A legkiválóbb Út

 

E

ddig a hit  magasságaiban járt Dávid, a kísértésekből, harcokból győztesen került ki (2Sám 11,1-13). Milyen nehéz is lehetett amikor rátalált Saulra a barlangban kiszolgáltatott helyzetben, mégis az Úr kegyelmére támaszkodva győzött Önmaga felett, és nem állt bosszút a királyon. Most azonban nem jár ilyen magaslatokban,  vereséget szenved. Miért? Hogy, hogy a hit hőse, az Isten szíve szerint való király eljuthat idáig? Több minden is lehet az ok. Királyként könnyen eljut oda, azt teszek, amit akarok, és ez azért ma sok mindenkit fenyeget.  Senki ne szóljon az életembe, azt kezdek vele, amit akarok. Azt teszek, amit jónak látok. Dávid sem kérdezi most az Urat. Teljesen önmagára, az érzékszerveire hagyatkozik.

Talán ott kezdődik, amikor nem megy katonáival együtt a harcba, nem foglalja le magát, nem ott van, ahol lennie kellene. A sok üresen hagyott idő, amikor nem találunk magunknak igazi elfoglaltságot a bűn felé sodorhat. Az üres időt nézelődésre használja, persze gondolkodásra, a problémák megoldásáról való elmélkedéssel is tölthette az időt. De olyan helyen tette, ahol átlátott mások udvarára. Tudnia kellett, hogy sok mindent láthat a palota tetejéről. Nem számolt azzal, hogy kísértésbe esik. Gyakran az okozza  a problémát, hogy nem nézzük meg hová megyünk, hol járkálunk. Csak leülünk a tévé a számítógép elé, és egyszer csak olyan helyen találjuk magunkat, ahol nem kellene. És ilyenkor, ha azonnal nem állunk fel, már nem lesz erőnk legyőzni a kísértést, a bűnt. Dávid meglátta az asszonyt, ekkor még lejöhetett volna, de minél tovább nézelődőt annál kevesebb esélye maradt a bűn elkerülésére. Most nem jut eszébe az ige, ne kívánd! Ha ez az ige azonnal eszébe jut, még győzhet önmaga felett, de ez nem történt meg. Sátán mindent megtesz, hogy ne időben gondoljunk az igére. Talán előbb kérdezzük az Urat, megtegyem, vagy ne tegyem, de vannak élethelyzetek, amikor nem ezt kell kérdezni. Ilyen esetekben a kérdés, mit mond az Írás? Hiszen Isten már megmondta és le is íratta hogyan látja az ilyen helyzetet, mi az akarata. De Dávid nem az igére figyel. A kívánság megfogant és bűnt szült.

Nem lemegy a tetőről, mert a gonosz súg, megteheted. Neked is jár egy kis pihenés. Annyit harcoltál már, most élvezd az életet. És olyan gyorsan igazat adunk sátánnak, ennyi jár nekem. Aztán begyorsulnak az események, Isten nem engedi, hogy úgy tegyen mintha mi sem történt volna. Tettének következménye van. És itt kezd egyre mélyebbre csúszni a király. Nem vállalja, hanem el akarja tussolni. Hazahívatja Úriást, és akkor senki sem fog gyanakodni. Az embereket be lehet csapni, de Istent nem. Isten őszinte megbánást vár. Azt, hogy kimondjam, vétkeztem. Ő kész megbocsátani, de ahhoz bűnbánat és bocsánatkérés szükségeltetik.

Úriás gerinces ember. Nem akar magának külön előnyöket, így nem jön be Dávid számítása. A bűnt nem tudja másra hárítva megúszni. A bűnre csak az őszinte beismerés és a kereszt a megoldás. Jézus azért jött, hogy  Őreá vessük minden bűnünket, mert Ő elszenvedte érte a büntetést. Dávid maga akarja megoldani ezt a helyzetet, és gyilkosság lesz. A magunk megoldásai helyett alkalmazzuk Isten megoldását. Valljuk meg a bűnt, kérjünk bocsánatot, mert ha nem, egyre mélyebbre kerülünk. Ezáltal pedig elszakadunk az Úrtól is. Isten ad lehetőséget bűneink rendezésére, éljünk vele.

