Az Úr iskolája

A

z előző fejezet arról tudósított, hogy a föld megnyugodott a háborúktól (Józs 15,1-16,18). Befejeződött a honfoglalási harcok ideje, most jön a letelepedés. Izráel népe az egyiptomi fogságból való szabadulás óta egyaránt változik. Egyáltalán nem nevezhető egysíkúnak az életük. Előbb negyven esztendeig vándoroltak, tapasztalták Isten vezetését, a mindennapi élethelyzetekben pedig gondoskodását. Igen, ez alatt az időszak alatt meg kellett tanulniuk Istenre bízni magukat. Azt, hogy ne aggódjanak a megélhetésük felől akkor sem, ha elfogy a víz, és a pusztaságban emberileg nincs is esély utánpótlásra. Akkor még nem volt hőségriadó, és nem osztogattak palackozott vizet, és nem volt minden sarkon butik sem. Hentesüzletek sem sorakoztak, vagy pékségek, de átélték, hogy Szabadítójuk, az élő Isten velük van. És ha ez így van, akkor nem az emberi lehetőségektől függ a megmaradásuk. Nehezen tanulták meg a leckéket, de végül azért mégiscsak eljutottak oda, hogy elkezdtek bízni Istenben. Annyi mindent kaptak, lehetetlenebbnél lehetetlenebb pillanatokban élték át, hogy amikor elfogy a saját tudományuk, Isten segít rajtuk. Minket, mai tanítványait is vezet és tanít az Úr. Azt akarja, végre ismerjük fel: az Ő tudománya soha nem fogy el, és ne magunkra, hanem mindig Őreá építsünk.

A következő nagy változás volt, amikor hadsereggé kellett szerveződniük Kánaán földjén. Meg kellett tanulni Isten vezetése alatt harcolni. Mert kiderült, hogy azért vannak ott ellenségek, akik nem akarják Isten népét ott látni. Ma is meg kell tanulnunk harcolni a gonosszal szemben. Hiszen sátán ma sem nézi jó szemmel az Úr követőit. Nagyon nem tetszik neki, amikor területeket hódítunk el tőle. A gonosz embergyilkos, és annak örül, amikor ezt a tervét sikerül megvalósítania. Jézus és az Ő követői belekavarnak a terveibe. Jézus életre ment, és ez az ördögnek nem tetszik. Harcolunk ellene, mentjük a lelkeket? Vagy beleesünk a gonosz csapdájába, amikor elénk tárja Aj kincseit, és bizony, hányszor sikerül a terve. A világ kincsei, az élet gondjai megfognak minket. Nyugodt, kényelmes életre vágyunk, testünket babusgatjuk, lelki hízókúrát tartunk, mert ma sokféle igehirdetést elérhetünk. Azt gondoljuk, az igei alkalmak közti csemegézés egyenlő az Úr követésével. Jó, ha hallgatjuk az igét, de még jobb, ha magát a Bibliát olvassuk, és személyesen Őt keressük. Ha így teszünk, az Úr megmutatja, most milyen harcaink vannak. Mik azok, amikkel szembe kell néznünk, hogy lelkileg ne hízzunk, és ne lustuljunk el. Tegyünk meg mindent azért, hogy elragadjuk a gonosztól azt, amit még kézben tart. Imádságban is tusakodhatunk másokért. Ne engedjük, hogy minden maradjon a régiben, küzdjünk az ige által megszokások ellen. Annyit halljuk már, „maradj otthon”, hogy nagy a veszélye annak, hogy a vírusveszély elmúlásával is otthon maradunk. Nagy kísértés, hogy még erősebben kötődünk a technikához, az Úr azonban azt akarja, hogy ezután együtt és szívből keressük Őt.

Amikor a harcok véget érnek, még mindig nem a nyugodt élet következik. Továbbra is van feladat. El kell foglalni minden törzsnek a maga területét, ki kell jelölni a határokat. Az Úr országában most még nem a gondtalan pihenés vár ránk. Isten gyermekeinek van munkájuk, és soha nem lesznek munkanélküliek. Aki szereti az Urat, az figyel Rá, keresi akaratát, és igyekszik azt megvalósítani. Mi az Ő akarata? Elsőként a bizonyságtétel, annak az elmondása, hogy mit tett az Úr az életemben. Azért cselekszik, hogy az mások számára is reményt adjon. Az életünk az Úr Jézus transzparense. Azért vagyunk, hogy Őt dicsőítsük, és a bajban lévő, kereső embernek elmondjuk, hogy van Valaki, Aki ért az élethez, és Aki tud segíteni. Van segítség, bármilyen problémával nézünk is szembe. Azonban ahhoz, hogy megtapasztaljuk a segítséget, segítségül kell hívnunk Őt.

