogadja és Őt követi. A
szadduceusok jönnek most, akik nem hiszik, hogy van feltámadás, de nem nyitott szívvel
jönnek. Nem akarják a látásukat Jézushoz igazítani, ők nevetségesé akarják
tenni az Urat. Nyitott szívvel állok-e az Úr elé? Kész vagyok-e az Ő szavához
igazodni, megváltoztatni gondolkodásomat Érte?
Ezekben nincs meg ez a készség, nem engedik, hogy Jézus Lénye hasson
rájuk. Pedig, aki már eddig látta Őt, tapasztalta hatalmát, találkozott
azokkal, akik gyógyultak, szabadultak, az már tudja, hogy Jézus az élő Isten. Ő
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mert amiket Ő cselekedett, azt csak Isten képes
megtenni.
Egy mondvacsinált történettel akarják az Urat
ellehetetleníteni, nevetségessé tenni az emberek előtt. Azonban Ő nem megy bele
parttalan vitákba, hanem rámutat: Isten országa más. Másképp működik, mint a
földi világ. Ott már nincs halál, nincs elválás, nincsenek azok a dolgok, amik
a bűn miatt ebben a világban jelen vannak.
Ott a feltámadás, az élet fiai lesznek. Isten országában az élet van
jelen. Így nem az a kérdés, mi lesz ott, hanem ott leszek-e? Méltónak
találtatok-e az örök életre? Ki találtatik méltónak? Aki hisz az Úr Jézus Krisztusban,
aki megtért és újjászületett, és az élete el van rejtve Őbenne. És már ebben a földi életben úgy él, amint
Pál apostol: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek,
hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában
való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Hát,
ezek ettől még messze vannak, pedig ez a lényeg: Krisztus éljen bennem. Bennem
már Ő él?
A végső érv mindig Isten igéje, az Úr ezzel némítja el
ellenfeleit. Isten az élők Istene, nem a
halottaké. Ez elgondolkodtató, ha halott vagyok lelkileg, még nem Ő az Istenem.
Isten élő, és ahol Ő Krisztusban megjelenik, ott az élet jelenik meg. Ha
behívom Jézust az életembe, az magával hozza a lelki feltámadást. Jézus
jelenléte azt eredményezi, hogy életre kelek. Ha viszont a gyülekezet, a hívő a
halál jeleit mutatja, akkor bármennyire is hangoztatjuk Isten jelenlétét, akkor
Ő nincs jelen. Ő az élők Istene. Ő nem tart fenn mauzóleumot, sem
panoptikumot, Ő az életet képviseli. Így azután, aki Hozzá tartozik, akkor is
él, ha meghalt, ha befejezte földi életét.
Ha élő hittel hiszek Benne, és az Úr kegyelme által kihozott a lelki
halálból, élek, és élni fogok a halálom után is. Ez azt jelenti, hogy nem kell félni, mert ugyan
ezt a testet elveszthetik, de a Krisztusban elrejtett élet nem múlik el. Krisztustól
semmi nem választhat el, de ehhez Hozzá kell tartozni. Nem elég a tanult hit,
élő hitre van szükség. Az élő Jézus ismeretére, a Neki való engedelmességre.
Ki Istenének átad mindent
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/:
Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az
nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit
ér, :/: Ha sebeink még job -
ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre
súlyosabb, Ha lelkünk bú-
nak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre
lelsz, :/: Az Úr rendelte
kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá
életünk, Jól tudja, hogy mi
kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő
adott; :/: A mennyből gazdag ál-
dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik
és remél, Az mindörökké Vé-
le él.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése