Ő él!

A

mint láttuk, a Gibeoniták ravaszsággal igyekeztek menteni az életüket (Józs 9,16-11,9). Nem ismerték Istent, ezért úgy gondolták, be lehet csapni Őt. Nem számoltak azzal, hogy ha Izráelt meg is lehet téveszteni, Istent nem. Végül kiderül a hazugságuk és a szándékuk. Féltették az életüket, azért tévesztették meg Józsuét. Trükkel akartak életben maradni.

Amikor Józsué leleplezi őket, és beszél velük, akkor sem Isten megismerése, a Neki való élet és szolgálat tölti be őket, hanem csak a megmenekülés. Vannak, akik ma is így gondolkodnak, csak az életüket akarják menteni, bebiztosítottnak tudni az üdvösséget, és így elkerülni az ítéletet. De nem Istent keresik, nincs bennük az Utána való vágyakozás. Eleget tesznek egy felekezet elvárásainak, de a szívük távol van Istentől. Azonban ez ma sem elég. Isten azért lett emberré az Úr Jézusban, mert szeret és keres. Lehetőséget kínál az életünk rendezésére. Tudatosítani kell, hogy bűnös emberként jövök a világra, és a születésem után nem a menny felé, hanem a kárhozat felé masírozok. És ezen magam képtelen vagyok változtatni. Azért állította fel Isten a keresztet, hogy őszinte bűnbánat után jó irányba forduljon az életünk. A kereszt nélkül nincs jó irány. Ehhez az is szükséges, hogy lássam elveszett voltomat. Vegyem észre, hogy Isten kegyelmére, az Úr Jézus segítségére szükségem van. Mert többször is olvassuk, hogy mindenkinek magának kell segítségül hívni az Úr nevét.

Ne csak az ítélet elkerülése vezessen, hanem az igazi, a nagybetűs Élet megtalálása. Ez az Élet az Úr Jézus Krisztus. Amikor Őt megtalálom, minden megváltozik. Akkor már Ő lesz az igazi érték, a drága kincs, és boldogan hagyom magam mögött ennek a világnak a kincseit. Mert Isten országába nem mehetek csak fél lábbal.

Isten bevonult Kánaán földjére, de az ott élő őslakosok nem akarnak Vele találkozni, nem akarják átadni Neki az életüket. Ha őszintén Istennek adnák magukat, és elhagynák bálványaikat, más lenne a helyzet. Mert mindig arról van szó, hogy a bálványaimat feladva az Urat választom-e? Józsuénak is azért kellett harcolni, hogy a bálványimádás, a pogány életforma ne keveredjen Isten népe közé. Ezek a harcok azért történnek, hogy a bűnös szokások ne fertőzzék meg Isten népét, hanem kívül maradjanak. Isten nem engedi a keveredést. Nem a keveredés, a bűnök, a világ szokásainak az áthangolása, hanem a megtérés és a bűnök, a bálványok elhagyása, amit Isten vár.

Azonban nem akarják régi szokásaikat elhagyni, és Istenre hangolódva élni. A bűn útja helyett Isten az Ő igéje által az élet útját kínálja, ám ezek a népek ezt nem akarják. Én akarok-e az Úr akarata, igéje szerint élni? Akarom-e az Úr Jézust követni? Vallásra vagy Megváltóra van szükségem? A vallásra az a jellemző, hogy bizonyos formákat átvesz, de a lényeg, a szívük és életvitelük változatlan marad. Megtartja régi szokásait, az életét nem érinti az ige. Ezzel szemben az igazi megtérés a Krisztus követését hozza magával. Ami a régi életemhez tartozik, az elmarad, és most már az Úr nyomában járok.