Megrendítő Káleb leányáról olvasni, mennyire vágyott az áldás, a vízforrás után. Nem nyugodott bele, hogy száraz vidéket kapott. Többre vágyott. Van-e bennünk ilyen vágyakozás? Vágyol-e, mint a szavas a friss folyóvízre, Isten Lelkének munkájára? Vágyol-e az élő vízre, és kéred-e: Uram, add nekem ezt a vizet? Élő vízre, az Úrtól való élő forrásra van szükség, mert csak az elevenít meg, és semmi más. Jó volna meglátni ezt, és közösen kérni az élő vizet. Jönni hittel, mert az Úr azt mondta, hogy aki hisz Őbenne, annak belsejéből élő víznek forrásai áradnak. Erre az áradásra van ma nagy szükség. Mostani helyzetünk láttassa meg, hogy eddigi módszereink nem hoztak igazán megújulást, eredményt. Másra van szükség. Ez pedig nem más, mint az Úrtól való eső.

Az Úr iskolája továbbra is működik, folyik a tanítás (Ef 2,11-3,13). De ebben az iskolában Jézus az igazgató, és Pál az oktató. Nincs hatással az oktatásra a vírushelyzet, nem működik az otthon maradás programja, itt kemény tanulás megy végbe. Isten dolgait meg kell tanulni, eddig más tantárgyaik voltak, szokásaik, régi természetük írta a tantervet és készítette a tananyagot. És ahogyan látjuk, elég sikeres, mert a bűn útmutatásait, a rossz és pusztító dolgokat olyan könnyedén elsajátítjuk. Hogy megtanulta az emberiség az Istennek való engedetlenséget, és átvettük az ördög módszerét, és lettünk mi is embergyilkosok. A pusztítás, a rombolás nagymestereivé váltunk. És tulajdonképpen ezen a tudásunk sem változtatott, a pusztítást is tökélyre fejlesztettük. Már az anyaméhben megmondjuk, kit tartunk mi alkalmasnak az életre, és kit nem. Olyan eszközöket gyártunk, amelyek segítségével egyszerre ezreket lehet halálba küldeni. Egyre inkább kifejlesztettük az önzést. Hiába termelünk annyit, hogy mindenkinek jutna elegendő, mi mindent magunknak akarunk. 

Pál apostol azért tanítja levelén keresztül is az efézusiakat, hogy meglássuk, van más tananyag is. És amit emberi erővel képtelenek vagyunk megoldani, arra van Istentől megoldás. Jézus Krisztus, a Tőle ingyen kapható kegyelem. Mert az Úr azt adja, ami javunkra van. Kifizette az árát, tehát a pénzen nem múlik. Ő ingyen adja az életmentő szérumot, drága vérének erejét.

Jézusban szabad az út Istenhez. A szakadék át van hidalva, és a híd a kereszt. Csak hálát adhatunk, hogy az Úr ezt megoldotta. És most már erre a hídra én is ráléphetek. Az is nagyszerű, hogy Ő kifizette az útdíjat is. Ingyen utazhatok az üdvösség útján. Nekem csak rá kell lépni erre a hídra, el kell fogadnom bűneim bocsánatát. Ez hogyan megy? Bűnbánat által, ám ez csak a kezdet. A folytatás, hogy odaszentelem magam az Úrnak, és az Ő útján haladok tudatosan. És ha a keskeny úton megyek, akkor annak az útnak a szabályaihoz kell igazodnom. Gyakran megfeledkezünk erről, és úgy gondoljuk, Isten útján a magunk szabályai szerint lehet közlekedni. Azonban ezen az úton Isten törvényei az érvényesek. Ha ráléptem, akkor már a világot magam mögött hagyom. Erre az útra az önmagam megtagadása, a vagyontól való szabadság és a kereszt hordozása a jellemző. Mindeközben pedig követem a Vezetőmet, az ország Királyát.

Pál elmondja: ő fogoly, a Krisztus Jézus foglya. Fogságból írja ezt a levelet, és nem zúgolódik, tudja, hogy az Úr útjához hozzátartozik a szenvedés. Krisztus követése nem a zavartalan nyugalomról és jólétről szól. Ez az út a másoknak való bizonyságtétel ösvénye. Ha bizonyságot teszünk, akkor számolnunk kell az üldözéssel. Ma nem igazán kalkuláljuk ezt be. A Királyunk életét adta értünk, és mi úgy képzeljük, más utat járhatunk be. Mert nem a szenvedésmentes élet a lényeg, hanem az Úr jelenléte az életünkben. Nincs jobb dolog, mint az Úrhoz tartozni.

Az vállalja a szenvedést, aki Jézus foglya lett. Tehát nem csupán azt jelenti, ez hogy beletartozom egy felekezetbe, hanem Jézusé az életem. Őt szeretem, a tulajdona vagyok, megvásárolt a bűn hatalmából, és hálából önként Neki adom az életem. Miért? Mert rájöttem, hogy az Ő kezében van a legjobb helyen az életem.

Pál utal korábbi írására, vagy az előbbi fejezetekre, a lényeg: azért írta le mindazt, amit az Úrtól kapott, hogy továbbadja. De már ő is hangsúlyozza, hogy rábízta az Úr az üzenetet, ő leírta, de a gyülekezet tagjainak kell azt olvasni. Azért adta Isten az igét, hogy tanulmányozzuk. Hiába elérhető az ige, ha nem olvasom, ha nem élek vele.

ADJ ÚJ ERŐT, URUNK

1.  

Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,

Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

2.  

Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,

Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

3.  

Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,

Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

4.  

Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt,

Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

Isten áldásával.