Jó látni Úriást, el tudja utasítani a kivételezést, ez az egyszerű ember győz önmaga felett. Nem a kényelmet, saját testének vágyait választja, hanem ezekről lemond, és együtt nyomorog bajtársaival. Ne engedjünk a kényelem csábításának, utasítsuk el, amikor előnyöket kínál a világ. Merjük vállalni, Egyiptom kincsei helyett, az Isten népével való együtt nyomorgást, a szenvedést.

A legkiválóbb utat fekteti le elénk az apostol (1Kor 13,1-13). Mi lehet ez az út? Ha figyelünk az Újszövetség összefüggéseire, akkor azt látjuk, egy út van, és ez maga az Úr Jézus Krisztus. Ő mondta: Én vagyok az út. Nincs más út.  És amikor Pál a legkiválóbb útról beszél, erre gondol. Ő mindig Krisztusra gondol, Őt látja maga előtt. Soha nem emberi megoldásokban gondolkodik. Tudja, hogy az Úr Jézus nélkül semmik sem vagyunk. Tehát amikor ezt a fejezetet olvassuk, úgy tegyük, hogy nem rólam, rólunk szól, hanem az Úr Jézus Krisztusról. Van, aki azt mondja, hogy ez a himnusz Krisztus lelki képét ábrázolja. Himnuszba festi le Jézust.

Tovább erősíti azt a gondolatot az is, hogy a szeretetről van szó. Mi pedig szintén az igéből tudjuk, hogy az agapé szeretet, Isten. Így tehát nem arról van szó, próbáljuk kicsit összeszedni magunkat, és előhozni egy kis szeretetet, és akkor minden rendben lesz. Pál arra mutat rá, csak akkor van bennünk szeretet, ha az Úr él bennünk. Ha a Szeretet bennem van, akkor tudok igazán szeretni.  És ez a szeretet nem csupán érzelmi megnyilvánulás, hanem életforma. Ez meg fog látszódni a mindennapokban.

Bemutatja milyen is az, amikor Isten nélkül, a szeretet nélkül él az ember.  Képes nagy dolgokra így is, de ennek ellenére érzékelhető lesz, hogy valaki hiányzik. Ha az Úr nincs jelen az életemben az meglátszik. Magas pályát futhatok be az életben, de ez olyan önző életút lesz. Mindig én leszek a középpontba, én leszek a fontos, a másik csak annyira érdekes, amennyire hasznom van belőle.  De Isten jelenléte nélkül ez nem hasznos.

Arról is beszél az apostol mit jelent, amikor valaki életébe belép az Úr. Mennyire megváltozik, más lesz. Már nem önző, odafigyel a másikra. A másikért tud lemondani, áldozatot hozni. Miért? Mert mindezt a Benne élő Krisztus cselekszi a Szentlélek által.

A szeretet marad meg minden lelki érték közül egyedül. Minden elmúlik, csak a szeretet marad meg, és ezért ez a legnagyobb. A szeretetet semmi sem pótolhatja az életünkben. Miért a szeretet a legnagyobb? Miért pótolhatatlan? Mert Isten a szeretet. Minden elmúlik, de Isten megmarad örökre. Aki Krisztusban van, az is megmarad örökre. Krisztus nélkül minden elmúlik. Ezért fogadjuk Őt be az életünkbe. Ne mi akarjunk kicsit jobbak lenni, hanem engedjük, hogy betöltsön Isten, az agapé szeretet. Ha ez megtörténik, átalakul az életünk.

 

 

Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed

 

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó Isten ha megvizsgáljuk Kijelentett

kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlen egyedet Érette elkül-

dötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.

3. Ó Isten bölcsességednek Megfoghatatlan titka! Hozzánk való szerelmének Mély ten -

gere!- mily ritka Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.

4. Mi azért vígan dicsérünk Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te

szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

 

 

Isten áldásával.