Inkább összefog az öt király. Úgy gondolkodnak, az összefogásban van az erő, és ez a győzelem kulcsa. Isten ellen azonban soha nem lesz sikeres az összefogás. A Jelenések könyve megmutatja, hogy az ember nem mond le erről a lehetőségről, de az utolsó nagy összefogás is vereséggel zárul. Az Urat nem lehet legyőzni, és nem is ezzel kellene próbálkozni. Az Urat segítségül lehet hívni. A gibeonitákon keresztül akarnak rést ütni Isten népén, azonban ez nem sikerül. Gibeón Józsuéhoz fordul, segítséget kér tőle. És ez a jó, Isten népétől, rajta keresztül pedig az Úrtól segítséget kérni. Ezek az emberek meglátták, hogy magukban nincs esélyük, ezért segítséget kérnek. Az Úr megerősíti Józsuét, menj bátran, mert a kezedbe adtam őket. Menj, ez a játszma már le van játszva, már eldőlt a csata, és te vagy a győztes. A kereszten eldőlt a harc. Az Úr Jézus győzött. Ezért ne féljünk a gonosz, a bűn ellen harcolni. Nem bizonytalan kimenetelű ez a csata, Krisztus győzelméért, az Ő neve által győzhetünk. Diadalmaskodhatunk az ellenség minden próbálkozása felett. Az Úr követője nem bizonytalan. Sátán azt akarja, hogy bizonytalanok legyünk. Azonban az ige megerősít: Krisztus feltámadott, él. Élő és győztes Urunk van.

Józsué a teljes győzelemhez Isten természetfeletti hatalmát is megtapasztalja. Az Úr nevében szól, és megáll a Nap és a Hold. Az Úr tanítványai is hit által harcolhatnak. Hit által elháríthatjuk az akadályokat. A mustármagnyi hitben hatalmas erő van. A Nap és a Hold megállása a többi pogány nép számára jel: Izráel Istene az élő Úr, a teremtés Ura. Azonban Hácór királya nem hódol meg Isten előtt, nem teszi le koronáját. A mai napig ez a legnagyobb probléma, nem akarunk az Úr, Krisztus Király előtt meghódolni. Mi akarunk királykodni. Ennek érdekében Hácór királya szövetségeseket keres az Izráel elleni harchoz, és talál is. Mindig lesznek az Isten népe ellen harcolók. Az Úr gyermekeit ki akarják törölni a világból. Az ellenük való harc azonban azt is jelzi, hogy Isten népe életében nagy dolgok történnek, és a világ veszélyeztetve érzi magát. Jelent-e ma veszélyt Isten népe a világ szokásaira, a bűnre, a gonoszra? Vagy már teljesen úgy élünk, mint a világ, és ezért nem vagyunk veszélyesek?

Úgy tűnik, Józsué fél az újabb ellenséges seregtől, de az Úr nem hagyja magára. Nem a saját erejére, hanem Isten jelenlétére épít. Ne félj - ez jelzi, Veled vagyok. Megmentelek. Ha az Úr útján járunk, és az Ő harcait folytatjuk, nem kell félnünk a gonosztól. Nem kell félnünk az elénk álló akadályoktól, mert az Úr megerősíti övéit.

Az elmúlt napokban erről a fejezetről sok üzenetet olvastunk és hallgattunk, ezért csak néhány gondolatot szeretnék most elmondani (Lk 24,1-49). Maga a fejezet létrejötte, jelenléte üzeni: van folytatás. Ha Jézus csupán ember lenne, a huszonharmadik fejezet után nem következne semmi. A temetés után nem jön semmi. Azonban ez a rendkívüli, van következő fejezet, a halál után élet következik. Erről vall Lukács. Az eddigi emberi renddel, a bűnös természettel szemben Isten tizenkilencre lapot húzott, és bejött. Jézus feltámadt, és így a halál nem befejezés. De ez, testvéreim, nem mese, hanem valóság. Nem a tanítványok könnyein keresztül kivetített vágyaikról olvasunk. Maga a Feltámadott Úr jelenik meg és találkozik a tanítványokkal, és teszi egyértelművé, hogy Ő él, és így egy egészen új kezdődik. Az örömhír indul vándorútra. Hangzik a jó hír: Jézus él!  De ezt a hírt be is kell fogadnom. 

Az Úr első követői nem azonnal fogadták hittel ezt a hírt. Tulajdonképpen várniuk kellett volna a nagy pillanatra. Énekelve, virrasztva várhatták volna az Urat. Hiszen tudták, hogy fel fog támadni, de nem hitték. Nem elég értelemmel regisztrálni az Úr Jézus szavait, hittel kell fogni. Ha a hit elmarad, akkor csak értelmünkkel örülünk a szép gondolatoknak, de nem válik valósággá. Akkor nem várjuk Őt. 

Ha nem ismerem meg Őt, mint élő személyt, Akihez oda lehet menni, Aki ma is ugyanaz, mint a Biblia idejében, akkor nem Tőle várok segítséget. Ha Őt nem ismerem élő személyként, akkor papíros istenség marad. Akkor elméleti a hitem. Gyakorlativá akkor válik, ha hiszem, hogy Jézus él, ma is gyógyít, szabadít, vezet, ajtókat nyit ki és zár be. És ha ezt hiszem, akkor eszerint cselekszem. Nem rémülök meg, ha beteg leszek, nem félek, ha bizonytalanná válik a megélhetésem, mert beszélgető kapcsolatban vagyok Atyámmal, és tudom, hogy Ő gondoskodik rólam. 

Azt is jó látni, hogy Ő mindent megtesz azért, hogy hitünk élővé váljon, és bizonyosak legyünk abban, hogy Ő él! Hiszen hitünk lapja, hogy Jézus Krisztus élő valóság. Ha ez nem bizonyosság nekem, akkor én is visszafelé megyek húsvét után a régi életemben. Akkor a megoldást a saját munkámban, terveimben, korábbi életgyakorlatomban látom. A két emmausi tanítvány is, csak amikor rádöbben és bizonyossá válik Jézus feltámadásában, megy vissza a tanítványok közé. Rádöbbennek, van folytatás. Az élő Jézus nélkül nem kell új közösség, nem kell tanítványi csoport. Jézus nélkül üres a gyülekezet. Jézus nélkül a régi zsinagóga is megfelelt nekik. De ha Jézus él, akkor már nem felel meg a régi. Akkor már új közösségre van szükség. Ez az új közösség a gyülekezet, az egyház, Krisztus népe. Itt már nem csupán hagyomány van, hanem élet. Új élet Krisztusban.

Az Úr Jézus megjelenik a tanítványoknak, és ezt mondja: Békesség nektek! Ma is elénk áll, és így szól: békesség nektek, mert csak a Benne való hit által jutunk békességre. Jézus nélkül nincs békesség! A keresőket mindig megismerteti magával, és bizonyossá teszi, hogy Ő él. Olvassuk az igét, meghalljuk, hogy már több, mint betű, maga az Úr szól hozzánk. Ma is elénk tárja sebeit, amiket érettünk szenvedett el. Ezek a sebek gyógyulást adnak lelkünk számára.

Azonban nem lelkizés folyik itt, hanem a tanítványok visszahelyezése tanítványi életükbe. Meg kell látniuk, hogy a tanítványságuk nem ért véget, most kezdődik. Ők viszik a bűnbocsánat és a megtérés jó hírét. Bele kell kiáltani a világba, környezetünkbe: Isten megbocsátja minden megbánt bűnünket, Krisztusért. Az Ő nevében való hit a gyógyír. A megtérés pedig azt jelenti, hogy a bűnbocsánat életváltozásban nyilvánul meg. Nem azt jelenti, hogy amikor megtelik a kosár szeméttel, Jézus kiönti, és tovább szemetelhetik, amíg ismét meg nem telik a szemetes. Nem! A megtérés azt jelenti, menj el, és többé ne vétkezz! És ehhez már megvan a feltétel, eljött pünkösd, kitöltetett a Szentlélek, és az Ő ereje képessé tesz erre az életre.

Krisztus feltámadott

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a víga-

szunk, Alleluja! :/: Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent ne -

vét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vígadjunk,

Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!

Isten áldásával.